A biológusok már egy ideje sejtették, hogy a piranhák egyszerre veszítik el a fogaikat a szájuk egyik oldalán azért, hogy lecseréljék az elkopottakat újakra. A hipotézist azonban mindig elég nehéz volt megerősíteni, mivel még egyetlen, hiányos fogsorú példányt sem tudtak közelebbről megvizsgálni.
Ezen lépett túl Adam Summers, a Washington Egyetem biológus professzora.
Csapatával CT-vizsgálatot végzett negyven különböző piranha faj kilencvenhárom példányán,
és az eredmények megmutatták a halak fogainak körvonalait és helyzetét.
A kutatók a fogak fejlődését az egyes fajokra vonatkozó örökletes információkkal is összekapcsolták, hogy megértsék az evolúciós kapcsolatokat is.
Az elemzés során világossá vált, hogy a fogak mindkét oldalon szorosan kapcsolódnak egymáshoz és két erős blokkot képeznek a szájban.
Amikor egy fog úgymond elhasználódik, akkor emiatt igen nehéz lenne csak egyet cserélni
– mondta Matthew Kolmann, a George Washington Egyetem posztdoktori kutatója. – Az egymással összekapcsolódó fogsor egymással összehangoltan működik és ez biztosítja az igen erős harapást is.
A piranha állkapcsában nagyon erősek az izmok, és az alsó állkapcsa kicsit előre áll a felsőhöz képest. Fogai tűhegyesek, háromszögletűek és laposak, harapásának maximális ereje 32,6 kilogramm, ami háromszorosa a saját testtömegének.
Az egymáshoz szorosan kapcsolódó fogsor tehát igen praktikus, azonban így a halak csak egyszerre tudják váltani azokat.
Az egymásba illeszkedő fogakkal a halaknak olyan a harapása, amellyel könnyedén megtörhet egy diót vagy szétszakíthatja a húst, átharaphat egy csontot
– magyarázta Karly Cohen, az UW biológiai doktori hallgatója, a tanulmány társszerzője. – Úgy gondolom, hogy bizonyos értelemben megoldást találtunk egy nyilvánvaló problémára, amit korábban még senki sem fogalmazott meg.
Hozzátette: a fogak szilárd csoportot képeznek, amelyek úgymond egymáshoz vannak „lakatolva" a száj egyik oldalán.
Az új fogak a régieket egyfajta „kalapként" viselik és „készen állnak a kitörésre".
A piranhák épp ezért nem lesznek soha fogatlanok, mert állandóan cserélik azokat vadonatúj, borotvaéles csontképződményekre. Így tudja fenntartani a táplálkozását: húst eszik hússal, abból is az élő préda a legjobb.