A világ 40 országának 355 városában különböző köz- és magánintézményeket kerestek fel a kutatók, hogy ott úgy tegyenek, mintha épp megtaláltak volna egy elvesztett – valójában előre összekészített tartalmú – pénztárcát. Összesen 17 303 tárcát „találtak meg" és nyújtottak át sietősen ismeretleneknek azzal a céllal, hogy felmérjék, hol, mennyire becsületesek az emberek: milyen arányban juttatják vissza a megtalálók a tárcákat a (természetesen fiktív) tulajdonosuknak.
A becsületes magatartás fontos, nemcsak a gazdasági fejlődés szempontjából, de általában meghatározza a társadalom működését a legtöbb viszonylatban
– mondta el a kísérletet vezető Alain Cohn, a Michigani Egyetem információtudományi tanszékének tanára. – Azonban a tisztesség gyakorta konfliktusba kerül az önérdekkel."
A tárcák egy részébe nem tettek pénzt, míg a többiben vagy egy kisebb, 13.45 dollárnak (kb. 3860 Ft) megfelelő, vagy egy jelentősebb, 94.15 dollárnak (kb. 27 000 Ft) megfelelő összeget helyeztek el. Ezenkívül a tárcák egy átlátszó fedelű rekeszében egy bevásárlólista és három azonos névjegykártya lapult. A névjegykártyákon egy kitalált személy neve, munkahelyi beosztása és email-címe szerepelt.
Fiatal kutatók játszották el a tárcák megtalálójának szerepét. A feladatuk az volt, hogy egy forgalmas helyen – bankban, színházban, múzeumban vagy más kulturális intézményben, postahivatalban, szállodában, bíróságon vagy más közhivatalban – sietve, saját személyazonosságuk felfedése nélkül a kezébe nyomják valakinek a tárcát mint talált tárgyat. A helyszínek többségét az adott ország 5-8 legnagyobb városának valamelyikében választották ki, és országonként nagyjából 400 megfigyelést végeztek.
A becsületességnek ez a próbája elég jól utánoz egy olyan valós helyzetet, amikor az emberek senki által nem figyelve, a felelősségre vonás kockázata nélkül dönthetnek.
Az eredmény, amelyet a kutatók a Science legfrissebb számában tettek közzé, több szempontból is meglepetést hozott.
A kísérlet tervezői eredetileg azt tűzték ki célul, hogy megtalálják azt a pénzmennyiséget, ami a tárca megtartására ösztönzi a résztvevőket. Abból a logikus és intuitív alapfeltevésből indultak ki, hogy minél több készpénzt tesznek a tárcába, annál nagyobb kísértést éreznek majd a résztvevők arra, hogy meglépjenek vele. Ehelyett a michigani, utahi és zürichi egyetemek kutatóiból álló csapat azt találta, hogy a legtöbb országban a több bankót rejtő tárcákat nagyobb eséllyel szolgáltatták vissza az emberek, mint a vékonyabbakat.
A 40 országból 38-ban a polgárok messze nagyobb eséllyel adták vissza a pénzt tartalmazót, mint a pénz nélkül elvesztett tárcákat.
Az összes vizsgált ország átlagát tekintve az üres tárcák 40 százalékát, a kisebb összeget tartalmazó tárcáknak viszont az 51 százalékát jelentették be azok, akiknek a kezébe nyomták őket a beépített megtalálók. A nagyobb, 27 ezer forintos összeget rejtő tárcákat azonban még ennél is nagyobb, 72 százalékos arányban próbálták meg visszajuttatni a becsületes polgárok.
„Az a pszichológiai hajtóerő, hogy nem szeretjük magunkat tolvajnak érezni, felülkerekedhet a nyers anyagi érdeken" – vonta le a következtetést a Zürichi Egyetem munkatársa és a cikk egyik írója, Michel André Maréchal.
Érdekes volt ugyanakkor a vissza nem szolgáltatott tárcák sorsa is, különösen abból a szempontból, hogy olyan helyeken bizonyultak kevésbé becsületesnek az emberek, ahol épp az ellenkezőjét várnánk. Például a Vatikánban és két korrupcióellenes hivatalban elhagyott tárcák egy része sosem került vissza „jogos tulajdonosához".
Cohn kiemelte: míg eddig a legtöbb ilyen jellegű kísérletet a gazdagabb nyugati országokban, laboratóriumi körülmények között végezték, ahol az emberek tudták, hogy megfigyelés alatt állnak, a most bemutatott adatok a világ legkülönbözőbb helyeiről származnak, és a kísérlet természetes viszonyok között zajlott, ahol a résztvevőknek fogalmuk sem volt arról, hogy bárki is figyeli őket. „Egyes országokban komoly kockázatot vállal, aki meglép egy tárcával – tette hozzá Cohn. – A korábbi tanulmányok főleg a kisebb kockázattal járó csalásokra koncentráltak."
A terepi eredmények birtokában a szerzők az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és Lengyelországban több mint 2500 ember véleményét kikérték, hogy jobban megértsék, vajon sokunknak miért fontosabb a pénznél a becsület. A válaszadóknak a kísérleti szituációnak megfelelő helyzetet vázoltak, majd arról faggatták őket, mit tennének a nekik átnyújtott talált tárcával.
A terepi kísérlethez hasonlóan a megkérdezettek jellemzően úgy vélekedtek, hogy ha a magasabb összeg lenne a tárcában, és nem juttatnák vissza a gazdájának, tolvajnak éreznék magukat.
A kutatócsoport által megkérdezett összesen 279 közgazdász és egyéb szakértő ezzel szemben azt jósolta, hogy a résztvevők valószínűleg meg fogják tartani a pénzt maguknak. Egy további, közel 300 amerikai válaszadóval végzett felmérés szintén azt az eredményt hozta, hogy ha mások viselkedését és nem a sajátunkat próbáljuk előrejelezni, arra számítunk, hogy a polgári tisztesség meginog, amint tekintélyesebb summa forog szóban. Bár a szakértők kissé jobban bíztak az emberek becsületességében, összességében mindkét csoport arra szavazott, hogy a nagyobb összeggel erősebb a kísértés a tárca megtartására.