Az áldozat, egy 35 éves nő a családjával együtt cetlesen vett részt a Francia-Polinéziához tartozó Mooreán. Október 21-én kirándulóhajójuk személyzete az egyik lagúnánál népes delfincsordát fedezett fel.
A turisták a hajó fedélzetéről búvármaszkkal és légzőcsővel felszerelkezve ugrottak a vízbe,
hogy a delfinek közelébe ússzanak, amelyek időközben eltávolodtak a hajótól.
Az áldozat a delfinek után eredt, és a lagúnából kiúszott a korallzátony leszakadásánál kezdődő mélyebb vízbe.
Ekkor érte a támadás, amelynek többek között a hatéves kisfia is szemtanúja volt.
A csoportjától elszakadt nőre rátámadó óceáni fehérfoltú cápa (Carcharinus longimanus) az áldozat mindkét karját letépte, és összemarcangolta a mellkasát is, ami miatt nem csak a végtagjait, hanem a melleit is elvesztette.
A francia Radio-1 állomás arról számolt be, hogy az áldozat még az eszméleténél volt amikor kiemelték a vízből, aki a túravezetőtől meg is kérdezte:
De miért vittél oda, ha nem voltunk biztonságban?"
A súlyos sérüléseket elszenvedett nőt az egyik közeli hotelben részesítették elsősegélyben, ahonnan a Taaone Kórházba szállították.
A kórház közleménye szerint az áldozaton életmentő műtétet hajtottak végre, és sikerült stabilizálni az állapotát. A France Info megerősítette, hogy a nőre egy óceáni fehérfoltú cápa támadt rá, amelyet az őslakos polinézek parata néven emlegetnek.
Az elmúlt évtizedben a korábbiakhoz képest értékelhetően megszaporodtak az óceáni fehérfoltú cápák számlájára írt balesetek.
Ezek közül az az egyik legismertebb közelmúltbeli sorozattámadás,
amely 2010 decemberében a népszerű egyiptomi üdülőhely, Sharm el Sheik partjai előtt történt. A Vörös-tengeri turistaparadicsomban ekkor alig egy hét leforgása alatt öt áldozatot ért támadás, amelyek közül kettő végződött halállal.
A baleset körülményeit kivizsgáló szakértői csoport, amelyet az ismert cápakutató, Dr. George Burgess, a Floridai Természettudományi Múzeum, illetve a legnagyobb cápatámadási adatbank, az International Shark Attack File (ISAF) kurátora vezetett, megállapította, hogy négy esetben óceáni fehérfoltú cápa támadt rá a szállodai strandon fürdőző áldozatokra.
Az óceáni fehérfoltú cápa Egyiptom vörös-tengeri partszakaszán egyébként relatíve gyakorinak számít,
elsősorban a november és április közötti időszakban.
A jelenlegi eset kapcsán a szakértők rámutatnak arra, hogy Francia-Polinézia területén rendkívül ritkák a mostanihoz hasonló támadások, az ISAF adatbankja szerint a térségből mindeddig összesen csak hat regisztrált cápatámadás ismert.
A kékcápa-alakúak rendjébe (Carcharhiniformes) illetve a kékcápa-félék családjába (Carcharhinidae) tartozó óceáni fehérfoltú cápa kozmopolita, úgynevezett cirkumglobális fajnak számít,
amely a világtenger valamennyi trópusi, illetve szubtrópusi régiójában előfordul,
az atlanti térségben a Karib-tengertől Marokkóig illetve Brazíliától Angoláig, az indopacifikus régióban pedig a Vörös-tengertől egészen Francia-Polinéziáig és a Hawaii-szigetekig.
A kifejletten 1,8 – 2,7 méter átlaghosszúságú fajt rendkívül könnyen fel lehet ismerni, illetve meg lehet különböztetni más kékcápaféléktől, nagy és hosszú lekerekített végű mell -, valamint hát – és farokúszóiról, amelyek végét egy-egy markáns fehér folt díszíti.
Az óceáni fehérfoltú cápa nyílttengeri faj, csak ott úszik ki partközeli sekély területre, ahol nincs, vagy nagyon keskeny a kontinentális self, és bőséges a táplálék. Ennek tudható be többek között, hogy az óceáni fehérfoltú cápák megfigyelésére Egyiptom vörös-tengeri partszakasza számít az egyik legjobb helyszínnek a világon.
A Vörös-tenger a kelet-afrikai nagy hasadékvölgy részeként ugyanis éppen egy kinyílási szakaszában lévő fiatal óceán, amelynek V formájú hirtelen mélyülő medréhez az eritreai térséget leszámítva, nem kapcsolódik kontinentális self.
Az óceáni fehérfoltú cápát az igen agresszív, és az emberre fokozottan veszélyes fajok között tartják számon.
A felső és az alsó állkapcsokban ülő fogazat struktúrája rendkívül hasonlít a nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) fogazatához; felül lapos és viszonylag széles fűrészezett szélű fogak ülnek, míg alul keskeny, ugyancsak csipkézett élű, háromszög alakú fogakat találunk az óceáni fehérfoltú szájában.
E fogstruktúrának köszönhető, hogy az óceáni fehérfoltú cápa harapása különösen roncsoló hatású.
Amikor az óceáni fehérfoltú belemar az áldozatába, a fejét jobbra-balra rángatva nagy húsdarabokat képes kitépni belőle.
Gyakran verődnek nagyobb csoportokba, és a nyílt vízen kitartóan követik a cetcsordákat. A most október 21-én történt baleset is feltehetően azzal hozható összefüggésbe, hogy az áldozatra támadó cápa a delfinrajt követte.