A kutatók több mint egy évszázados, összesen 315 kultúrából származó zenét gyűjtöttek össze, de a tanulmányukhoz felhasználtak egy, a világ minden tájáról származó zenét tömörítő felvételt is. Ezeken végeztek egy úgynevezett
kultúrákon átívelő elemzést, amiben kitértek a zenék között található hasonlóságokra és különbségekre.
Megállapították, hogy a dalok alapjául szolgáló struktúrák és dallamos elemek világszerte hasonlítanak egymásra. Így csak a dalok akusztikus tulajdonságai alapján könnyen megjósolható, milyen hatást fognak azok kiváltani.
Manapság teljesen hozzászoktunk, hogy bármilyen zeneszámot meghallgathatunk az Interneten
– mondta Samuel Mehr, a Harvard Egyetem Zenelaboratóriumának pszichológusa. – Pedig ezer és ezer dallamot rejtenek az archívumok, amelyeket nem tudunk online elérni.
Ezért a kutatók éveken át levéltárakat, könyvtárakat és magángyűjteményeket tanulmányoztak, hogy átfogó adatbázist állítsanak össze a világon fellelhető dalokból. Ezt az adatbázist végül Song Natural History-nak nevezték el, amely hatvan kultúra és azon belül is számos földrajzi régió dallamait tartalmazza. Ebbe bekerültek a dalszöveg és azok több mint kétezer fordítása is.
A kutatók elvégezték a dalok katalogizálását és elemzését, miközben részletes információkat rögzítettek: a számok hosszát, az énekesek számát, a feltételezett célközönséget, a hangmagasság-tartományt, a tempót és egyéb szerkezeti információkat.
Számos eszközt használtak ehhez, ideértve a hallgatói értékeléseket, az összefoglalókat, valamint a szakértői átírásokat.
Végül egy olyan, átfogó adatbázist kaptak, amellyel könnyebben érthetővé vált, hogyan írnak zenét világszerte, különös tekintettel a gyógyító-, a szerelmes- és a táncdalokra, valamint az altatókra.
Leginkább a tánc- és altatódal határozza meg azt a teret és közeget, amelyben a zene előfordulhat
– magyarázta Manvir Singh, a Harvard Egyetem evolúciós biológusa. – Könnyen meg lehet állapítani például egy dalról, hogy ez altatódal még akkor is, ha soha nem hallottuk azt korábban.
Hozzátette: ez teljesen független attól, hogy az adott dalt milyen nyelven éneklik, mert a zene egyetemes nyelve benne van abban.
A kutatók arra is rámutattak, hogy a mögöttes, kultúrák közötti hasonlóságok jóval erősebbek.
Ez pedig azt jelenti, hogy az agyunkban lehet valami, ami egyetemes szinten megérti a zenét.
A zenei kifejezések abban különböznek egymástól, hogy melyik akusztikai jellemzőt használják, és hogy melyik érzelmeket vonják be
– hangsúlyozta Manvir Singh. – Ám mindegyik, a hangokhoz társított pszichológiai válasz valószínűleg egy nagy, „közös készletből" származik.