Az egész elgondolás egy borzasztó katasztrófafilm képsorait idézi, a szakértők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy bár egy globális pandémia réme egyelőre nem fenyeget, a lehetőségét nem lehet kizárni.
„A biotechnológiai fejlődésnek hála, ma már egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy egy genetikailag manipulált kórokozó fajunk létét veszélyeztető járványt indítson el" – írta közleményében az új-zélandi Otagói Egyetem egészségfizikával foglalkozó szakembere, Nick Wilson. „Mivel a betegség hordozói könnyedén átléphetik az országhatárokat, egy zárt, önfenntartó sziget otthonául szolgálhatna egy technológiailag fejlettebb populációnak, ami aztán a katasztrófa elmúlta után ismét benépesíthetné az egész bolygót" – vázolta elképzelését a kutató.
Az önfenntartás szükségessége eleve kizárja a potenciális búvóhelyek sorából a távoli, kis szigeteket, amik 1-2 ember megmaradását talán garantálhatnák, egy életképes, a civilizációt újraépíteni képes populációét már kevésbé.
Utóbbi feltétel miatt a szakértők csupán azokat a földrészeket vették számításba, amiken az ENSZ által elismert szabad és független államok találhatóak és legalább 250 000 ember fenntartására képesek, valamint nincsenek közös, szárazföldi határaik (továbbá nem kötik hidak össze őket). Szintén lényeges követelmények voltak még a sziget populációjának karakterisztikái, a menedék földrajzi helyzete, a természetes erőforrások bősége valamint a helyi közösség politikai és szociális jellegzetességei.
A fenti kritériumok figyelembevételével a kutatók összeállították a 20 legbiztonságosabb hely listáját. A szigeteket 0-tól 1-ig terjedő skálán pontozták abból a szempontból, hogy az adott hely mennyire ideális a technológiailag fejlett populáció fenntartására.
A legmagasabb pontszámokat Ausztrália (0,71), Új-Zéland (0,68) és Izland (0,64) kapta.
Kevesebb ponttal büszkélkedhet Japán, Barbados, Kuba, Jamaica és a Fidzsi-szigetek, ezek mindegyike 0,5 alatt teljesített, tehát annyira nem ideálisak menedéknek egy jelentősebb populáció számára.
„Nem meglepő módon magas GDP-vel rendelkező nemzetek bizonyultak leginkább alkalmasnak arra, hogy az élelmiszer- és\vagy az energia-önellátást biztosítsák, emellett elég elszigetelteknek is kellett lenniük ahhoz, hogy előkelő helyet kapjanak a listán" – írták a kutatók. A rosszabb osztályzatot kapó országok is előrébb léphetnek a rangsorban, ha megoldják az élelmezést, kielégítik az ott élők energiaszükségleteit, vagy stabilizálják saját politikai helyzetüket, illetve megszüntetik a területükön lévő környezeti kockázatokat – tették hozzá a Risk Analysis című szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerzői.
Azt a publikáció készítői is elismerik, hogy kutatásuknak több olyan pontja van, ami szakmailag problémás lehet, ezeket a részeket későbbi kutatómunkák során fogják tökéletesíteni, mindemellett a klímaváltozás hatásait is számításba kell venniük.