„Ha egyszer a kutyád elmondhatná, mi mindent lát, érez, hall és szagol benned, beleértve minden lelkiállapotodat, és a bajaidat, még tán a jövődet is, többé nem kellene pszichológushoz menned."
(Müller Péter)
A jelenség már kölyökkorban elkezdődik. A viselkedés már néhány hetesen kialakul a kutyáknál, hiszen a szukák jelentős időt fordítanak arra, hogy a kölykeiket nyalogassák.
Ez az anyai viselkedés szorosan kapcsolódik a későbbi adaptív viselkedéshez.
Azok a kölykök, akiket gyakran nyalogat kölyökkorukban az anyjuk, később sokkal alkalmazkodóbbak lesznek és kevésbé reagálnak érzékenyen a stresszre. Hogy miért? Mert ez a viselkedés jelentősen csökkenti a szervezeten belüli stresszhormonokat.
A kutatók megfigyelték ennek az ellentétét is: amelyik kölyköt kevésbé nyalogatta az anyja, a későbbi években jóval félősebb, szorongásokkal élő felnőtté vált. Ezért szoros az összefüggés.
Amikor a kutyák a gazdáik arcát, lábát és kezét nyalogatják, akkor nagy valószínűséggel a stressz-szintjüket szeretnék hathatósan csökkenteni és ezzel segíteni nekik.
Általában, amikor a kutyák nyalogatják a lábunkat, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy azért ezt a testrészünket tisztítják, mert az talán piszkos. Tudományos értelemben nem is járunk nagyon messze az igazságtól.
A lábunkon, a testhajlatainkban és a hónaljunkban jóval több izzadtság gyűlik össze, mint bárhol máshol a testünkön.
Amikor melegünk van (mondjuk a magas hőmérséklet vagy testmozgás következtében), a testünk megpróbálja lehűteni magát. Ám akkor is izzadunk, amikor erős nyomásnak vagyunk kitéve és a szervezetünk így ad egyfajta stressz-választ.
A heves szívdobogáshoz magasabb, több testhőmérséklet is társul.
Ugyanakkor a túlzott izzadás többféle egészségügyi problémára vagy betegségre is utalhat, mint például a cisztás fibrózis, a pajzsmirigy-problémák, a cukorbetegség vagy épp a rákos daganatok.
Elsőre talán úgy tűnik, hogy a verejték csupán sós víz keveréke, de az izzadság valójában vízből, ammóniából, nátriumból, káliumból, magnéziumból, kloridból, nikotinsavból, kreatininból, húgysavból, aszkorbinsavból, tiaminból és riboflavinból áll.
A kutyák pedig nem a sós ízekre, hanem inkább a vízre vágynak.
A kutyák szagérzéke hihetetlenül érzékeny és pontos. Ezzel érzékelik, észlelik és értelmezik a világot.
Egy kutya átlagosan 220 millió szaglóreceptorral rendelkezik, míg az embereknek csak 5 millió van.
Így képesek kiszagolni az izzadságunkban található minden egyes molekulát. Tehát valójában, amikor a kutyák a lábunkat, kezünket vagy arcunkat nyalogatják, akkor elképesztő mennyiségű információt gyűjtenek rólunk.
Ebben a megközelítésben a kutyák egyfajta „felderítő magatartás" gyanánt nyalogatják a testünket.
Ez az, ami miatt a kutyák gyakran már azelőtt tudják, hogy betegek vagyunk, hogy nekünk még fogalmunk sincs erről. Ám ha ennyire egyszerű a tudományos magyarázat, akkor nagy kérdés, hogy miért nyalogatják akkor is lábunkat, amikor kilépünk a zuhany alól?
Ez szintén szoros összefüggésben van a korábban említett vízigénnyel: hiszen egyértelmű, hogy amikor épp kiszálltunk a fürdőkádból, akkor még nedves a bőrünk, amit a házikedvencünk szívesen lenyalogat.
Tudományos tény, hogy a kutyák sokféle okból nyalogathatják a lábunkat, kezünket és arcunkat.
Megpróbáltak megnyugtatni minket a stressz-szint csökkentésével, információt gyűjtenek rólunk vagy egyszerűen csak azért, mert víz van a bőrünkön.
Egy másik, nem annyira szerető ok viszont az, hogy talán csak a legutóbb elfogyasztott étel maradékát vagy annak az illatát érzik.
A kutyák hiperérzékeny szaglóreceptorai még akkor is érzik ezeket a szagokat, miután a szánkat gondosan megtöröltük és szabad szemmel már semmi sem látható ott.
Az ebek azonban még akkor is pontosan tudják, hogy mit ettünk ebédre vagy vacsorára, amikor már órák teltek el.
Létezik azonban egy, még az eddig felsoroltaknál is ésszerűbb és szerethetőbb magyarázat. Szívesen tanítjuk ugyanis a kutyánkat az olyan, legfontosabb parancsokra, mint az ül, fekszik vagy a marad. A kérés teljesítéséért gyakran jutalmazzuk meg őket: jutalomfalattal, simogatással, oldalba veregetéssel.
Érdekes felvetés, hogy mit teszünk olyankor, amikor a kutya megnyalja az arcunkat, kezünket vagy lábunkat. A legtöbben nevetnek, mosolyognak és boldognak tűnnek. Egyáltalán nem tiltakoznak vagy szidják le az állatot. Azt azonban tudjuk, hogy a kutya úgynevezett "operáns kondicionálással" tanul. Ez azt jelenti, hogy
ha egy cselekedete, megnyilvánulása vagy egy viselkedésre adott reakciója pozitív megerősítést vált ki, akkor nagyobb valószínűséggel ismétlődik meg.
Tehát amikor a kiskedvencünk nyalogat bennünket és mi közben nevetünk és mosolygunk, tehát pozitív választ adunk, akkor arra biztatjuk a kutyát, hogy ismételje meg az adott viselkedést. Mert az állat emiatt úgy érezheti és gondolhatja, hogy valójában ez az, amit szeretnénk és kérünk tőle.
Ez azt is magyarázza, hogy a kutyák miért nyalogatnak néhány embert gyakrabban, mint másokat. Ha valaki pozitívan reagál, akkor a kutya nagyobb valószínűséggel ismételi meg a viselkedését.
Ha azonban az ember negatívan viselkedik a nyalogatás hatására, akkor nem valószínű, hogy az eb újra megpróbálja.
Az sem véletlen, hogy a kutyák azonnal nyalogatni kezdik a gazdáik sebeit. Néhány tanulmány azt állítja, hogy ez bizony hasznos lehet a gyógyulás szempontjából. Az Amszterdami Egyetem kutatóinak vizsgálata megállapította, hogy a kutyák nyálában olyan anyagok találhatóak, amelyek csökkentik a fertőzés esélyét.
A lizozim enzim meggátolja a negatív hatású baktériumok elterjedését, és mások túlszaporodását a szájban; a hisztatin egy egyszerű fehérje, mely antigén szerepet tölt be, akadályozza a fertőzések kialakulását, és segíti a bőr sejtjeinek közelebb kerülését egymáshoz; és az idegnövekedési faktor, ami a felére csökkenti a sebek gyógyulási idejét.
A kutyák nyálának segítő baktériumai növelik az immunitásunkat.
Az öregedés során az emberi szervezet számos jó baktériumtól szabadul meg, melyek hatására csökken a mentális és fizikai jólét
– állítja Menno Oudhoff az Amszerdami Egyetem biokémikusa. – A kutyanyál segíthet ennek a pótlásában, ugyanis visszajuttatja a pozitív mikroorganizmusokat a szervezetünkbe.