A leghíresebb spanyol királynő csak kétszer fürdött életében

Izabella szívesen támogatta volna Kolumbusz törekvéseit, ám az államkincstár üresen tátongott

Ahhoz, hogy magához ragadja a hatalmat Spanyolországban, Kasztíliai Izabella királynőnek okosan kellett kevernie a kártyáit. Nem az a fajta nő volt, aki lehajtja a fejét és beletörődik a sorsába, így mesteri politikával maga mellé állította országa népét és királynővé koronáztatta magát. A bátor, ügyes stratégaként tervező, határozott nő nevét hamarosan egész Európa félte és ismerte.Az erős kezű uralkodónő Kasztília, majd Aragónia királynője, férjével, Aragóniai Ferdinánddal Spanyolország egyesítője volt. És néhány történelmi forrás szerint sohasem fürdött.

A kegyencek és nemesek harca válságot szült

Az 1451. április 22-én született Izabella az öröklési szabályok miatt soha sem lehetett volna királynő. A Kasztília (a mai Spanyolország területén található keresztény hatalom, a „kastélyok földje") történetének mozgalmas és anarchikus időszakában uralkodó édesapjának,

II. Jánosnak ugyanis már volt kettő örököse: egy az első feleségétől, Aragóniai Máriától,

egy pedig második hitvesétől, Portugáliai Izabellától.

II. János kasztíliai király sírja Burgoszban Forrás: Wikimedia Commons

Amikor 1454-ben meghalt, a gyengekezű, és a háta mögött csak a „tehetetlen" jelzővel illetett elsőszülött utódja, Henrik (aki később IV. Henrik néven vonult be a történelembe) lépett trónra.

Emiatt a hároméves Izabellának és Alfonz öccsének az édesanyjukkal együtt el kellett hagyniuk a királyi udvart, ahonnan Arévalo városába költöztek.

Csalóka IV. Henrik ábrázolása, a valóságban a "tehetetlen király" jelzőt kapta Forrás: Wikimedia Commons

Közben Henrik uralma alatt tovább folytatódott a kegyencek és a nemesi klikkek harca, válságos időszak köszöntött a két királyságra.

Izabella így az öröklési sorban a harmadik helyre csúszott.

Még csak hatéves volt, amikor a kor hagyományainak megfelelően már a leendő házasságáról tárgyaltak. A sors érdekes fintora, hogy végül valóban az apja által a számára egyik kijelölt férfi, a navarrói uralkodó kisebbik fia, Aragóniai Ferdinánd lett a férje.

A hercegnőknek járó legjobb oktatást kapta

Nemének és születési sorrendjének távol kellett volna tartania Izabellát a tróntól, de ő egyszerűen meghamisította az esélyeket. A történelem sodrában pedig Kasztília egyre nagyobb és nagyobb lett, fokozatosan terjeszkedett délre.

A fiatal Izabella pontosan tudta, hogy mit akar Forrás: Wikimedia Commons

Izabella a száműzetés ellenére megkapta a hercegnőknek kijáró oktatást, miközben válogatott társalkodónők vették körül, akiket az apja még a halála előtt választott ki gondosan számára.

Retorikát, festészetet, filozófiát, történelmet tanult, és valamennyiben jeleskedett.

Közben pedig figyelt és várakozott. A trónon jelentéktelennek bizonyuló féltestvérének, Henriknek első feleségétől nem született örököse, és a király nemzőképtelensége hamarosan politikai kérdéssé vált az országban.

Izabella édestestvérével, Alfonzzal együtt száműzetésbe kényszerült Forrás: Wikimedia Commons

Az uralkodó erre adott válaszként 1455-ben új hitvest választott magának, és hét év reménytelennek tűnő várakozás után megszületett a lánya, akit Johanna névre kereszteltek.

Közben IV. Henriket már nem impotenciával, hanem homoszexualitással, eretnekséggel és zsarnoksággal vádolta az ellenzéke,

miközben egyre biztosabbá vált, hogy a lánynak inkább a király egyik kegyeltje, Beltrán de la Cuevá a biológiai apja. Igaz volt vagy sem, az udvari pletykák egyértelműen tovább rontották Johanna legitimitását és Henrik hatalmát.

Már fiatalon is igen határozottan döntött

Röviddel Johanna születése előtt a király a madridi udvarba hívatta Izabellát és Alfonz öccsét, mint lehetséges riválisokat, hogy a felügyelete alá vonja és szoros ellenőrzése alatt tartsa őket. A két gyermeket embertelenül elszakították az édesanyjuktól. Izabella később arról írt, hogy „gyűlöli az udvari létet, és Henrik feleségét kegytelennek és gorombának" tartotta.

Kasztíliai Izabella csendben várt és készült az uralkodásra Forrás: Wikimedia Commons

Ám az udvari pletykák már szárnyra kaptak Johanna törvénytelen származásáról,

ami miatt egyre inkább Alfonzt támogatták, a trón lehetséges várományosaként.

Közben Izabellát számos férfival próbálták összeházasítani, de minden alkalommal sikertelenül. A fiatal, ám határozott infánsnő azzal érvelt, hogy csak Kasztília nemeseinek beleegyezésével köthet házasságot.

A madridi királyi palota, ahová Izabella és Artúr érkezett Forrás: Wikimedia Commons

Amikor 1464-ben a király Alfonz infánst Asztúria hercegének nyilvánította egy megállapodás alapján, azzal hallgatólagos beleegyezését adta ahhoz is, hogy ő legyen a trón örököse.

Henrik később azonban megpróbálta kijátszani ezt, és emiatt három évig tartó polgárháború tört ki az országban.

Izabella váratlanul szabad lett és visszatérhetett édesanyjához, Alfonz azonban 1468. június 5-én váratlanul meghalt pestisben (vagy más források szerint mérgezésben).

Izabella visszatérhetett anyjához, Portugáliai Izabella kasztíliai királynéhoz Forrás: Wikimedia Commons

A néhai trónörökös hívei ekkor Izabella felé fordultak és többen igyekeztek meggyőzni, hogy Kasztília királynőjének nyilváníthassák. Ezt elutasította, de

az Asztúria hercegnője címet elfogadta.

Politikai tanácsadói erőteljesen arra ösztönözték, hogy ragadja magához a hatalmat, ám Izabella a korát meghazudtoló politikai hozzáértéssel a kivárásra játszott.

Az eszére és nem a szívére hallgatott

Izabella házasságkötési szándéka hamarosan megerősödött, és gondos stratégiai mérlegelés után határozottan kijelentette: „Vagy Aragóniai Ferdinánd lesz a férjem, vagy senki más". Fondorlatos terveinek köszönhetően 1469 januárjában meg is kötötték a házassági szerződést, amiről csak szeptemberben tájékoztatta levélben Henrik királyt.

II. Ferdinánd aragóniai király, aki Izabella férje lett Forrás: Wikimedia Commons

A fiatalok októberben, titokban találkoztak először, és egyes források szerint azonnal szerelembe estek, de valószínűbb, hogy Izabella

nem a szívét, hanem az eszét követte, hogy megőrizze hatalmát ahelyett, hogy nyíltan lázadna a király ellen.

Érdekesség, hogy Izabella és a nála egy évvel fiatalabb Ferdinánd valójában második unokatestvérek voltak és a kánonjog szerint a házasságkötésre pápai engedélyre lett volna szükségük. II. Pál pápa azonban a várható következmények miatt megtagadta ezt.

Az uralkodó párról készült ritka, közös festmény Forrás: Wikimedia Commons

Ennek ellenére még abban a hónapban megkötötték a frigyet és egy hamis engedélyt is felmutattak hozzá.

Az igazi pápai diszpenzáció csak később, decemberben érkezett meg.

Hiába biztosították azonban hűségükről IV. Henriket, mert a feldühödött király hamarosan kizárta az örökségből Izabellát, és Johanna infánsnőt jelölte az örökösének. Az uralkodó 1474. évi halálával emiatt örökösödési háború tört ki.

A véres harcok Izabella győzelmével zárultak

Az uralkodó decemberi halálának másnapján Izabella Kasztília és León királynőjének kiáltatta ki magát és feltételen engedelmességet követelt a királyság főbb városaitól.

Hetekkel később Johanna infánsnő is királynőnek nyilvánította magát és szövetséget kötött Portugáliával azzal,

hogy feleségül ment V. Alfonz királyhoz.

I. Johanna kasztíliai királynő, I. Izabella ellenfele a kasztíliai örökösödési háborúban Forrás: Wikimedia Commons

A házasságot azonban nem tudták elhálni, és a közeli rokoni kapcsolat miatt később a pápa is érvénytelenítette azt. Johannát királynőnek kiáltották ki, de soha nem koronázták meg.

Az öt éven át tartó polgárháború, illetve a Portugáliával folytatott harcok során hol az egyik, hol a másik fél állt győzelemre.

A véres harcok végül az 1479. szeptember 4-én kötött Alcácovasi Szerződéssel zárultak, és a két királyság perszonálunióban egyesült.

A népe szerette, de félt is tőle Forrás: Getty Images

Ekkor már a kasztíliai nemesség is kénytelen volt egységesen elfogadni I. (Kasztíliai) Izabella és férje uralmát, Johannának pedig végleg egy portugál zárdába kellett vonulnia (itt is hunyt el 1530-ban).

Inkvizíció, mór uralom és Kolumbusz Kristóf

A kemény, határozott és vasakaratú Izabella királynő ügyesen manőverezett a dinasztikus csatározások és a rivalizáló politikai érdekek között.

Két viszonylagosan nyugodt esztendő után fő céljuk a reconquista (az a folyamat, amely során az Ibériai-félsziget felszabadult a VIII. század óta fennálló muszlim megszállás alól) befejezése, az utolsó mór terület, a granadai emírség visszafoglalása lett.

Izabella Granada kapitulációja után dicsőségesen vonult végig az országon Forrás: Wikimedia Commons

Közben azonban Izabella és férje "kitalálták" a hírhedt spanyol inkvizíciót,

amelyet 1478-ban IV. Szixtusz pápa is jóváhagyott.

Történészek szerint az uralkodópár azért alapította meg az inkvizíciót, hogy „megvédjék a megtérteket, az új keresztényeket, akik áldozatul estek a közméltatlankodásnak, előítéleteknek, félelmeknek és irigységnek". Végül azonban üldözésekbe fajult. Az inkvizíció több mint 350 évig, 1834-ig tartott.

A boszorkányperek is az inkvizíció részei voltak. Forrás: en.wikimedia.org

Amikor 1481-ben megtámadták a mórokat, tíz éves, komoly költségekkel járó háború kezdődött, és ez meghatározta az ország mindennapjait.

Talán ezért utasították el elsőre azt a genovai tengerészt is, aki 1486 januárjában Kínának és az „Indiáknak" az Atlanti-óceánon történő elérését ajánlotta.

Izabella szívesen támogatta volna Kolumbusz törekvéseit, ám az államkincstár üresen tátongott Forrás: Wikimedia Commons

Amikor 1491-ben a mórok hatalma meggyengült és a reconquista befejeződött, a Hispániai-félsziget felszabadult a 711-ben kezdődött mór uralom alól.

A kétes hírű Borgia pápa, VI. Sándor a mór uralom felszámolásáért a „legkatolikusabb királyok" címet adományozta Izabellának és Ferdinándnak.

Ekkor vették elő újra Kolumbusz Kristóf grandiózus tervét, és 1491-ben a királynő a saját ékszereit zálogosította el, hogy a férfi három hajóval elindulhasson az ismeretlen felé. Döntése Amerika felfedezésével és a további expedíciókkal, valamint az ezekből származó bevételekkel felvirágoztatta az országot.

Életében mindössze kétszer fürdött

Az uralkodónő azonban sohasem feledte múltját: tisztségviselőit elsősorban rátermettség, nem pedig kapcsolatok vagy születési előjogok alapján nevezte ki.

Rengeteget foglalkozott a művelődés kérdéseivel, így harminc évesen megtanult latinul, hogy a követeket fogadni tudja.

Kiemelten támogatta többek között az oktatást, a tudományt, az irodalmat és a képzőművészetet. Ellenben saját bevallása szerint életében csupán kétszer fürdött: először, amikor megszületett és másodszor, mielőtt megházasodott.

A királynő bátran harcolt a katonáival együtt a csatatéren Forrás: Getty Images

A spanyolok szemében máig ő a valaha élt egyik legnagyobb uralkodó, aki ügyes politikai döntéseket hozott, józan megfontolással és uralkodói bölcsességgel bírt, miközben a katonák élére állt a harcmezőn.

Izabella szinte egész életében harcolt, tárgyalt és döntéseket hozott, miközben teljesítette asszolnyi kötelességét is, és öt gyermeket hozott világra.

Lánya, Aragóniai Katalin férjhez ment a Tudor-házi VIII. Hernik angol királyhoz Forrás: Wikimedia Commons

1504. november 26-án halt meg; részletesen kidolgozott végrendeletében kifejti többek közt a muzulmán észak-afrikai területek meghódítását, az Ibériai-félsziget államainak egyesítését, a Gibraltári-szoros feletti ellenőrzés fenntartását, az Újvilág indiánjai feletti igazságos uralkodás elveit, valamint a hazai egyházi reformra vonatkozó utasításait.

Férjével politikai és vallási szempontból is egyesítették Spanyolországot, és egy erős, központilag irányított országot hagytak maguk után.