Az elmúlt másfél évtizedben az iskolák elkezdték felismerni a szabadban töltött idő fontosságát. Ennek eredményeként olyan programokat fejlesztettek ki, amelyek az osztálytermen kívüli tanulást segítik elő.
Ezért váltak olyan népszerűvé például az erdei iskolák, ahol az erdőt és a természetet hívják a pedagógusok segítségül a tanulás és a fejlesztés eszközeként.
Az erdei iskolában a gyerekek lehetőséget kapnak a természetes környezet felfedezésére, a megfelelő kockázat és kihívás megtapasztalására, és megtanulnak másként tanulni.
A kutatások kimutatták, hogy a természetes környezettel való gyakorlati kapcsolat ösztönzi a képzeletbeli játékokat és fejleszti a kreativitást.
A tudósok most több mint harminc interjút készítettek, amely során négy és kilenc év közötti gyerekeket kérdeztek meg azért, hogy jobban megértsék: az erdei játékok és a természet közelsége hogyan segítheti elő a tanulást.
Megállapították, hogy az erdei iskolában a diákok függetlenebbnek érezték magukat és ezért jobban megértették a személyes, társadalmi és környezeti felelősségvállalásukat.
A természetben a gyerekek azt érezték, hogy jobban tudják alkalmazni az iskolában megtanultakat és számos új, nem tudományos készséget fejlesztettek ki.
Ez a helyzet arra ösztönözte őket, hogy gondolkodjanak kreatívan, lépjenek ki a komfortzónájukból és vállalják a kockázatot, valamint szorosan együttműködjenek a társaikkal.
A kutatás során arról is beszámoltak, hogy a diákok fizikailag is jóval aktívabbak az erdei iskolában, ahol megtanulják azt, hogyan kell biztonságosan mozogni az erdő előre nem látható, kihívást jelentő területein.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a közelmúltban egy jelentésében azt állította, hogy a gyerekeknek több játékra van szükségük az egészséges növekedéséhez.
Lehetőséget ad a gyerekeknek az oktatáson túlmutató egyéb készségek fejlesztésére, ideértve a tárgyalást, a lelki ellenálló képességet (reziliencia) és a függetlenséget
– mondták a kutatók. – Megtanulják, hogy a terhelő élethelyzetek ellenére is képesek legyenek megőrizni a belső egyensúlyukat, és a krízishelyzetekből is fel tudjanak állni.
Hozzátették: reziliencia azt is jelenti, hogy rugalmasabban reagálnak az őket érő eseményekre, megismerik a pozitív és negatív tulajdonságaikat,
építik társas kapcsolataikat és pozitív attitűddel fordulnak a jövő felé.
Az emocionális alkalmazkodásnak köszönhetően számos nehézség kezelhető, köztük a szorongás, a depresszió, a negatív énkép és a nehéz helyzetek átvészelése.