A víz alatti csetepaté jól beazonosítható forrása egy szinte átlátszó gyűrűsféreg, amely a Leocratides kimuraorum névre hallgat és körülbelül 85–169 méter mélyen él az óceánban Japán partjainál.
Csupán 29 milliméter hosszúak, hatalmas csápjuk és óriási szájuk van. A Kiotói Egyetem kutatói egy hidrofonnak nevezett eszközt használt fel ahhoz, hogy az állatok hangját rögzítse, amelyeket három gyűrűsféreg bocsátott ki harc közben.
A küzdelmet elneveztük „száj-harcnak", miután azt láttuk, hogy az állatok a nagy szájnyílásukat egymás felé fordítva harcolnak, miközben a torkukban található izmok megfeszülnek és légbuborékokat hoznak létre
– mondta a LiveScience tudományos online portálnak Goto Ryutaro, a Kiotó Egyetem professzor asszisztense. – Amikor a férgek kiadják ezeket a buborékokat annak olyan hangja van, mint egy hatalmas durranásnak van lövésnek.
A kutatók méréseik alapján ezek a hangok elérheti a 157 decibeles hangerőt a vízben, ami jóval hangosabbnak tűnik, mintha ugyanezt az erősséget a levegőben halljuk. A laboratóriumi víztartály közvetlen közelében állva a zaj nagyjából olyan hangos lehetett, mint egy csettintés.
Ez azonban még ennél is hangosabb, ha a vízben halljuk: a hangos zaj valahogy meghatározza a küzdelem győzteseit, vagy akár a közeli férgek hollétét is feltárja
– magyarázta Goto professzor. – A férgek eszerint pedig legalább ugyanolyan hangosak, mint a csettintőrákok, amelyek az óceán egyik legnagyobb zajkeltői.
Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy
ezek a férgek nem csak harc közben adtak ki ilyen hangokat, ezért úgy vélik, hogy azok egyéb, fajon belüli kommunikációs célokat is szolgálhatnak,
például arra, hogy ezzel az egyedi módszerrel jelöljék meg a területeiket. A kutatók eredményeiket a Current Biology tudományos folyóiratban publikálták.