Wenping Yuan a kínai Zhuhai-i Sun Yat-sen Egyetem munkatársa és kollégái négy, globális éghajlattal foglalkozó adatbázist tanulmányoztak és azt találták, hogy a növénytakaró drámai mértékű csökkenése összefüggésben van a légkörben jelentkező vízgőztelítettségi hiánnyal. A jelenség az 1990-es évekhez viszonyítva ma már mintegy 53 százalékkal nagyobb mértékben tapasztalható világszerte.
A vízgőz mindenütt megtalálható a troposzférában.
A levegő vízgőztartalma számos légköri folyamat szempontjából döntő fontosságú, ilyen például a felhő- és ködképződés, a sugárzásátvitel, vagy az energiaháztartás.
A levegő vízgőztelítettségi hiánya esetén a növények leveleinek felületén lévő pórusok bezáródnak, és így alacsonyabb a fotoszintézis sebessége,
amely a legalapvetőbb felépítő folyamat, amely során a zöld növények megkötik és átalakítják a Nap fényenergiáját kémiai energiává.
Yuan szerint ezért az éghajlatváltozás komplex dinamikája a felelős, hiszen csökkent az óceánok felett a szélsebesség, ami azt jelenti, hogy a vízgőz nyomása megváltozik, és ez vezethet a levegő vízgőztelítettségi hiányához a növényzettel borított területeken.
A folyamatban óriási szerepet játszik a folyamatosan melegedő bolygó is, hiszen a légkör adott hőmérsékleten csak bizonyos mennyiségű vízgőzt képes megtartani.
Ahogy a talaj hőmérséklete megemelkedik, úgy lesz egyre magasabb a légkörben tartandó vízgőz mennyiségének felső határa is, így paradox módon a vízgőztelítettségi hiány még nagyobb lesz
– magyarázta Yuan. – Ennek a „légköri aszálynak" a század végére le kell zárulnia, különben visszafordíthatatlan károkat szenved a vegetáció.
A kutatók elemezték az elmúlt húsz év műholdas képeit, és rábukkantak csökkenő és növekedő tendenciákra is a globális növénytakarót vizsgálva. Megfigyelték a fák évgyűrűit is, és arra jutottak, hogy 1998 után átlagos gyűrűszélesség is csökkent a világ 171 helyszínéből több mint 100 területen.
(Scientific Reports)