"A kutyák beszélnek, de csak azok számára, akik képesek meghallgatni őket."
(Orhan Pamuk)
A kutyáknak nem kevesebb, mint huszonötször több szaglóreceptora van, mint nekünk. Nem véletlen, hogy ebek elsősorban a szaglásukra hagyatkoznak, amikor meg akarják ismerni a világot. Szagok és illatok alapján térképezik fel a környezetüket, illetve segítségükkel ismerik fel az embereket és más állatokat.
A kutyák speciális szaglóreceptorainak száma hozzávetőlegesen 300 millió, amelyhez viszonyítva a mi 5 millió érzékelősejttel rendelkező szaglószervünk eléggé esetlennek tűnhet.
Az ember agyában a látókéreg dominál,
a kutya agyát azonban a hippocampus melletti kéregrész a másodlagos szaglókéreg szabályozza, amely körülbelül negyvenszer nagyobb, mint az emberé.
Ez a felelős a szagérzések kiértékeléséért. Ennek segítségével a kiskedvencünk képes az illatok hihetetlen tárházát megkülönböztetni egymástól, egyúttal emlékezetében eltárolni. Első hallásra talán meglepő, de
az emberi orr által felismerhető mennyiségnél akár százmilliószor kisebb koncentrációban megjelenő részecskéket is képes azonosítani.
Hogy ez mit jelent? Amikor mi megérezzük a parfüm illatát valakin, akkor a kutyánk akár annak a különböző illatanyagait és további összetevőit is ki tudja szagolni.
A kutya szaglása azonban nem csupán sokkal érzékenyebb a miénknél, hanem segítségével számunkra láthatatlan dolgok felkutatására is képessé válik.
Ebben nagy szerepet játszik a szájpadlás felett elhelyezkedő, úgynevezett Jacobson-szerv (más néven vomeronazális szerv) is.
Ez a teljesen különálló szervrendszer a metszőfogak mögött, amely egy-egy csatornán keresztül nyílik a száj- és orrüregbe egyaránt és ideghálózatokkal sűrűn átszőtt.
Ennek köszönhetően tudja a kutya észlelni a gazdája, a fajtársai és a más emberek vagy állatok által kibocsátott hormonokat,
így tud különbséget tenni barát és ellenség között, de felismeri az érzelmi állapotunkat, de még azt is meg tudja állapítani, ha valaki éppen beteg.
Nem véletlen, hogy a legtöbb kutyatulajdonos tudja, hogy a kutyája képes felismerni, hogy a gazdája milyen hangulatban van. Korábbi kutatások már bizonyították, hogy „kutyáink megrögzött és kifinomult emberfigyelők" és akár egy vállvonásból vagy felhúzott szemöldökből képesek olvasni.
Miután világossá vált a kutyák azon képessége, hogy képesek a szagok segítségével eldönteni a gazdájuk, valamint más emberek és fajtársuk érzelmi állapotát, új kutatási területeket indított el. Franciaországban például széleskörű kutatásokkal igyekeznek megállapítani, hogyan tudnák ezt a képességüket az emberiség szolgálatába állítani.
A másik egyre inkább fókuszba kerülő terület az orvostudomány, amelyben arra keresik a választ, hogyan tudják a halálos emberi betegségeket, például a rákos megbetegedéseket még a korai stádiumában felismerni a kutyák szaglásának segítségével.
A kutyaorr számára felismerhető hormonfelhő formájában ugyanis a stressz, a harag, de akár egy rákos daganat is „manifesztálódik".
A rákos sejtek ugyanis más anyagcserét eredményeznek, mint az emberi test egészséges sejtjei. Ez a szagkülönbség annyira jelentős, hogy a kutyák még a rák korai szakaszában képesek felismerni azt.
A kutatók bebizonyították, hogy csupán a bőr szimatolásával azonosítani tudják a bőrrákot, az emberi vizeletből a prosztata rákot, de már csupán az emberi lélegzet segítségével is megérzik a rákos sejteket.
A rák kiszagolására kiképzett kutyák ma már a fejlett orvostudomány fontos részét képezik. Ennek hatékonyságát a világ minden táján végzett kutatások bizonyították. Az angliai Amershamben kutyákat képeztek ki a hólyagdaganat azonosítására kizárólag a vizelet szaga alapján, akik a tesztek 41 százalékában jártak sikerrel. A Pine Street Alapítvány által végzett kutatás
labrador retrieverekkel dolgozva tudták kizárni az emlő- és tüdőrákot a betegség minden szakaszában, körülbelül 90 százalékos pontossággal.
A melanomák szakértője, Dr. Armand Cognetta (Tallahassee) vizsgálatai során mintegy 99 százalékos sikermutatóval tudott kutyákat kiképezni.
A milánói Gianluigi Taverna of Humanitas Research Hospital munkatársai különböző stádiumú prosztata rákos megbetegedéseket tudott 98 százalékos eredményességgel beazonosítani ebek segítségével.
Az Európai Respiratory Journal tudományos folyóiratban közzétett, nemrégiben készült tanulmány szerint pedig négy erre kiképzett kutya (egy ausztráljuhász, két németjuhász és egy labrador) 100 beteg mintájából 71-ben helyesen azonosította a tüdőrákot.
Egy új, beaglekel végzett tanulmány azt is kimutatta, hogy ezek a kutyák rendkívül nagy pontossággal képesek sikeresen szimatolni a tüdőrákot.
A célzott vizsgálat nem véletlen: a legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a nem kissejtes tüdőrák a második leggyakoribb rákos megbetegedés, amelyet az orvosok az Egyesült Államok betegei között diagnosztizálnak és ez okozza a legtöbb halálesetet is.
Ezért elengedhetetlen a korai diagnosztizálás, hiszen a tüdőrák korai szakaszában történő kezelése lehetővé teszi az orvosok számára, hogy megtalálják és alkalmazzák a leghatékonyabb kezelési módszereket.
Más, az orvostudomány által eddig használt módszerek (mint például a CT és PET vizsgálat) igen költségesek, időnként pontatlanok vagy megbízhatatlanok.
Az új tanulmány ezért a kutyák kiváló szaglóképességeire irányult.
A kutyák sikeresen megkülönböztették a kétféle mintát, azonosítva a rák jelenlétét 97,5 százalékos fajlagossággal és 96,7 százalékos érzékenységgel
– mondta Thomas Quinn, a Lake Erie College of Osteopathic Medicine professzora, aki kollégáival együtt három beagleval dolgozott, akikkel egészséges és tüdőrákos megbetegedéssel diagnosztizált páciensek vérmintáit szimatoltatták.
A kutyákat az illatrétegek szétválogatására „használták" mindaddig, amíg meg nem állapították a visszajelző biomarkereket, hogy a jövőben ki tudják képezni a kutyákat a rák jelenlétével kapcsolatos különös jelek azonosítására.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a kutyáknak sokkal jobb, Isten adta, természetes képessége van a rákos megbetegedés szűrésére, mint a legfejlettebb technológiánknak
– tette hozzá. – Ha ki tudjuk deríteni, pontosan mire képesek és hogyan, akkor képesek leszünk megérteni és még jobban alkalmazni az orvostudomány területén.