Több száz halottat és sötét titkokat rejt az Estonia komphajó roncsa

A megdőlt Estonia a háborgó tengeren

Kereken 25 éve, 1994. szeptember 28-án süllyedt el a Balti-tengeren az M/S Estonia észt lobogó alatt szolgáló komphajó, több mint nyolcszáz embert ragadva magával a hullámsírba. Az Estonia tragédiája nem csak a második világháború utáni legnagyobb európai polgári hajókatasztrófának, hanem a hidegháborút követő időszak mindmáig egyik legvitatottabb, és sötét titkosszolgálati machinációkat sejtető ügyének számít. Az „Estonia-dossziét" hetven évre titkosították, a Balti-tenger mélyén, nemzetközi vizeken fekvő hajóroncs kutatását pedig mindenki számára megtiltották.

Amikor egy ősi tengerészbabona valóra válik

A sok évszázados ősrégi tengerészbabona szerint rossz ómen, ha egy hajó eredeti nevét megváltoztatják. Márpedig az 1979-ben a nyugat-németországi Papenburgban vízre bocsátott és utoljára az M/S Estonia névre keresztelt hatalmas komphajó nevét alig 14 évig tartó szolgálata alatt négyszer is átfestették.

A 2000 fő befogadóképességű, RO-RO típusú (a gépjárművek saját keréken történő be és kiszállására alkalmas) komphajó norvég lobogó alatt kezdte meg a pályafutását 1980. június 29-én.

Az M/S Estonia 1980 júniusában állt szolgálatba Forrás: Maritime Cyprus

Több tulajdonosváltást követően az 1990-es évek elején észt tulajdonba került, ahol leggyakrabban Tallin, valamint a svéd főváros, Stockholm között teljesített menetrendszerinti járatokat a Balti-tengeren.

Tallin, Észország Balti-tenger partján fekvő fővárosa Forrás:/Ralf Roletschek/Wikimedia Commons

Annak ellenére, hogy az M/S Estoniát alacsony merülése miatt elsősorban partközeli forgalom lebonyolítására tervezték,

a komp a Tallinn és Stockholm közötti útvonalának nagyobb részét a nyílt tengeren tette meg.

Az M/S Estonia úgynevezett RO-RO típusú komphajó volt Forrás: Varsi.net

A végzetes napon, 1994. szeptember 27-én az M/S Estonia az esti órákban szedte fel a horgonyt Tallinn kikötőjében,

803 utassal, valamint 186 fős személyzettel a fedélzetén.

Amint kimanőverezett az észt főváros nemzetközi kikötőjéből, az M/S Estonia a koromfekete sötétségbe burkolózott nyílt tenger felé fordította az orrát.

Soha nem látott ítéletidő tombolt a Balti-tengeren

Aznap szokatlanul erős vihar tombolt a tengeren. A kikötő védett vizein túl, a Beaufort-skála szerinti 7-es, 8-as erősségű (80-90 km/óra közötti) heves szél haragosra korbácsolta a Balti-tenger vizét.

Az orkánerejűvé fokozódó, 100-110 km/órás sebességet is elérő széllökések a Balti-tengeren emberemlékezet óta nem látott hatalmas, 8-10 méter magas hullámokat csaptak a háborgó vízen táncoló komphajó orrának.

A szárazföldek közé ékelődő zárt medencéjű Balti-tengeren viszonylag ritkák az 5-10 méter magas hullámok Forrás: Flickr

Így nem is csoda, hogy az ítéletidő mindenkit a barátságos fényben fürdő éttermekbe és bárhelyiségekbe, illetve a meleg utaskabinokba űzött le a fedélzetről.

Az M/S Estonia közelében elhaladó hajók a Balti-tengeren tomboló szokatlanul erős vihar miatt jelentősen lecsökkentették a sebességüket, ám a komphajó a szokásos, 16-17 csomós (30-31 km/órás) utazósebességgel szelte az egyre magasabbra dagadó jéghideg hullámokat.

Úgy tűnt, hogy a rossz idő ellenére is az Estonia tartani fogja a menetidőt Forrás: Wikimedia Commons

Ennek köszönhetően úgy tűnt, hogy az M/S Estonia a rossz idő ellenére is tartani fogja az előírt menetidőt. Amikor a híd órája elütötte az éjfélt, a szolgálatos tengerészek még úgy gondolhatták, hogy a hajó másnap, a menetrend szerinti időben, délelőtt fél tízkor fog befutni a stockholmi kikötőbe. Már beköszöntött szeptember 28.-a,

amikor hajnali egy órakor az orkán üvöltő hangján áthatoló erős, fémes dörrenés hangjára figyeltek fel a hídon

tartózkodó tengerésztisztek. A furcsa, tompa robbanásra emlékeztető zaj a hajó orra felől érkezett.

Titkozatos dörrenés nyomja el az orkán süvöltését

Avo Phit kapitány néhány szolgálatos matrózt küldött előre a titokzatos hang okának felderítésére, ám ők pár perc múlva dolgavégezetlenül tértek vissza a hídra, azt jelentve a kapitánynak, hogy nem észleltek semmi rendkívülit.

Ekkor még senki sem tudhatta, hogy a hajó gépjárművek ki- és beállásához felnyitható orra máig ismeretlen okból letört, és a háborgó hullámoktól betolt víztömeg az orrkapun át kezdi elárasztani az elülső rakteret.

Avo Phit kapitány, az M/S Estonia parancsnoka Forrás: YouTube

A hídon az első percekben semmit sem vettek észre ebből a súlyos katasztrófával fenyegető helyzetből. A sors groteszk fintoraként a nyitást érzékelő szenzorok sértetlenek maradtak az orr leszakadásakor,

ezért a hídon az ellenőrző panelen sem gyulladtak ki a veszélyre figyelmeztető vörös fények,

az M/S Estoniát pedig nem szerelték fel olyan külső biztonsági kamerákkal, amelyekkel a hídról folyamatos vizuális kontroll alatt lehetett volna tartani a felnyitható orr-, illetve tatkapuk helyzetét.

Az M/S Estonia letört orrdarabja. Az 1997-ben közzétett hivatalos vizsgálat szerint az orrajtó zárszerkezete eltört, és ez okozta a katasztrófát Forrás: AFP/JAAKKO AVIKAINEN

Nagyjából tíz perc telt el a titokzatos dörrenés után, amikor a hajó érezhetően elkezdett megdőlni,

amire a dőlésszög-jelző műszer egyre jobban kitérő mutatója is figyelmeztetett. Miközben a kapitány és az ügyeletes tiszt éppen a dőlés okán tanakodtak, megcsörrent a telefon, és a gépházból azt jelezték, hogy egyre nagyobb mennyiségű víz árasztja el a géptermet.

Eltűnt a hajó orra, apokaliptikus jelentek a megdőlt fedélzeten

Éjjel 1 óra 15 perckor, amikor a gyorsuló dőlés miatt már alig lehetett megállni a fedélzeten, az egyik csuromvizes szolgálatos matróz azzal a döbbenetes hírrel rontott be a hídra, hogy a hajó orra egyszerűen eltűnt.

A hír hallatán Phit kapitány nyomban elrendelte a riadót, a kormányost pedig azonnali visszafordulásra utasította.

A fordulási manőver közben azonban a dühöngő hullámok pont telibe kapták az M/S Estonia orrán tátongó hatalmas rést, még több vizet zúdítva a már így is vészesen megdőlt hajótestbe.

A megdőlt Estonia a háborgó tengeren Forrás: Flickr

Az egykorú feljegyzések szerint a vészjelzést pontban hajnali 1 óra 20 perckor adták le a hídról, a 16-os segélyhívó frekvencián. A finn parti őrség központjában azonban a rossz légköri viszonyok miatt csak két perccel később hallották meg a döbbenetes, szakadozott mondatfoszlányokat: „Mayday, mayday, Estonia!"

A fordulási manőver rekonstrukciója Forrás: Heiwa

(A mayday egyezményes vészjel, amelyet a végveszélybe került vízi járművekről adnak le.)

A hatalmas komp ekkorra már 90 fokos szögben dőlt az oldalára.

Az Estonia fedélzetén elszabadult a pokol; a kijáratok környékén tumultuózus jelenetek játszódtak le, és a pánikba esett emberek egymást letaposva igyekeztek kijutni a vízzel elárasztott hajótestből.

A komp egyre jobban az oldalára dőlt Forrás: Flickr

A vészesen gyors dőlés miatt már nem maradt idő a mentőcsónakok leeresztésére. Mindazoknak, akik a vészhelyzet első pillanataiban nem rohantak ki a fedélzetre, nem maradt esélyük a kijutásra; így több százan rekedtek a hajó mélyén és a kabinokban a gyorsan emelkedő víz halálos fogságába.

Az oldalára borult hajót elnyeli a háborgó tenger

A hídon a bezúduló vízzel, valamint az erős dőlés miatt elforduló padlózattal küzdve a személyzet az utolsó pillanatokig próbált úrrá lenni a helyzeten.

A vízbetörés miatt kezdett kimaradni az áramellátás, és egyre jobban szakadozott a rádióvétel,

de a hajó főmérnökének áldozatos közbeavatkozása még lehetővé tette a süllyedőben lévő komp koordinátáinak közlését.

Pontosan 1 óra 29 percet mutattak az óramutatók, amikor az orkántól háborgó tengeren haláltusáját vívó M/S Estoniával végleg megszakadt a rádiókapcsolat.

Az Estonia vészjelzését elsőként a finn parti őrség fogta Forrás: Origo

A hajó ekkor a turkui (Finnország) szigetvilágtól délre volt a nyílt tengeren. A felcsapódó hullámoktól síkos fémlemezeken csúszkálva, a hajó mélyéből kijutott mintegy 250 ember megpróbálta vízbe vetni magát az oldalára dőlt kompról.

A legénység felfújt mentőtutajokat dobott le az örvénylő vízre,

de ezek többségét még azt megelőzően elragadta a tajtékos ár, hogy a jéghideg vizet taposó hajótöröttek felkapaszkodhattak volna rájuk.

A parti őrség helikoptere az Estonia egyik elsodródott mentőtutaja felett Forrás: KUSTBEVAKN/ESTONIA/PATRIK DAHLBERG

A vízbe ugrott emberek túlélési esélyeit tovább rontotta, hogy a lejárt szavatosságú mentőmellények nagy része eresztett.

Éjjel 1 óra 35 körül, az Estonia főmérnökének hősies küzdelme ellenére kialudt a világítás, és a süllyedő hajó koromsötétségbe borult.

A hatalmas komp 1 óra 40 és 45 perc között teljesen átfordult, majd egyre gyorsuló ütemben süllyedve, eltűnt a fekete, tajtékos felszín alatt.

Ez volt az elmúlt fél évszázad legnagyobb európai hajókatasztrófája

Az M/S Estonia 1 óra 46 perckor tűnt el végleg finn parti őrség radarjáról. A süllyedő hajó vészjeleit fogó egységek közül elsőként a norvég Viking Line tulajdonában álló M/S Mariella személyhajó érkezett a helyszínre, 2 óra 12 perckor.

A parti őrség Finnországból felszálló, és a rettenetes vihar miatt életveszélyes körülmények között repülő helikopterpilótáinak csak hajnali 3 óra 5 perckor sikerült megközelíteniük a helyszínt.

A finn parti őrség egyik helikoptere, a mentőakció közben Forrás: AFP/KIMMO MANTYLA

A mentés irányítását a katasztrófa körzetébe érkezett M/S Silja Europa személyhajó kapitánya vette át. A szörnyű körülmények között végzett és hosszú órákig tartó mentőakcióban

a legutolsó túlélőt reggel 9 óra 5 perckor sikerült kiemelni a dermesztően hideg vízből.

Az Estonia egyik szerencsés hajótöröttje – egy a kevés életben kimentett túlélő közül Forrás: AFP/MATTI BJORKMAN

A mentésben összesen 19 hajó és 26 helikopter vett részt, de ennek ellenére az M/S Estonia fedélzetén tartózkodó 989 főből csak 138 túlélőt sikerült élve kiemelni a vízből, a tengeri mentők halált megvető bátorságának köszönhetően.

Összesen 19 hajó sietett az Estonia mentésére Forrás: Magasinet Paragraf

A felboruló hajóból kijutott és vízbe ugrott 250 ember közül

sokan a 10 fokos hideg vízben elszenvedett vészes kihűlés, vagy fulladás miatt vesztették életüket.

A később elhunytakkal együtt összesen 852-en haltak meg az M/S Estonia katasztrófájában.

A norvég M/S Mariella ért elsőként a katasztrófa helyszínére Forrás: JANNE KARASTE

Az európai polgári tengerhajózás történetében ez volt a második világháború utáni legnagyobb, illetve legtöbb áldozatot követelő hajókatasztrófa.

A baleset kivizsgálásának 1997-ben nyilvánosságra hozott zárójelentése szerint, az M/S Estonia katasztrófáját az orrajtó zárszerkezetének eltörése, illetve az emiatt történt leszakadása okozta.

Valami bűzlik, de ezúttal nem Dániában, hanem Svédországban

Az M/S Estonia roncsa 80 méter mély hullámsírban nyugszik a Balti-tenger aljzatán. A katasztrófa után az áldozatok hozzátartozói azt szerették volna elérni, hogy hozzák fel a roncsban rekedt szeretteik holttesteit, azonban a svéd kormány mind ezt, mind pedig a roncs egyes részeinek esetleges kiemelését

morális, technikai, illetve pénzügyi nehézségekre hivatkozva megtagadta.

A roncs helyzetét mutató szonár alapján készített ábra Forrás: Flickr

A svéd hatóságok a holttestek felszínre hozatala helyett inkább azt javasolták, hogy borítsák betonszarkofágba a roncsot, így téve azt víz alatti kegyhellyé illetve temetővé.

Ez az igen furcsa és morbid javaslat közfelháborodást váltott ki a hozzátartozók körében.

Az emberek nem értették, hogy miféle technikai problémákra hivatkoznak a hatóságok akkor, amikor a roncs a búvárok számára is elérhető, viszonylag kisebb mélységben nyugszik.

Az áldozatok hozzátartozói hiába követelték szeretteik földi maradványainak kiemelését Forrás: AFP

Az óriási hajótest betonszarkofágba burkolása pedig sokkal többe került volna, mint a holttestek felhozatala. A katasztrófát követő évben, 1995-ben svéd kezdeményezésre, Svédország, Finnország, Észt- és Lettország, Dánia, Oroszország, valamint Nagy-Britannia részvételével jött létre az úgynevezett Estonia-egyezmény,

amely a roncsot védetté nyilvánítva, gyakorlatilag mindenféle kutatást és merülést megtiltott ezzel.

A furcsaságok azonban ezzel még korántsem értek véget az Estonia ügyében.

A híres felfedező, Gregg Bemis és csapata lemerült a roncshoz Forrás:Wikimedia Commons

A „kakukktojás" Nagy-Britannia részvétele különösen érdekesnek tűnik az egyezményben,

hiszen egyetlen állampolgára sem tartózkodott az M/S Estonia fedélzetén,

és a Balti-tengert sem lehet tipikusan angol felségvíznek tekinteni.

Gregg Bemis búvárai több alkatrészt illetve fémdarabot is felhoztak az Estonia orrának közeléből Forrás: Pinterest

Még mielőtt sikerült volna hermetikusan lezárni a roncsot, Gregg Bemis vezetésével egy, a hatóságokra fütyülő és vállalkozó kedvű amerikai technikai búvárokból álló kutatócsoportnak sikerült lemerülnie az Estoniához.

Bemis egyik technikai búvára az Estonia roncsánál Forrás: YouTube

Bemis és búvárai a roncs orrának környékéről különböző alkatrészeket, valamint fémdarabokat emeltek a felszínre. A minták laboratóriumi vizsgálata valódi „bombát robbantott", ugyanis

egyértelműen robbanásra utaló nyomokat azonosítottak

az M/S Estoniáról származó fémtárgyakon.

Hetven évre titkosították a vizsgálati jegyzőkönyveket

Azonban nem csak az amerikai technikai búvárokat, hanem másokat sem hagyták nyugodni az Estonia tragédiájának szaporodó kérdései, köztük Jutta Rabe német oknyomozó újságírót sem.

Rabe több körülményt is roppant gyanúsnak talált, ezért személyes nexusai felhasználásával kiterjedt magánnyomozásba kezdett.

Jutta Rabe német oknyomozó újságíró szerint titkos katonai eszközöket szállítottak az Estonián a svéd titkosszolgálat megbízásából Forrás: Net Worth Roll

Jutta Rabe olyan információkhoz jutott, hogy a svéd titkosszolgálat Oroszországból megszerzett titkos katonai elektrotechnikai alkatrészek nyugatra csempészéséhez használta fel illegálisan az Estoniát.

2004 őszén újabb bomba robbant az M/S Estonia ügyében,

ekkor egy nyugállományú svéd vámtiszt pakolt ki a közvéleménynek.

Az M/S Estonia egyik elhagyottan sodródó mentőtutaja Forrás: Wikimedia Commons

A volt tisztviselő a sajtó képviselőinek elmondta, hogy tudomása szerint az M/S Estonia két alkalommal is a legnagyobb titokban Oroszországból származó ismeretlen katonai berendezéseket szállított Svédországba.

Ezt később Johann Hirschfeldt ügyészségi nyomozó is megerősítette.

A részletek iránt érdeklődő újságírók azonban hiába szerettek volna további információhoz jutni, mert azt a tájékoztatást kapták, hogy az ügy államtitok, a vizsgálati jegyzőkönyveket pedig 70 évre titkosították.

Bizonyosnak látszik, hogy az Estonia tiltott rakományt, titkos katonai berendezéseket szállított. Hogy ez összefüggésbe hozható-e a balesettel, nem tudni, mert a komphajó dossziéját 70 évre titkosították Forrás: Maritime Cyprus

2005. szeptember 22-én újabb hír borzolta fel a kedélyeket az Estonia egyre jobban dagadó botrányos ügyében:

Margus Kurm észt államügyész bejelentette, bizonyítékot találtak arra, hogy az Estonia fedélzetén 1994. szeptember 14-én és szeptember 20-án rejtett rakományként katonai berendezéseket szállítottak a svéd titkosszolgálat számára.

A vizsgálat lezárult, nincs itt kérem semmi látnivaló!

Aznap, amikor Krum államügyész megtette nagy visszhangot kiváltó bejelentését, a New Statesman című lapban egy brit oknyomozó újságíró, Stephen Davis azt állította,

hogy az oroszoktól fedett ügynökök útján megszerzett

és hadititkot képező elektronikai alkatrészeket a brit titkosszolgálat, az MI6 számára továbbították.

A titkosszolgálatok, különösen a brit MI6 szerepét mind a mai napig homály fedi az Estonia ügyében (A kép illusztráció) Forrás: CULTURA CREATIVE/ZERO CREATIVES

Az újságíró ebben talált választ arra a korábbi furcsa kérdésre, hogy az "obligón kívüli" nagy Britannia miért is vett részt a roncs kutatását kizáró 1995-ös Estonia-egyezmény megkötésében. 2005 elején Jutta Rabe az Estonia ügyében folytatott magánnyomozásának egy újabb és több mint elgondolkodtató eredményéről számolt be.

Rabe szerint a katasztrófa miatt eltűntnek nyilvánítot Avo Phit kapitány és a személyzet további 9 tagja nem a tengerbe fulladt,

ahogyan azt a svéd hatóságok állították.

Az Estonia ügyének két híres oknyomozója: Gregg Bevis amerikai felfedező, és Jutta Rabe német oknyomozó újságíró Forrás: Pinterest

A finn parti őrség egyik mentésben részt vett helikopterének naplója szerint ugyanis a kapitányt valamint ezt a 9 személyt sikeresen kimentették a vízből, és kórházba szállították őket.

A német újságírónő vette a fáradságot, és felkereste a dokumentumokban megjelölt kórházat.

A kórház dolgozói közül voltak, akik még emlékeztek a kapitányra és a hajótöröttekre, de azt már nem tudták megmondani, hogy hová vitték őket a kórházból.

Az Estonia egyik elhagyott mentőcsónakja. Nem tudni, hogy mi lett Phit kapitánnyal, és kilenc kimentett emberével Forrás: Wikimedia Commons

Avo Pithet és társait hivatalosan mind a mai napig eltűnt személyekként tartják nyilván, a hajóroncs pedig továbbra is tiltott területnek számít.

Jutta Eabe és Gregg Bemis közös tájékoztatót tartanak Forrás: Picasa 2.0

Noha a vízmélység lehetővé tenné az M/S Estonia roncsának alapos felderítését hagyományos búvártechnikával is, az érintett országok hatóságai – az 1995-ös egyezményre hivatkozva –,

nem engedélyeznek merüléseket, annak ellenére sem, hogy a roncs nemzetközi vizeken fekszik.

Az Estonai roncsa a tengeraljzaton (grafika) Forrás: Pinterest

Gregg Bemis és az amerikai technikai búvárok „kalandja" óta a hatóságok már nem bízzák a véletlenre a tilalom érvényesülését, és rendszeresen ellenőrzik az Estonia hullámsírjának környékét.

Megemlékezést tartanak az Estonia áldozatainak hozzátartozói. Bizonyos, hogy az Estonia roncsa még sok titkot rejt Forrás: AP

Hogy mit rejthet a Balti-tenger homályos mélységében nyugvó M/S Estonia roncsa, úgy tűnik, még jó ideig nem fog kiderülni