Döbbent csend fogadta a Molotov-Ribbentrop paktum hírét egész Európában

Molotov a Kremlben fogadja a Moszkvába érkezett birodalmi külügyminisztert

Kereken nyolcvan éve, 1939. augusztus 23-án a késő esti órákban Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos, valamint Joachim von Ribbentrop birodalmi külügyminiszter az elégedetten mosolygó Sztálin jelenlétében írta alá a Kremlben a rendkívüli gyorsasággal tető alá hozott német-szovjet megnemtámadási szerződést, valamint annak titkos záradékát. A kudarcos megbékélési politikát folytató nyugati nagyhatalmakat, Angliát és Franciaországot, valamint az európai közvéleményt is szabályosan sokkolta a két egymással szembenálló diktatúra, a náci Németország és a sztálini Szovjetunió között létrejött, addig mindenki által elképzelhetetlennek tartott megállapodás.

„ Csakis a két országban uralkodó totális despotizmus lehetett képes rá, hogy magára vállalja ennek a természetellenes tettnek az ódiumát."

(Winston Churchill a Molotov-Ribbentrop paktumról)

Hitler nagyot hazardírozott, és - egyelőre - nyert

1939 forró nyarán baljós viharfellegek kezdtek gyülekezni Európa egén. A náci Németország és Lengyelország között a danzigi korridor ügyében kiéleződött politikai konfliktus egy újabb európai háború kirobbanásának rémképét idézte fel a kontinens mindenáron békére vágyó közvéleménye előtt.

1939 nyarán Európa egén sűrű viharfelhők gyülekeztek, mindenki a küszöbön álló háború kitörésétől félt Forrás: Bundesarchiv

Az a fajta megalkuvó, úgynevezett megbékéltetési politika, amelyet a brit és a francia kormány képviselt Adolf Hitler rezsimjével szemben, 1939-re látványos kudarcot vallott.

Chamberlain brit miniszterelnök (a kép bal szélén) Hitlernél tárgyal Csehszlovákia felosztásáról. Chamberlain egészen 1939-ig képviselte az önfeladó megbékéltetési politikát Forrás: Wikimedia Commons

Amikor 1935-ben Hitler felmondta a versailles-i békeszerződés katonai rendelkezéseit, bevezetve az általános hadkötelezettséget, és hozzákezdett Németország újrafelfegyverzéséhez, mind Franciaország, mind pedig Anglia véglegesen pontot tehetett volna Adolf Hitler Európa békéjét veszélyeztető kardcsörtető politikájára, a javukra ekkor még fennálló masszív katonai fölény birtokában.

Adolf Hitler 1933 január 30-án történt kancellári kinevezése után szinte azonnal hozzákezdett a náci pártállam kiépítéséhez és a német újrafegyverkezéshez Forrás:https://www.origo.hu/tudomany/20190125-az-adolf-hitler-tulajdonaban-volt-konyvet-a-kanadai-nemzeti-konyvtar-szerezte-meg.html

Hitler – aki jól ráérzett a nála erősebb ellenfelei mély enerváltságára - hazardírozott, és nyert. Első lépésként 1936 márciusában bevonult a demilitarizált Rajna-vidékre.

Német alegység vonul be a Rajna-vidékre, 1936 márciusában Forrás: Bundesarchiv

Az akcióra mindössze egyetlen zászlóaljat tudott mozgósítani,

Franciaország jól felszerelt másfél milliós reguláris haderejével szemben. Hitler tábornokainak döntő többsége meggyőződéssel hitte, hogy a rajnai kaland a náci rendszer végét jelenti, mert az akcióra adott válaszként bevonuló francia hadsereg meg sem fog állni Berlinig.

Hitler nagyot hazardírozott az 1936 márciusi bevonulásával a demilitarizált Rajna-vidékre Forrás: Bundesarchiv

Nem így történt, mivel

Párizs és az egykori antanthatalmak rezignált közönnyel fogadták Hitler nyílt provokációját.

De két évvel később, ugyancsak tétlenül lenyelték az Anschlusst, Ausztria 1938 márciusában történt bekebelezését a Harmadik Birodalomba.

Német páncélgépkocsi Bécs utcáin, az Anschluss idején Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Adolf Hitler, aki nem csak a Németországot megcsonkító versailles-i rendszer revízióját, hanem valamennyi, német nemzetiségi többségű terület birodalmába való beolvasztását is meghirdette,

az Anschluss után Csehszlovákia ellen fordult.

Hitlert virággal fogadják az osztrák határon Forrás: Origo

A Führer a német többségű Szudéta-vidék átadását követelte Prágától, de Csehszlovákia nem adta be a derekát, ami miatt Hitler háborúval fenyegette meg az országot.

Nem hogy egy emberöltőre, hanem egy évre sem biztosított békét a megalkuvás

Hitler háborús kardcsörtetésére a nyugati nagyhatalmak még ekkor sem a javukra fennálló jelentős katonai erőfölénnyel való nyomásgyakorlással, hanem újabb behódolással válaszoltak. Neville Chamberlain brit miniszterelnök váratlanul Hitlerhez repült Bertchesgadenbe, hogy - úgymond- „elsimítsa" a szudétanémet válságot.

Chamberlain megbékéltetési politikája kudarcot vallott, ami miatt végül Anglia 1939. szeptember 3-án hadat üzent a náci Németországnak Forrás: Wikimedia Commons

Chamberlain vizitje után, 1938. szeptember 29-én került sor Münchenben annak a négyhatalmi paktumnak az aláírására, amellyel London és Párizs a velük szövetséges Csehszlovákiát kiszolgáltatta a náci Németország hódító étvágyának, azt remélve, hogy ezzel megnyerhetik saját maguk számára a békét.

Chamberlin, Daladier, Hitler és Mussolini a müncheni paktum aláírása után Forrás: Wikimedia Commons

A kor nyugat-európai közvéleményének e szégyenteljes paktumhoz, illetve az önfeladó megbékéltetési politikához való hozzáállását igen jól szemlélteti, hogy amikor Chamberlain Münchenből visszaérkezett a hestoni repülőtérre,

az ott összesereglett tömeg nem füttykoncerttel és tojászáporral, hanem örömkönnyekkel és lelkesen éljenezve fogadta

a Csehszlovákia elárulásában részt vett brit miniszterelnököt.

Neville Chamberlain a hestoni repülőtéren 1938. szeptember 30-án, a kezében a Hitler által aláírt papírral Forrás: Wikimedia Commons

Chamberlain, aki önmagára mindig is egyfajta békeapostolként tekintett, a reptéren az üdvözlésére összeverődött tömeg előtt büszkén meglobogtatta a Hitler által aláírt papírlapot, kijelentve, hogy:

Egy emberöltőre biztosítottuk a békét Európában."

Adolf Hitler az 1938-as müncheni paktumot felrúgva, elhatározta a maradék Csehszlovákia fegyveres megszállását, és "protektorátusként" a harmadik Birodalomba való beolvasztását Forrás: Bundesarchiv

Nem tellett azonban egy emberöltőbe, sőt még egy évbe sem, hogy kitörjön a második világháború,

az emberi konfliktusok történetének legnagyobb vérzivatara, amiben többek között az 1930-as évek elhibázott nyugat-európai megbékéltetési politikája is komoly szerepet játszott.

Kezd beborulni Európa égboltja

A müncheni paktumot a nyugat-európai nagyhatalmak képviseletében aláíró Neville Chamberlain brit, illetve Eduárd Daladier francia miniszterelnök súlyosan félreismerték a náci diktátor szándékait, mivel komolyan azt gondolták, hogy Csehszlovákia feláldozásával véget vetettek Hitler további területszerző akcióinak.

Adolf Hitler a bekebelezett Szudéta-vidéken ebédel tábornokai társaságában, 1938 októberében Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Pedig szinte még meg sem száradt a tinta a müncheni szerződésen, amikor a négyhatalmi paktumnak a maradék Csehszlovákia területi integritását garantáló passzusát megszegve, Adolf Hitler 1939 márciusában bevonult Prágába, német protektorátussá téve az országot. Nagy Britannia és Franciaország azonban a müncheni szerződés nyílt felrúgását is tétlenül szemlélte.

Hitler a prágai Hradzsinban, Csehszlovákia 1939 márciusi megszállása után Forrás: Bundesarchiv

Evés közben jön meg az étvágy –tartja a régi bölcs közmondás, ami 1939-ben különösen igaz volt a náci Németország vezérére, Adolf Hitlerre. A Führer az elmúlt évek sorozatos sikerein felbuzdulva, és a „dekadens nyugati demokráciák" tehetetlenségét látva, 1939 nyarán elérkezettnek látta az időt az úgynevezett danzigi kérdés rendezésére is.

Hitlernek Csehszlovákia bekebelezése után még nagyobb lett az étvágya Forrás: Bundesarchiv

Az 1919-es versailles-i békeszerződés a Balti-tenger partján fekvő Danzigot (ma: Gdansk) önálló önkormányzattal rendelkező szabadvárossá nyilvánította, ahhoz pedig, hogy Lengyelország számára kijáratot biztosítsanak a tengerhez, egy szárazföldi folyosóval elvágták Kelet-Poroszországot az anyaországtól.

A Németországot súlyosan érintő versailles-i békeszerződés aláírásának pillanatai Forrás: Wikimedia Commons

Hitler már a müncheni konferenciáról megüzente Varsónak, hogy a birodalom számára a danzigi kérdés rendezése is megkerülhetetlenné vált.

A lengyel kormány azonban nem volt hajlandó egyetlen négyzetméternyi területet sem átadni

a Harmadik Birodalom számára. Hitler ezért 1939 áprilisában utasítást adott a Lengyelország elleni hadművelet kidolgozására.

A kétfrontos háború rémképe miatt főtt a tábornokok feje

A német véderő főparancsnokság, az Oberkommando der Wehrmacht (OKW) tábornokait azonban súlyos kétségek gyötörték a tervezett lengyel hadjárat lehetséges következményeit illetően.

Mivel 1939-ben a Wehrmacht felfejlesztése még korántsem fejeződött be, és Lengyelország ellen legalább 50 hadosztályt kellett mozgósítani, kritikusan kevés erő maradt volna a nyugati határok védelmére.

Danzig, a Westreplatt,e miután a Wehrmacht csapatai a német-lengyel háborúban elfoglalták a várost Forrás: Bundesarchiv/Haine

A tábornokok attól tartottak, hogy amennyiben Franciaország és Nagy Britannia hadat üzen a Harmadik Birodalomnak Lengyelország megtámadása miatt, kétfrontos háborúba szorulhat az ország,

és egy nyugati offenzíva kivédésére nem maradna elegendő erő.

Még fenyegetőbbé tette a helyzetet, hogy a német hírszerzés információi szerint, Párizs és London a kulisszák mögött tárgyalásokba kezdett Moszkvával, egy németellenes brit - francia - szovjet katonai szövetség létrehozása céljából.

Hitler és külügyminisztere, Joachim von Ribbentrop Forrás: Bundesarchiv

Hitler ugyan szentül hitte, hogy az angolok és a franciák - csakúgy, mint Csehszlovákia esetében-, Lengyelországért sem fogják a vérüket hullatni, de a tábornokok érvei nem maradtak teljesen hatástalanok.

Hitler ugyanis korábban többször kijelentette, ő ugyan nem fogja elkövetni 1918 hibáit,

és soha nem hagyja, hogy kétfrontos háborúra kényszerítsék.

A Wehrmacht katonái eltávolítanak egy lengyel határsorompót. Az 1939 szeptember elsején kitört német-lengyel háborúban a Sztálinnal megkötött paktum tette lehetővé, hogy Hitler különösebb külső kockázatok nélkül rohanja le az országot Forrás: Bundesarchiv/Sönnke, Hans

A Führer azonban kénytelen volt belátni, hogy hódító tervei megvalósításához mindenáron meg kell akadályozni az első világháborús antanthoz hasonló németellenes katonai szövetség létrejöttét.

Hitler, aki az 1930-as években erősen antikommunista retorikát folytatott, a világzsidóság mellett a bolsevizmust kiáltotta ki a Németországot fenyegető legfőbb veszélynek.

A két egymással szemben gyanakodó diktátor, Hitler és Sztálin saját érdekeikre tekintettel, átmenetileg kiegyeztek egymással Forrás: YouTube

Hitler kommunistaellenességének ideológiai alapjait még az 1925-ben kiadott Mein Kampf-ban fektette le.

A sztálini Szovjetunióra ezért nem csak mint potenciális katonai ellenfélre, hanem mint a náci Németország legfőbb és legveszélyesebb ideológiai ellenségére tekintett.

Hitler a Mein Kampf-ban fektette le a náci ideológia alapjait Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Verwendung weltweit, usage worldwide/Franz-Peter Tschauner

De ez a fajta kibékíthetetlennek látszó ellenségesség Sztálinra ugyanúgy jellemző volt, mint Hitlerre.

A "gesztenye-beszéd", ami megnyitotta az elképzelhetetlen közeledést

Sztálin a külpolitikára mindig is úgy tekintett, mint a „nemzetközi osztályharc" egyik eszközére. A szovjet diktátor a nyugati demokráciák és Hitler náci állama között csak annyi különbséget látott, hogy az utóbbi a „finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább, nyíltan terrorisztikus formája."

Sztálin a nyugati hatalmak megbékéltetési politikáját, és különösen a müncheni paktumot

rendkívül nagy gyanakvással fogadta,

mert abban a „kapitalista hatalmak" leplezetlen szovjetellenes összeesküvését sejtette.

Sztálin a nyugati hatalmak megbékéltetési politikáját rendkívül nagy gyanakvással fogadta Forrás: Ria/Novosti

Az 1936-ban létrejött háromhatalmi Antikomintern Paktum pedig végleg meggyőzte arról, hogy a náci Németország a Szovjetunió első számú ellensége.

Ilyen körülmények mellett senki sem számított arra,

hogy ez a két, egymással szemben halálosan ellenséges totális diktatúra egyszer még szövetségesekké válhatnak.

Az 1930-as évek második felétől Sztálin a „kapitalisták" Szovjetunióra jelentett fenyegetését úgy vélte legjobban semlegesíthetőnek, ha éket ver közéjük.

Moltov ( a kép bal szélén) Sztálin és Vorosilov 1937-ben, a nagy tisztogatások idején Forrás: Origo

A paranoiásan gyanakvó szovjet diktátornak az általa vélelmezett „fasiszta-demokrata egységfront" fellazítására tett első nyilvános kísérlete az 1939. március 10-én, az SZKP XVIII. kongresszusán elhangzott híres, úgynevezett „gesztenye-beszéde" volt.

Churchill és Sztálin a brit miniszterelnök 1944 októberi moszkvai látogatásán. Churchill aki nagy antibolsevista volt, élesen elítélte elődje, Chamberlain megbékéltetési politikáját, de mint ízig-vérig reálpolitikus, amikor Hitler 1941 júniusában megtámadta a Szovjetuniót, taktikai szövetséget kötött Sztálinnal Forrás: Wikimedia Commons

Sztálin sokak megrökönyödésére kijelentette, a nyugati államok hiába várják, hogy a Szovjetunió sajátmagát megégetve az ő javukra kaparja ki a gesztenyét, és „fékezze meg a fasiszta agresszort" Csehszlovákia megcsonkítása után.

Amire senki sem számított: Sztálin a Kremlben, a dolgozószobájában fogadja a Moszkvába érkezett német birodalmi külügyminisztert, Joachim von Ribbentropot, 1939. augusztus 23-án Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

De ennél is döbbenetesebb volt, hogy Sztálin bejelentette a Harmadik Birodalommal való békülési szándékát,

azt hangsúlyozva, hogy a rossz szovjet-német viszony egyedül a nyugati demokráciák aknamunkájának köszönhető. A beszéd nagy port vert fel, és természetesen nem maradt hatástalan Berlinben sem.

Sztálin pókerarccal tárgyalt, és végül Hitlerre tett tétet

Moszkva és Berlin között hosszú szünet után az 1920-as éveket idéző közeledésben a diplomáciai kapcsolatok felvétele volt az első lépés, amit a kereskedelmi-gazdasági együttműködés helyreállítása követett. De 1939 márciusában egyéb más fontos események is történtek.

Hitler és Ribbentrop. A Führer teljes körű felhatalmazást adott külügyminiszterének a moszkvai tárgyalásokhoz Forrás: WW2

A Varsóhoz Danzig ügyében intézett fenyegető hangú német ultimátuma után, Franciaország és Nagy Britannia korábbi megalkuvó politikáját feladva, határozottan kiállt Lengyelország mellett.

Sztálin egyszerre két vasat tartott a tűzben Forrás: Ria/Novosti

A ravasz Sztálin, aki külpolitikai sakkhúzásaiban a nagyorosz imperialisztikus hagyományokat a klasszikus reálpolitikai gondolkodással kombinálta, a friss szovjet-német közeledés ellenére, egyelőre még a másik vasat is a tűzben tartotta.

Gróf Friedrich-Werner von der Schulenburg, moszkvai német követ Forrás: Wikimedia Commons

Ennek köszönhető, hogy 1939. április 15-én Moszkvában háromoldalú, brit- francia - szovjet tárgyalások kezdődtek, a Lengyelországnak nyújtandó közös segítség lehetőségeiről.

A szovjet-orosz külpolitikában Lengyelország mindig is különleges helyet foglalt el,

a cári birodalom egykori tartományaként.

Szovjet alakulatok vonulnak a lengyel határra 1939. szeptember 17-én, hogy a Molotov-Ribbentrop paktum titkos záradéka alapján, hátba támadják Lengyelországot Forrás: WW2

A szovjet kormány az 1920-as lengyel –orosz háborúban elszenvedett csúfos kudarcát valamint területi veszteségeit sem felejtette el Varsónak.

A Kreml ezért a nyugati nagyhatalmakkal folytatott tárgyalásokon elfogadhatatlan garanciális illetve területi igényekkel lépett fel a németellenes szövetségben való szovjet részvétel fejében.

Varsót bombázza a német légierő, 1939 szeptemberének első napjaiban Forrás: Bundesarchiv

A tárgyalások 1939. augusztus 21-én véglegesen megszakadtak, és a nyugatiak számára csúfos kudarcba fulladtak.

Sztálin és külügyi népbiztosa, Molotov elhatározták, hogy kiegyeznek a nácikkal Forrás: YouTube

Sztálin ekkor határozta el végleg, hogy a „másik lóra", a náci Németországra tesz tétet,

amit az SZKP Politikai Bizottságának augusztus 19-i zárt ülésén be is jelentett. A hoppon maradt brit és francia küldöttekkel Vorosilov tudatta szárazon a végső elutasítás tényét.

Sztálin megüzente Berlinnek, hogy kész a paktum megkötésére a Harmadik Birodalommal Forrás: Ria/Novosti

Sztálin Gróf Schulenburg moszkvai német követ útján még aznap bizalmasan megüzente Berlinnek, hogy a Kreml készen áll egy szovjet-német megnemtámadási egyezmény aláírására, valamint „ a kölcsönös érdeklődésre számító egyéb aktuális kérdések" megvitatására.

A szovjet-német paktum szélesre tárta a kaput a világháború előtt

A lengyelországi támadás előestjén Hitler számára a szovjetrendszer iránt érzett minden utálata ellenére sem jöhetett volna jobbkor Sztálin üzenete, hiszen a szovjet-német paktum egy csapásra elháríthatta a kétfrontos háború jelentette fenyegetését.

Amikor Joachim von Ribbentrop különgépe leszállt Moszkvában, a Kreml által kikosarazott brit és francia tárgyalódelegáció tagjai még mindig a szovjet fővárosban időztek.

Molotov a Kremlben fogadja a Moszkvába érkezett birodalmi külügyminisztert Forrás: Ria/Novosti/Archive

A tárgyalásokat azonnal elkezdték Vjacseszlav Molotov szovjet külügyi népbiztos Kremlben lévő irodájában. Mivel Von Ribbentrop teljes felhatalmazással rendelkezett Hitlertől a szerződéses feltételek letárgyalására és a paktum aláírására, a megállapodást igen gyorsan sikerült nyélbe ütni.

Molotov aláírja a szovjet-német megnemtámadási szerződést Forrás: Wikimedia Commons

Miután minden részletet egyeztettek, 1939. augusztus 23-án késő este először Molotov, majd pedig a birodalmi külügyminiszter, Von Ribbentrop látta el kézjegyével az alig kétoldalas szerződést, az elégedetten mosolygó Sztálin jelenlétében.

Von Ribbentrop Sztálin jelenlétében aláírja a német-szovjet paktumot, 1939. augusztus 23-án Forrás: Wikimedia Commons

A tízéves időtartamra megkötött szerződés nyilvános része kimondta, hogy a felek minden egymás ellen irányuló erőszakos cselekménytől és támadástól tartózkodnak, akár külön, akár más hatalmakkal együtt. A szovjet-német megnemtámadási egyezmény továbbá rögzítette, hogy a szerződés hatálya alatt egyik fél sem vesz részt olyan katonai szövetségben, amely valamelyik szerződő féllel szemben ellenségesen lép fel.

A Molotov-Ribbentrop paktum német nyelvű példánya, a két külügyminiszter aláírásával Forrás: Wikimedia Commons

Ezt a megállapodást egészítette ki az a titkos záradék, amelynek létét a Szovjetunió kormánya egészen 1989-ig határozottan letagadta.

A titkos paktum rögzíti Lengyelország területi felosztását, a német illetve szovjet befolyási övezetek pontos meghatározásával.

Német és szovjet tisztek baráti kézfogása Lengyelország lerohanása után Forrás: WW2

Németország a független balti államokat

a Szovjetunió érdekszférájaként ismerte el,

hangsúlyozva Besszarábia (az akkori Romániához tartozó Moldávia) iránti érdektelenségét. A felek későbbi közös politikai döntésként rögzítették egy esetleges független lengyel állam fenntartásának kérdését.

A szovjet kormány által egészen 1989-ig tagadott titkos záradék egyik példánya Forrás: Wikimedia Commons

A Molotov-Ribbentrop paktummal Lengyelország sorsa végleg megpecsételődött, és a szovjet-német megállapodás szélesre tárta a kaput a második világégésbe torkolló újabb európai háború megindítása előtt.

A szovjet-német megnemtámadási szerződés híre valósággal sokkolta a nyugati kormányokat és az európai közvéleményt is.

Joseph Goebbels az alábbiakat jegyezte fel minderről kárörvendő elégedettséggel a naplójában:

Dr. Joseph Goebbels Hitler nagy hatalmú propagandaminisztere Forrás: AFP

„ A nap világszenzációja a Moszkvával kötött megnemtámadási szerződés bejelentése. Az európai erőviszonyok ezzel gyökeresen megváltoztak. London és Párizs zavarban van, Varsó még keménykedik, ami igazán nevetséges. A Führer sakkhúzása zseniális." A „zseniális sakkhúzás" nyomán hat évre lángba borult a világ.