Gyötrelmekkel néztek farkasszemet férjük halála után az aradi özvegyek

Thorma János festménye az aradi vértanúkról

Az 1848-49-es szabadságharc leverése után alig egy hónappal, 1849. október 6-án kivégezték Aradon a forradalom legfőbb tizenhárom honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. A szemtanúk szerint valamennyien bátran álltak a hóhérok elé és az utolsó pillanatig kitartottak a magyar ügy mellett. Feleségeiktől és menyasszonyaiktól nem tudtak mindannyian illően elbúcsúzni, akiknek élete örökre megváltozott mártír férjeik halála után és bár nem a hóhérral, de számos nehézséggel kellett szembenézniük.

„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt."
(Damjanich János honvéd tábornok utolsó szavai)

A „bresciai hiéna" szabad kezet kapott

Amikor 1849. augusztus 13-án a magyar honvédseregek letették Világosnál az oroszok előtt a fegyvert, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc miatt indított Habsburg katonai közigazgatás megtorló akciói már javában zajlottak.

A császári hadsereg új parancsnoka, a „bresciai hiéna" néven emlegetett Julius Jacob von Haynau táborszernagy ádáz hajtóvadászatba kezdett a „rebellis katonai és politikai árulók" felkutatása érdekében.

Haynau 1850-ig volt Magyarország teljhatalmú katonai parancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

Összesen körülbelül 120 halálos ítéletet hagytak jóvá a több városban felállított, különleges katonai törvényszékek, amelyek végrehajtása 1849 januárjától egészen 1854-ig elhúzódott és a kiadott császári irányelvek alapján zajlott le.

Haynau táborszernagy szeptember 22-től szabad kezet kapott, amivel a fiatal Ferenc József császár el tudta hárítani magáról a közvetlen felelősséget.

Az ifjú Ferenc József büszkeségét feladva az orosz cártól kért segítséget a szabadságharc leveréséhez (Eduard Klieber festménye) Forrás: Wikimedia Commons

A szabadságharc harmincöt tábornoka közül tizenhármat talált bűnösnek az aradi hadbíróság felségsértésben, és teljes fő-, rang- és vagyonvesztés volt a sorsuk.

Az orosz cár, I. Miklós hiába kért kegyelmet a katonák számára, a sértett Ferenc József egyik honvédtiszt büntetését sem enyhítette. Pedig a tábornokok az utolsó pillanatig reménykedtek a kegyelemben.

Joggal bíztak a császár kegyelmében

A honvédtisztek körülbelül kettő hónapot töltöttek fogságban Aradon a kivégzésük előtt. A történelmi feljegyzések arról tanúsodnak, hogy bár börtönük berendezése igen szegényes volt és kosztot is alig kaptak, néha fogadhattak látogatókat és át is köszönhettek egymásnak.

Miután a szabadságharc előtt valamennyien szolgálatban lévő vagy frissen lemondott császári és királyi tisztek voltak, joggal bíztak abban, hogy a császár kegyelme végül mégis megmenti őket.

Az 1849 augusztus 13-i világosi fegyverletétel Forrás: Wikimedia Commons

De tévedtek. Az örmény származású Lázár Vilmos még feleségének is azt írta levélben, hogy úgy hiszi, kegyelmet kaphatnak.

„Kedves szentem, Marim! Jer be hozzám, édes lelkem, úgy hiszem, megengedik – a többit itt hallod meg: De jer kocsin, és hozd el a gyermekeket is. – Édes lelkem, légy erős – mert úgy hiszem, ez csak próba –, és ha bekövetkeznék is a legiszonyúbb, akkor elég idő. Bennünket valamennyit halálra ítéltek, de úgy hiszem, a kegyelem be fog következni." – mondta feleségének szeptemberben.

Példát statuáltak a honvédtisztek kivégzésével

A császár mindenképpen példát akart statuálni a szabadságharc kézre kerített vezetőivel: az ítéletet 1849. október 7-én tudatták az elítéltekkel.

És bár a hadbíróság néhány nappal korábban, szeptember 26-án valamennyi honvédtisztet kötél általi halálra ítélte, négy honvédtiszt ügyében Karl Ernst főtörzsbíró enyhítésért fellebbezett Haynauhoz, és a táborszernagy főparancsnoki „kegyben" részesítette Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Schweidel Józsefet és Kiss Ernőt, akik esetében az ítéletet golyó általi halálra változtatta.

I. Miklós orosz cár katonai intervenciót ígért Ferenc Józsefnek, a magyar szabadságharc leverésére Forrás: Wikimedia Commons

Az Aradon fogva tartott tisztek kivégzését a „bresciai hiéna" szándékosan október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour hadügyminiszter meggyilkolásának évfordulójára időzítette.

Az utolsó éjszakán többen feleségüknek, családjuknak írtak búcsúleveleket. A végzetes napon a parancsnak megfelelően végrehajtották az ítéleteket: Lázár Vilmossal, Dessewffy Arisztiddal, Kiss Ernővel és Schweidel Józseffel szemben tizenkettő katona állt fel töltött fegyverrel; míg Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezic Károly, Nagysándor József, gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és gróf Vécsey Károly a fájdalmas és megalázó, kötél általi halállal nézett farkasszemet.

Az aradi vértanúk Barabás Miklós litográfiáján:
Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos Forrás: Wikimedia Commons

Török Ignác azonban szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele.

Az aradi vértanúk kivégzésével egy időben lőtték agyon Magyarország első felelős miniszterelnökét, Batthyány Lajost is Pesten.

Aulich Lajos és Török Ignác kivételével valamennyien házasok voltak vagy jegyességben jártak.

Batthyány özvegye egy tőrt csempészett be a férjének

Batthyány Lajos sokáig nem játszott semmilyen politikai szerepet az ország életében, csak miután 1834 decemberében feleségül vette gróf zicsi és vázsonykői Zichy Antónia Erzsébet Valburga kisasszonyt, aki aktívabb, reformpárti szerepvállalásra ösztönözte.

Haynau október 3-án hagyta jóvá a halálos ítéletét és elrendelte a férfi felakasztását.

gróf Batthyány Lajos, Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke Forrás: Wikipedia

A felesége, Zichy Antónia azonban az utolsó, engedélyezett látogatáson egy parányi tőrt csempészett be neki, amivel súlyos sérüléseket ejtett a nyakán. Sebe miatt változtatták az ítéletet golyó általi halálra, amit a pesti Újépület udvarán végre is hajtottak október 6-án.

Férje kivégzése után Zichy Antóniának el kellett hagynia Pestet, majd az országot. Először Párizsba emigrált, majd Zürichbe költözött.

Zichy Antónia nagy hatással volt férjére, édesapja hazaszeretete igazi „honleánnyá” tette Forrás: Wikimedia Commons

Csak évekkel később térhetett újra haza Magyarországra, ahol 1859-ben részt vett az ifjúság által szervezett gyászmisén a vértanú Batthyányért, majd 1870. június 7-én férje újratemetésén. Felejteni azonban nem tudott és a sors sem engedte neki.

Zichy Antónia utoljára október 4-én láthatta férjét Forrás: Wikimedia Commons

Sebeit feltépte, amikor a fia találkozott Marie Louise von Wallersee bárónővel, a császár feleségének, Erzsébet királynénak az unokahúgával. Az ifjú szerelemre lobbant és feleségül kívánta venni, ám előbb beszámolt erről a szándékáról édesanyjának is.

Gyilkos családba nem nősülünk!

– fakadt ki válaszlevelében az első magyar miniszterelnök özvegye és öngyilkossággal fenyegetőzött, ha ez mégis megtörténne, így az esküvő meghiúsult.

Damjanich felesége az özvegyeken és árvákon segített

A szabadságharc egyik legjelentősebb tábornoka, a szerb származású Damjanich János 1849-ben már 45 éves volt. Családja eredetileg papnak szánta, ám ő megszökött a papneveldéből, és csupán 16 éves volt, amikor beállt a császári hadseregbe, ahol kapitányi rangot ért el.

Damjanich János utolsó előttiként került rá sor a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú közt Forrás: Wikimedia Commons

A szintén szerb származású feleségével, a 28 éves Csernovics Emíliával meglehetősen későn, csak 1847-ben találkozott. Azonnal jó benyomást tett rá Damjanich János a maga 190 centiméteres magasságával és legendás bátorságával.

A kitűnő katonai képességekkel bíró férfi Haynau parancsnoksága alatt állomásozott Aradon.

1847. augusztus 30-án itt házasodtak össze és férje kivégzéséig, mindössze két évig éltek együtt.

Mácsai Csernovics Emília, Damjanich özvegye Forrás: Wikimedia Commons

Néhai hitvese kérése ellenére soha nem ment újra férjhez és az özvegy minden egyes évben megemlékezett valamennyi mártír haláláról, miközben ahol tudott segített az özvegyeken és az árvákon.

A kiegyezés után szerette volna visszakapni rég elvesztett hozományát, kérelmét azonban elutasították.

A nagysallói ütközet. Fehér lovon Damjanich János vezérőrnagy Forrás: Wikimedia Commons

A Magyar Nemzeti Hadsereg egykori tisztje azt tanácsolta neki, hogy forduljon közvetlenül Ferenc Józsefhez, ám az özvegy állítólag egyszerűen sarkon fordult és kisétált, amikor meghallotta ezt a számára képtelen ötletet.

Hiába írták a nevük mellé, hogy nőtlenek voltak

Dessewffy Arisztid csak 1849 júniusában jegyezte el Szinyei Merse Emmát, ám az orosz sereg közeledtének hírére a férfi az oltártól azonnal a katonai táborba indult vissza.

Legközelebb csak szeptemberben, már aradi cellájában láthatta viszont asszonyát, aki élelmet is hozott a nélkülöző férjének.

Emma igyekezett ellátni élelemmel nélkülöző urát, aki mindent megosztott bajtársaival Forrás: Wikimedia Commons

A tábornoknak hiába lett volna lehetősége korábban külföldre menekülni, feleségét egyszerűen nem akarta egyedül hagyni.

A siralomházban ezért megkérte a szintén rab Máriássy János ezredest, hogy viselje gondját feleségének.

Érdekesség, hogy az osztrák hatóságok által kiállított halotti anyakönyvben az áll, hogy Dessewffy nőtlen volt.

Szintén ezt írták Kiss Ernő altábornagy neve mellé, aki azonban 1825-ben, a balatonfüredi Anna bálon (ez volt az első ilyen bál) ismerkedett meg későbbi feleségével.

Kiss Ernő és Szentgyörgyi Horváth Krisztina a füredi Anna-bálon ismerkedtek meg Forrás: Wikimedia Commons

Szentgyörgyi Horváth Krisztinával egy évvel később házasodtak össze, majd visszavonultak a gazdag örmény családból származó férfi délvidéki birtokaira. Egy fiuk halva, majd kettő egészséges lányuk született.

Amikor a fiatal feleség 1828-ban elhunyt, Kiss Ernő újra beállt a seregbe.

Aradi börtönéből leveleket írt lányaihoz, amelyben a legfontosabb üzenete: „megadás Isten akaratában".

Az özvegyek szinte beleőrültek férjük elvesztésébe

A horvát Knezić Károly 1842. július 14-én jegyezte el az egri születésű Kapitány Katalint, a hazafias érzelmű Kapitány Mihály szenátor lányát. Kettő év múlva házasodtak össze és kettő lányuk született, ám a feleség a szabadságharc idején is sok időt töltött együtt a férjével, gyakran meglátogatta őt a hadi táborokban.

Knezić Károly felesége egyszerűen megőrült férje halála után Forrás: Wikimedia Commons

Az aradi fogság alatt annyiszor ment be hozzá, ahányszor csak tudott. A kivégzés előtt azonban a tábornok visszaküldte nejének a jegygyűrűjét, ám utolsó útján „nejének és két leánykájának égi oltalmáért" fohászkodott.

Katalin azonban nem tudta elviselni férje halálát és hamarosan ő is elhunyt: a családja nyilatkozatai szerint „szívszélhűdésben" (szívroham), ám egy másik forrás szerint egyszerűen megőrült.

Láhner György özvegye, az olasz származású Lucia Conchetti szintén teljesen összetört lelkileg, amikor kivégezték a férjét. A köztük lévő huszonhat évnyi korkülönbség ellenére jól megértették egymást.

A golyó általi halál illusztrációja Forrás: Wikimedia Commons

A börtönben nem csak a férjét, hanem annak társait is igyekezett ellátni élelemmel.
„Nyomban ezután az ő jó felesége, valóságos őrangyal, hozott nekem egy üveg magyarádi bort és három szál kolbászt, nagyon jól esett, szívből jövő köszönettel adóztam érte" – mondta Schweidel József ezzel kapcsolatban.

Férje halála után Lucia egy ideig Aradon maradt, és Damjanichné édesanyjánál kapott szállást, de az őt érő állandó zaklatások miatt hamarosan visszatért Olaszországba.

Gyönyörű búcsúlevelet írtak szerelmüknek

Lázár Vilmos gyönyörű búcsúlevelet írt az 1844-ben feleségül vett özvegy Reviczky Máriának a kivégzése előtt. Öt évvel idősebb hitvese három gyermeket vitt a házasságba, akiket a férfi a sajátjaként nevelt.

„Szeretném beléd lehelleni utolsó sóhajásom – de az úgyis meg fog történni. ... én pedig szellemképp körül foglak lebegni mindenhol! Légy nyugodt, és élj boldogul – örök szerelmemben." – írta Lázár Vilmos október 5-én éjjel és elküldte emlékbe a gyűrűjét, a szivartárcáját és az evőeszközét.

Mikor megtudta, hogy nem látogathatja szerelmét, nagyon elkeseredett Forrás: Wikimedia Commons

Aznap, amikor a férfit golyó által kivégezték, a felesége már betegen feküdt és a levelet a sírástól fuldokolva képtelen volt elolvasni.

Hasonlóan szívhezszóló levéllel búcsúzott kedvesétől Leiningen-Westerburg Károly is.

Leiningen-Westerburg Károly honvéd vezérőrnagy, Forrás: Wikimedia Commons

A német származású gróf csak 1844-ben vált magyar nemessé azzal, hogy feleségül vette az egyik ősi, magyar arisztokrata család leszármazottját, Sissány Elízt. Valójában emiatt esküdött fel a magyar ügy mellett, szembekerülve családja tagjaival.

„Egyetlen, utolsó leheletemig szeretett Lizám! Még egyszer köszönet hű szerelmedért, mindenért, amit értem tettél." – írta, és remélte azt is, hogy „egy halni induló imájának és áldásának különleges ereje van".

Életük végéig gyászolták a férjüket

Poeltenberg Ernő viszonylag fiatalon, 18 évesen nősült, amikor 1840-ben a tarnopoli jezsuita templomban feleségül vette Paulina Kakowskát. Bécsben éltek és az ifjú hitves a szabadságharc alatt hiába kérte többször férjét, hogy köszönjön le a magyar honvédségtől. 1848 augusztusában látták egymást utoljára.

„Legyen még boldog, mert megérdemli! Isten veled! Szerencsétlen Ernőd" – írta hozzá írt búcsújában, amiben arra is ösztönözte asszonyát, hogy házasodjon újra.

Az aradi börtönben Poeltenberg reménykedett, hogy nemsokára találkozhat „imádott Pauline”-jáva Forrás: Wikimedia Commons

Paulina Kakowska azonban élete végéig gyászolta férjét. A kiegyezés után megpróbálta felkutattatni annak földi maradványait, de az ásatások nem jártak sikerrel.

Schweidel József sem láthatta már a börtönben hitvesét, Domicella Bilinskát, aki öt közös gyermekükkel együtt Pesten tartózkodott.

Itt próbált kegyelmet kieszközölni férjének, elviselve a közben ért megaláztatásokat, de eredménytelenül.

Az aradi börtönben Schweidel már nem láthatta hitvesét, mert Domicella a gyerekekkel Pesten maradt Forrás: Wikimedia Commons

„És most, miután siettetni látszanak kivégzésünket, nem maradt más számomra, mint kinyilvánítsam, hogy szeretett drága feleségemnek odaadó, hűséges szerelméért, ragaszkodásáért szívem legbelsejéből köszönetet mondjak, te szegény, saját szerencsétlen sorsomba taszítottalak, ő, az angyali lélek, jobb sorsot érdemelne, Isten jutalmazd meg őt irántam tanúsított szerelméért." – írta Schweidel végrendelete második felében, mintegy búcsúlevélként.

És bár az utolsóként kivégzett Vécsey Károly báró házassági anyakönyvi kivonata soha nem került elő, a korabeli források szerint 1849 nyarán feleségül vette Duffaud Karolinát, akivel a temesvári ostromseregben találkozott.

Thorma János festménye az aradi vértanúkról Forrás: Wikimedia Commons

„... utolsó leheletem, Lina, hogy odaát egy jobb életben bizonyosan újra egyesülünk. Isten veled, jó lélek; és bocsáss meg mindazért a fájdalomért, amit talán akaratlanul is okoztam neked; csókollak, csókolom kedves lányomat – lányodat – Gizellát. Isten veled. Szerencsétlen Károlyod" – búcsúzott a szerelmes férfi október 6-án, miután Karolina az előző nap meglátogathatta.

Titokban megszerezte férje holttestét és tisztességgel eltemette, soha nem ment újra férjhez.