Johannes Erwin Eugen Rommel vezértábornagy , a második világháború egyik legismertebb német tábornoka 1891. november 15-én született Heidenheim an der Brenzben.
Kezdetben repülőgépmérnöki álmokat dédelgetett, de apja, egy evangélikus algimnázium igazgatója választás elé állította: vagy tanár, vagy pedig katonatiszt lesz.
Rommel az utóbbit választotta, ezért a reálgimnázium elvégzése után Württembergben hadapródként belépett a hadseregbe.1911-ben egy bálon ismerkedett meg Lucia Maria Mollinnal, akit 1916-ban el is vett feleségül.
Ugyanakkor egy másik hölgy iránt is gyengéd érzelmeket táplált, ebből a házasságon kívüli kapcsolatból egy lánygyermeke született.
Őt az anyja halálát követően a feleségével magukhoz vették,
de elkerülendő a botrányt, a társasági élet eseményein Rommel mint az unokahúgát mutatta be.
Az első világháború kitörésekor már hadnagyi rangban szolgált, megjárta a francia és az olasz frontot, többször meg is sebesült. Kiváló képességei és hadittetei miatt
megkapta a császári Németország legmagasabb katonai kitüntetését, a Pour la Mérite érdemrendet.
Ott volt, amikor a németek először kísérleteztek a villámháborús taktikával az Alpok vidékénél,
erről a támadásról húsz évvel később könyvet is írt.
1928-ban megszületett Manfred fia, aki jóval később, a második világháború után, hosszú éveken át Stuttgart polgármestere volt.
Rommel 1929-től a drezdai katonai akadémián tanított, 1933-ban pedig már őrnagyi rendfokozatban a 17. gyalogezred III. zászlóalját vezette.
Magasra ívelő pályája következő állomásai az alezredesi előléptetés és Potsdam voltak.
1937-ben jelentette meg Infanterie greift an (magyarul kb. A gyalogság támadása) című könyvét, amely milliós példányszámban kelt el, és Adolf Hitler figyelmét is felkeltette.
Erwin Rommelt 1938-ban ezredessé, majd ezredparancsnokká léptették elő.
A második világháború kezdetén vezérőrnagyi rangban ő irányította a Führer parancsnokságát, vonaton berendezett főhadiszállása a front mentén haladva igyekezett nyomon követni a hadi eseményeket.
Ez után a 7. páncéloshadosztály parancsnokává nevezték ki, és bár ezen a területen nem voltak komoly tapasztalatai, sikerrel alkalmazta a gyalogságnál már bevált villámháborús taktikát.
Hadosztálya annyira gyorsan és hatékonyan működött,
hogy olykor a főparancsnokság sem tudta pontosan nyomonkövetni, sőt, néha még maga Rommel sem volt teljesen tisztában az aktuális történésekkel.
A gyorsaság és a váratlan rajtaütésekre épülő stratégia miatt kapta páncélos hadosztálya a kísértetdivízió nevet.
A vérbeli katona a Wehrmacht többi parancsnokától eltérően mindig a frontvonalban volt. "Ahol Rommel van, ott zajlik a harc" - mondták róla,
katonái pedig rajongtak érte, mert az ellenséges tűzben is személyesen vezette az ellentámadásokat.
A francia fronton elért katonai sikereiért Lovagkeresztet kapott, és altábornaggyá léptették elő.
1941 februárjában azt a feladatot kapta, hogy az Afrikakorps vezetőjeként segítse az észak-afrikai hadszíntéren szorult helyzetbe került olasz szövetségeseket.
A következő hónapokban visszafoglalta a kelet-líbiai partvidéket,
a német-olasz fölény csak akkor roppant meg, amikor az angolok meg tudták fejteni a tengelyhatalmak üzeneteit, és utánpótlása is akadozni kezdett.
Nehézségeit Hitler és a főparancsnokság is fokozta, akik csak mellékes hadszíntérnek tartották Afrikát.
1942-ben hozzálátott az Afrikakorps páncéloshadsereggé alakításához, mert ebben látta a siker egyedüli esélyét.
Az év nyarán elfoglalta Tobrukot és Bengázit, diadalai elismeréseként a Lovagkereszt újabb fokozatával tüntették ki, és ötvenegy évesen a Wehrmacht legfiatalabb vezértábornagyává léptették elő.
A "Sivatagi Róka" támadása azonban Alexandriától alig száz kilométerre, El Alameinnél elakadt,
majd novemberben vereséget szenvedett a Bernard Law Montgomery tábornagy parancsnoksága alatt álló 8. brit hadseregtől.
A fogyatkozó létszámú és felszereltségű, utánpótláshiányban szenvedő németeket egyre hátrább szorították, az Afrikakorps végül 1943. május 12-én Tuniszban letette a fegyvert.
Rommelt ekkorra már visszarendelték azzal a feladattal, hogy állítsa meg a szövetségesek várható szicíliai partraszállását.
Ez nem sikerült, mert nem sikerülhetett, ezután 1943 novemberében Franciaország atlanti partvidékére vezényelték, hogy felkészüljön a várható szövetséges invázióra.
Ő meg volt győződve arról, hogy az invázió helyszíne Normandia lesz, de a vezérkarban nem talált támogatókra,
mert a német véderő főparancsnokság, valamint a nyugati fron parancsnoka, Gerd von Rundstedt tábornagy, továbbá maga Hitler is Calais környékén várta a támadást, és erre próbáltak felkészülni.
A D-Day napján, vagyis 1944. június 6-án Rommel éppen Németországban volt látogatóban születésnapját ünneplő feleségénél, és a szövtséges partraszállás hírére azonnal visszarepült a frontra.
A B hadseregcsoport élén a védelmet irányító Rommel július 17-én egy amerikai légitámadásban súlyosan megsebesült, ami miatt képtelenné vált a védekező harcok további vezetésre.
A Hitler ellen 1944. július 20-án megkísérelt sikertelen merénylet kapcsán az ő neve is felmerült a gestapo nyomozása során. Valójában nem volt benne az összeesküvésben, de tudott róla, és mivel változást akart, nem az összeesküvők tervéről nem tett jelentést.
A megtorlást nem kerülhette el, de Hitler nem akarta,
hogy a közvéleményben és a hadseregben is bálványozott tábornok tárgyalása rombolja a morált,
ezért az öngyilkosság lehetőségét ajánlotta fel a népszerű vezértábornagy számára. Rommel az utóbbit választotta, és 1944. október 14-én méregkapszulát vett be.
A történelem iróniája, hogy hősnek kijáró temetést kapott, a nemzetiszocialista eszme és Hitler hűséges katonájaként méltatták. A szövetségesek által is tisztelt katona sírhelye sokáig a háborúban két oldalon harcoló katonák találkozóhelye volt.
(Forrás: MTVA Sajtóadatbank)