A közelmúltban egy 45 éves férfit szállítottak az egyik máltai kórház sürgősségi osztályára. A beteg a beszámolók alapján rendkívül furán viselkedett.
Nem volt együttműködő, az egyszerűbb feladatokat sem tudta végrehajtani, az utasításokat képtelen volt követni."
– nyilatkozta róla kezelőorvosa, dr. Ylenia Abdilla, a Mater Dei Kórház dolgozója – „Mind a négy végtagja akaratlagosan mozgott."
A páciens magatartása ez után még különösebbé vált, végül katatóniába zuhant. Vért vettek tőle, ami különösebb rendellenességet nem mutatott ki, ám amikor agyáról elkészült az MRI-felvétel, az orvosok valósággal megdöbbentek:
olyan volt, mintha a fehérállomány egyszerűen „felemésztette" volna magát.
Ezt az állapotot az orvosi terminológia leukoencephalopathiának nevezi.
A leukoencephalopathia lényege, hogy az agy fehérállománya gyulladásban van, és progresszíven károsodik. Ám míg a hasonló progresszív multifokális leukoencephalopathiát kórokozó okozza, a férfi esetében sem vírusos, sem bakteriális eredetű fertőzést nem tudtak kimutatni,
ugyanakkor jelentős mennyiségű kokaint találtak a vizeletében.
Bár a páciens az esetet megelőző napokban nem élt a szerrel, régóta függőnek számított. Az orvostudomány egyelőre nincs tisztában azzal, hogyan is idéz elő a kokain leukoencephalopathiát. A férfiéhez hasonló esetek viszonylag ritkák, egyes elméletek szerint a drog az idegsejteket körülölelő védőréteget bontja meg, valamint az idegrostok, az axonok is megduzzadhatnak tőle.
A kokain által kiváltott leukoencephalopathia gyakran halálos, ám az esettanulmányban szereplő férfi szerencsés volt. A terápia során számos gyógyszert kellett szednie, annak érdekében, hogy a gyulladás elmúljon, és az immunrendszer megerősödjön.
Az egy éven át tartó kezelést követően a beteg felépült, habár az MRI-felvételek tanúsága szerint agyának fehérállománya tartósan károsodott.
„A páciens már egy éve tiszta, és a hangulati ingadozásoktól eltekintve nincsenek komolyabb tünetei, önálló életvitelt folytat" – írták róla kezelőorvosai.
A tanulmány a BMJ Case Reports című orvosi folyóiratban jelent meg.