Az ESO rendkívül érzékeny GRAVITY nevű műszere újabb bizonyítékkal támasztotta alá a jó ideje felmerült feltételezést, miszerint a Tejútrendszer középpontjában egy szupernagy tömegű fekete lyuk rejtőzik. A legfrissebb megfigyelések a fénysebesség 30%-ával mozgó gázcsomókat mutattak ki az eseményhorizont közelében húzódó körpályán. Ez az első alkalom, hogy a soha vissza nem térés fekete lyukat körülvevő határához ilyen közel észlelték anyag jelenlétét. Ez továbbá az eddigi legrészletesebb megfigyelés egy fekete lyuk közvetlen közelében mozgó anyagról
Vágólapra másolva!
Gigászi energiakitörés hasított át a Tejútrendszeren 3,5 millió évvel ezelőtt, a galaxis közepén lévő nagyon nagy tömegű fekete lyuk közeléből indulhatott - állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport.
A felfedezés szerint a Tejútrendszer középpontja dinamikusabb lehetett, mint korábban vélték - írta a BBC hírportálja hétfőn.
"Inaktívnak gondoltuk a Tejútrendszert, egy nem túl fényes középponttal" - mondta Magda Guglielmo, az ausztráliai Sydney-i Egyetem tudósa, az Astrophysical Journal című szaklapban rövidesen megjelenő tanulmány társszerzője.
Az energianyaláb két hatalmas "tölcsért" hozott létre, amelyek áthasítottak a Tejútrendszeren, és otthagyták a nyomukat az úgynevezett Magellán-áramláson, amely a közeli Nagy és a Kis Magellán-felhő nevű törpegalaxisoktól a Tejútrendszer déli pólusáig terjedő hosszú, nagy sebességű gázfelhőkből álló "szalag".
Az ESO rendkívül érzékeny GRAVITY nevű műszere újabb bizonyítékkal támasztotta alá a jó ideje felmerült feltételezést, miszerint a Tejútrendszer középpontjában egy szupernagy tömegű fekete lyuk rejtőzik. A legfrissebb megfigyelések a fénysebesség 30%-ával mozgó gázcsomókat mutattak ki az eseményhorizont közelében húzódó körpályán. Ez az első alkalom, hogy a soha vissza nem térés fekete lyukat körülvevő határához ilyen közel észlelték anyag jelenlétét. Ez továbbá az eddigi legrészletesebb megfigyelés egy fekete lyuk közvetlen közelében mozgó anyagról Forrás: ESO/Gravity Consortium/L. Calçada
Az áramlás átlagosan 200 ezer fényévnyire halad a Tejútrendszertől.
Az ausztrál-amerikai kutatócsoport szerint a kitörés túlságosan nagy volt ahhoz, hogy bármi másból származhatna, mint a galaxisunk közepén lévő nagyon nagy (szupermasszív) tömegű fekete lyukkal kapcsolatos nukleáris tevékenységből.
A Sagittarius A* (Sgr A*) nevű óriás fekete lyuk több mint négymilliószor nagyobb a Napnál.
"A kitörés olyan lehetett, mint egy világítótorony fénycsóvája. Képzeljük el a sötétséget, amiben valaki egy kis időre felkapcsolja a jelzőfényt" - magyarázta Joss Bland-Hawthorn asztrofizikus, a kutatócsoport vezetője, szintén a Sydney-i Egyetem professzora.
A Hubble űrteleszkóp adatait elemezve a tudósok azt kalkulálták, hogy a gigászi kitörés valamivel több mint hárommillió évvel ezelőtt ment végbe, ami galaktikus mércével mérve döbbenetesen közeli múlt.
Ugyanebben az időben a Földön már 63 millió éve becsapódott az aszteroida, amely a dinoszauruszok kihalását okozta, az emberi faj egyik ősi elődje, az Australopithecus pedig már létezett Afrikában.
A tudósok becslése szerint a kitörés nagyjából 300 ezer évig tartott, ami galaktikus viszonyok között rendkívül rövid idő.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
