Egy nemrég közzétett jelentés szerint a veszteségek mértéke elérte az évi 26 millió hektárt, és a folyamat az elmúlt öt évben gyors mértékben növekedett annak ellenére, hogy a kormányok 2014-ben ígéretet tettek az erdőirtás visszaszorítására és a faültetésre.
Meg kell őriznünk a fáinkat és helyre kell állítanunk az erdőinket, mert az erdőirtás világszerte felgyorsult az ígéretek ellenére
– mondta Charlotte Streck, a Climate Focus egyik alapítója és igazgatója utalva az erdőkről szóló, 2014-ben deklarált nyilatkozatra, amely előírja az országok számára, hogy 2020-ra a felére csökkentsék az erdőirtást, helyreállítsák a kivágott vagy leromlott állapotú erdőterületek 150 millió hektárját.
A nyilatkozat elfogadása óta azonban az erdőterületek irtása további 43 százalékkal nőtt, miközben a legértékesebb és pótolhatatlan trópusi esőerdőkből évi 4,3 millió hektárt vágnak ki.
Az ENSZ határozat végső célja (az erdőirtás 2030-ig történő megállítása) potenciálisan annyi szén-dioxid-megkötéssel járna, mintha a világ összes autóját eltávolítanánk az utakról.
A fő trópusi erdőrégiókban, Latin-Amerikában, Délkelet-Ázsiában és Afrikában a fásított területek éves vesztesége jelentősen megnőtt 2014 és 2018 között.
Az erdőirtás legnagyobb ütemben Afrikában történt, ahol az erdőirtás mértéke megkétszereződött az évi kevesebb mint 2 millió hektárról több mint 4 millióra.
Az ENSZ a jelentés elkészítéséhez a 2018-ig rendelkezésére álló adatokat használta fel, így abban nem szerepel az Amazonas mentén lángra kapó esőerdők okozta károk hatása. A beszámoló szerzői megjegyzik, hogy az erdőirtás mértéke júniusban a brazíliai amazonasi területen 88 százalékkal.
A közelmúltbeli tűzesetek különös aggodalomra adnak okot, mert míg az előző évtizedekben az esőerdők nedves jellege megnehezítette az esetlegesen kialakuló tűzesetek számát és a buja növényzet hatékony tűzoltóként működött, az utóbbi években a globális felmelegedés miatt az erdő egyes részei kiszáradtat, ami megkönnyítette az égési folyamatot
– magyarázta Charlotte Streck. – A tűzesetek leginkább a száraz évszak elején jellemzőek, pont akkor, amikor arra gondolnánk, hogy az erdők a legnedvesebbek és legnehezebben égnek; ez is azt mutatja, hogy egy ördögi körforgásba kerültünk.
Az éghajlatkutatók attól tartanak, hogy az éghajlati anomáliák és különös jelenségek felerősítik a globális felmelegedés hatásait.
Az erdők esetében ez a fák kiszáradásához vezethet, amelyek ezáltal tűzveszélyesebbé válnak, miközben a növekvő hőmérséklet miatt könnyebben kapnak lángra, ami tovább emel a légkörben található szén-dioxid-kibocsátás mértékét.
Pedig szakember régóta a meglévő erdők fenntartását (különösen a trópusi régiókban) és a sérült erdőterületek helyreállítását tartják az éghajlati válsággal való küzdelem egyik legolcsóbb és leghatékonyabb módjának.
A kulcsfontosságú erdőterületek világméretű megőrzésének költségeit becslések szerint évi több tízmilliárd dollárban érdemes összehasonlítani az alacsony szén-dioxid-kibocsátású infrastruktúrára való áttéréshez szükséges billiókkal.
Elsősorban a mezőgazdasági célú erdőirtás teszi ki az antropogén szén-dioxid-kibocsátás körülbelül egyharmadát
– hangsúlyozta Jo House, a Bristoli Egyetem környezettudományi kutatója. – Ez a jelenség tovább nehezíti a további erdőirtás és a fenyegető éghajlatváltozás jövőbeli párbaját; az elsődleges fontosságú erdőterületek folyamatos és egyre növekvő mértékű csökkenése kiszámíthatatlan következményekkel járhat: az erdők értéke és pótolhatatlansága miatt sokkoló és tragikus.
A 25 szervezetből álló koalíció beszámolóját a hónap végén New Yorkban is bemutatják, ahol a világ vezetőitől várhatóan új javaslatokat fognak előterjeszteni az éghajlati veszélyhelyzet hatékonyabb kezelésére. A jelentés szerint az egyik nehézséget az erdőterületek birtoklásával kapcsolatos támogatások és beruházások mértékének és módjának átalakítása jelenti.
Rámutat, hogy „noha az erdők kivágása egyértelmű gazdasági haszonnal jár, kevés beruházás történik a meglévő erdők egészségi állapotának megőrzésében".
Streck szerint azonban az öt évvel ezelőtt tett betartatlan ígéretek alááshatják az újabb javaslatok és vállalások értékét, hacsak azokat nem támogatják anyagi finanszírozással, részletes tervekkel és a helyszíni végrehajtással.
Ám a rossz hírek mellett akadnak jó példák is: Indonéziában csaknem egyharmaddal csökkent az elsődleges erdők elvesztésének aránya 2017 és 2018 között.
Az országban az erdőirtás elsődleges okát a pálmaolaj-ültetvényeket jelentik, ám a vállalatok és a kormány egyfajta nyomás alá került, ami miatt mérsékelték ezek telepítését. Ezt a nedvesebb időjárás is segítette, ami szintén csökkentette a kialakuló erdőtüzek mértékét és mennyiségét.
Míg néhány ország, elsősorban Etiópia, Mexikó és El Salvador, nagy lendülettel elkezdte a fatelepítési programokat, ezeket sajnos a meglévő erdőterületek elvesztése messze meghaladja
– emelte ki Streck. – A faültetés nem tudja kompenzálni az fennálló erdőterületek kiirtását, mivel évszázadokba telik, amíg az erdők visszanyerik teljes széndioxid-elnyelő és időjárás-szabályozó képességüket.