A makócápák az „óceán gepárdjai", akár 130 kilométeres óránkénti sebességgel is képesek úszni. Világszerte a túlhalászás áldozatai, de a
röviduszonyú alfaját különösen nagy veszély fenyegeti az Atlanti-óceán északi részén.
A Shark Trust szervezet szerint elsősorban a spanyol és a portugál hajók a felelősek a tavaly bejelentette makócápa fogások 65 százalékáért, ugyanis ezekben az országokban semmiféle korlátozás nincs érvényben.
A kutatók és a természetvédők azonban egyre többet hallatják a hangukat és mind a rövid-, mind a hosszúuszonyú makócápa felkerült idén a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös listájára a veszélyeztetett fajok közé.
Júniusban közben újabb, aggasztó hírek érkeztek arról, hogy a faj populációi gyorsabban csökkennek, mint azt korábban gondolták, ezért újabb szigorítások szükségesek. Közben nő a cápauszony-leves iránti kereslet, az állatok uszonyához és húsához kapcsolódó, globális kereskedelem nagy része szabályozatlan.
A cápák és a ráják a bolygónk legveszélyeztetettebb fajai közé tartoznak, és egyértelmű rendelkezésekre van szükség ahhoz, hogy ezek a fajok, amelyek körülbelül 400 millió éve népesítik be a bolygót, továbbra is fennmaradjanak a következő generációk számára
– mutatott rá Luke Warwick, a vadon élő állatok védelmével foglalkozó szervezet, aWildlife Conservation Society igazgatója.
A Vörös Listán való jegyzés a várakozások szerint segíteni fogja az állatok védelmét. Noha nem tiltja a kereskedelmet, mégis arra kényszeríti az országokat, hogy nyomon kövessék a jegyzékekben szereplő cápák és ráják kivitelét az országukból, és bizonyítsák, hogy ezek halászata nem veszélyezteti a faj hosszú távú túlélését.
Ez a lépés számos ország számára „ébresztő hívásként" szolgál
– mondta Sonja Fordham, a Shark Advocates International elnöke. – Az ilyen döntések a fényesebb jövő ígéretét hordozzák magukban e rendkívül veszélyeztetett cápa- és rájafajok számára, mivel a nemzetközi kereskedelem jelentős tényező volt lassan növekvő populációik kimerülésében.
A genfi egyezmény kiterjesztése segíthet a makócápák, a cápafarkú gitárrája és az óriás gitárhal, valamint több ékfejű- és hegedűrájaféle fenntarthatatlan túlhalászatának megszüntetését
azzal, hogy javítja a kereskedelemre vonatkozó szabályozásokat és a halászathoz szükséges korlátozásokat, miközben kiegészíti az „egyéb megőrzési" kötelezettségvállalásokat.