Több ezer aranyhal „fertőzte meg" a washingoni Nyugati Medical-tavat, kiszorítva az őshonos halállományt. Hogy történt ez? A Halak és Vadvilág Minisztériuma (Department of Fish and Wildlife) úgy véli, hogy néhány felelőtlen állattartó a hibás.
És bár az aranyhalakat valószínűleg csak néhány dollárért vásárolták a tulajdonosaik, az általuk okozott káosz az államnak becslések szerint 150 ezer dollárjába kerül, akik megpróbálják eltávolítani ezeket a vadonban élő halakat.
De nem ez az egyetlen hely, ahol ez történt: az aranyhalak világszerte területeket hódítanak a tavakban, patakokban és folyókban, és mindez az emberek hibája.
Talán néhány tulajdonos azt gondolja, hogy azzal jót tesz az állatoknak, ha szabadon engedi őket, de ehelyett egy ökológiai katasztrófát generálnak,
amely számos halfajt fenyeget. Kiderült ugyanis, hogy az aranyhal a világ egyik leginkább invazív faja.
Az aranyhalat körülbelül kétezer évvel ezelőtt, Kínában tenyésztették ki, a 14. századig az élelemforrástól és a szórakoztatásig minden célra használták. Nem sokkal később már mint kedvtelésből tartott állat került be a köztudatba és a 19. századra meghódította az egész világot.
Ám akármennyire kicsinek és aranyosnak tűnik az otthonunkban, az aranyhalak a vadonban kis narancssárga szörnyetegekké fejlődhetnek és elérhetik a kettő kilogrammot és körülbelül egy amerikai futball labda méretét.
Ráadásul ezek a halak igen nagy étvágyúak: növényekkel, rovarokkal, rákfélékkel és más halakkal táplálkoznak; miközben iszapot és üledéket bocsátanak ki, ami káros algavirágzást eredményezhet, elfojtva az ökoszisztémát.
Ha ez nem lenne elég, olyan idegen parazitákat és betegségeket hordozhatnak, amelyek pusztító hatásúak lehetnek a teljes élővilágra.
Rendkívül gyorsan szaporodnak és akár több víztesten is képesek átvándorolni, ami szintén komoly problémákat okozhat.
A jelenlegi washingtoni helyzet világszerte ismert: hasonló állapot alakult ki a kidobott aranyhalak miatt a londoni Epping Forestben, a kanadai Albertában és a nevadai Tahoe-tónál.