Még Hitlernek is nemet mert mondani a sarkkutató pilóta

Richard E. Byrd kitartóan küzdött az álmaiért

Az Egyesült Államok haditengerészeténél tanulta meg, hogyan kell repülni, majd pilótaként szolgált az első világháborúban. Richard Evelyn Byrd kiváló navigátori képességeit elismerve 1924-ben Grönlandra küldték, hogy a magasból fedezze fel az Északi-sarkvidéket. A gleccserek és a tengeri jég felett repülve úgy döntött, hogy elsőként repül át a bolygó legészakibb pontján. Néhány év múlva valóra váltotta álmát, aminek hírverését  ahhoz használta fel, hogy egy másikat is elérjen. Ezen a napon, 1929. november 29-én három társával közösen repültek át a Déli-sark felett.

„Eljön majd az idő, amikor a racionális gondolkodás semmivé foszlik, és el kell fogadni a kikerülhetetlen valóságot."
(Richard E. Byrd)

Kitűnő kapcsolatrendszert épített ki

Soha nem elégedett meg az átlagossal és mindig valami újra, valami megfoghatatlanra vágyott. Richard Evelyn Byrd 1888. október 25-én született Winchesterben. Virginia első családjának leszármazottjaként arisztokrata nevelésben részesült. Ősei között találhatjuk többek között John Rolfet és feleségét, Pocahontast, de a Richmond alapítójaként ismert II. William Byrd-öt is.

John Rolfe és Pocahontas is a híres amerikai pilóta ősei közé tartoztak Forrás: Kean Collection/Getty Images

Két évig a virginiai Katonai Intézetben tanult, majd egy évet a Virginiai Egyetemen, ám anyagi nehézségek miatt áthelyeztette magát az Egyesült Államok Haditengerészeti Akadémiájára, ahol

1908. május 28-án kinevezték tengerészkadétnak.

A vizsgáit 1912. június 8-án tette le és azonnal az U.S. Navy alkalmazásába került. Alig egy hónap múlva már az USS Wyoming hadihajón teljesítette feladatait, és Karib-tengeri szolgálataiért megkapta első elismerő oklevelét. Hamarosan kiérdemelt egy ezüst életmentő érmet is, amikor gondolkodás nélkül, teljes menetfelszerelésben ugrott be a jéghideg vízbe, hogy megmentsen egy, a fedélzetről vízbe esett tengerészt.

Az USS Wyomingot 1911. május 25-én bocsátották vízre Forrás: Wikimedia Commons

1914-ben átkerült az USS Dolphin ágyúnaszádhoz, ami a haditengerészet titkárának jachtjaként is funkcionált. Byrd ekkor kezdett ügyes kapcsolatépítésbe magas rangú tisztviselőkkel, köztük a haditengerészet akkori helyettes titkárával, Franklin Roosevelttel.

Első látásra beleszeretett a repülésbe

Orvosa utasítására 1916. március 15-én kénytelen volt szolgálatát szünteltetni egy lábsérülés miatt, de ezzel egy időben hadnagynak léptették elő, és kinevezték a Rhode Island-i haditengerészeti milícia felügyelőjévé és oktatójává. December közepén már parancsnokként szolgált és számos lépést tett a katonai hatékonyság javítása érdekében.

Richard E. Byrd a kihívásokat kereste Forrás: Library Of Congress

Munkáját egyre többen ismerték el és kapcsolatrendszere is szépen kiteljesedett. Röviddel azután, hogy az Egyesült Államok 1917 áprilisában belépett az első világháborúba, a férfit újra aktív szolgálatra hívták be.

Először Haditengerészeti Műveleti Hivatalba helyezték, ahol segédkezett a katonák kiképzésében és titkári feladatokat is ellátott.

Ekkor került közelebbi kapcsolatba a repüléssel, ami első látásra szerelemnek bizonyult. Nem is volt kérdés számára katonai karrierjének további folytatása.

Beleszeretett a repülésbe Forrás: Wikimedia Commons

A floridai Penascolában tanult meg repülni, és 1918 júniusában már a tengerészeti repülők kötelékében teljesített szolgálatot pilótaként. A novemberi fegyverszüneti megállapodásig a kanadai Halifax haditengerészeti légierőnél szolgált parancsnokként, amiért

a háború után újabb elismeréseket kapott.

Az első világháború alatt számos repülési és navigációs technikát fejlesztett ki, majd a háború után az ő tervei alapján hajtották végre hidroplánokkal az első transzatlanti repülést.

Először az Északi-sarkot célozta be

A háború után Byrd léginavigációs tapasztalatait már országszerte elismerték, ezért 1919-ben felkérték, hogy szervezze meg az Egyesült Államok Haditengerészete transzatlanti átkelésének repülési útvonalait. A három repülőgép közül (amelyek részt vettek az Atlanti-óceán keresztülrepülésében) azonban csak

Albert Read hadnagy parancsnok NC-4-es típusú repülőgépe tudta befejezni az utat.

Richard E. Byrd pilóta felszerelésében Forrás: Wikimedia Commons

Byrd számos küldetést hajtott végre, amíg 1925-ben megkapta a további életét és gondolkodását nagyban meghatározó, új megbízatását. A férfi júniustól októberig részt vett ugyanis a Donald B. MacMillan vezette grönlandi sarkvidéki expedícióban, ahol parancsnokként irányította a repülési egységet.

Itt szeretett bele az úszó jégtáblák és a gleccserek világába. Egy évre rá, 1926. május 9-én Floyd Bennett másodpilóta társaságában hajnali kettő órakor Fokker típusú géppel szállt fel, hogy megkíséreljen átrepülni az Északi-sark felett.

Az expedíciót nem kisebb vállalkozás finanszírozta, mint a Ford Motor Company.

A két pilóta a Spitzbergákon található Svalbardban szállt fel: az út tizenöt órát és ötvenhét percet vett igénybe.

Richard E. Byrd Fokker típusú gépe Forrás: Wikimedia Commons

Körülbelül az út felénél olajszivárgást észleltek az egyik motornál, de folytatták a küldetést. Bár Byrd és Bennett azt állítják, hogy elérték az Északi-sarkot közel 2500 kilométert repülve, ám ezt később nem tudták bizonyítani. Még aznap délután 5-kor eredményesen vissza is érkeztek. Hazatérve a férfit nemzeti hősként ünnepelték, rangokkal és kitüntetésekkel jutalmazták.

Számos új tudományos kutatást végeztek

Bár Byrd nem tudta bizonyítani , hogy sikeresen átrepülte az Északi-sarkot, a gyorsan szerzett hírnevét arra használta, hogy támogatókat találjon a Déli-sarkot megcélzó expedíciójához. 1927 májusában három társsal keresztülrepülte az Atlanti-óceánt nyugat-keleti irányban, és pályázott az elsőnek járó, 25 ezer dolláros díjra is.

Amundsen a jégen a saját expedíciója idején Forrás: NOAA

A gépe azonban felkészülés közben összetört; az utat mégsem adta fel, amit végül negyvenkettő óra alatt tett meg és kényszerleszállást végrehajtva, de épségben landolt Normandiában. Ezért az útjáért megkapta később a francia becsületrendet. Egy évvel később végre bele tudott vágni a megálmodott antarktiszi expedícióba.

A komoly küldetésre Roald Amundsen sarkkutató és norvég felfedező segítette a felkészüést.

Kettő hajóval és három repülővel indult el a Déli-sarkvidék feltérképezésére, ami a tudomány számára számos új eredményt hozott.

Richard E. Byrd egyik expedíciós hajója Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

1928 decemberében az expedíció tagjai lehorgonyoztak a Bálna-öbölben, és nem sokkal később itt építették meg Little Amerika (Kis Amerika) elnevezésű alaptábort.

Hamarosan megkezdődtek a hótalpas, a kutyaszános, a motoros és a repülőgépes tudományos expedíciók.

A felfedezők útjuk során számos geológiai felmérést végeztek és fotódokumentációt készítettek, miközben és állandó rádiós kommunikációt tartottak fenn a külvilággal.

Nem tudott elszakadni az Antarktisztól

Az antarktiszi, embert próbáló időjárási körülmények ellenére a kutatók napjai tevékenyen teltek: számos felfedezést tettek, új hegységekre (például a Rockefeller-hegység) bukkantak, szükség esetén mentőexpedíciókat indítottak, majd a sarki tél négy kemény hónapja miatt Little Amerikában vesztegeltek és vártak.

Richard E. Byrd kitartóan küzdött az álmaiért Forrás: N. G. Thwaites

Közben azonban folyton a „nagy kalandra készültek". Richard Evelyn Byrd végül gondos előkészületek után, 1929. november 29-én három társával, Bernt Balchen pilótával, Harold June rádióssal és Ashley McKinley fotóssal elérte a Déli-sarkot.

Történelmi jelentőségű küldetésüket az antarktiszi bázisról a Föld legdélibb pontjáig és vissza 18 óra és 41 perc alatt tették meg a Floyd Bennett nevét viselő repülőgéppel.

Hazatérve Hoover elnöktől megkapta a National Geographic különleges aranyérmét, és nyugállományú ellentengernaggyá léptették elő.

Richard E. Byrd haláláig a hazáját szolgálta Forrás: Getty Images

Az Antarktisztól azonban nem tudott és nem is akart elszakadni: még négy expedíciót vezetett oda 1933-1935, 1939-1941, 1946-1947, valamint 1955-1956 között. Byrd nevét addigra már a nemzetközi közvélemény is ismerte.

A második világháborúban a náci vezetés megpróbálta rávenni, hogy segítsen nekik a Déli-sarkvidéken egy német „Neuschwabenland"-ot létesíteni,

de ő nemet mondott a hitleri ajánlatnak. Inkább tanácsadóként és elemzőként segítette az amerikai haditengerészetet a csendes-óceáni hadszíntéren.

Richard E. Byrd-t az Antarktisz egyik legnagyobb felfedezőjeként tartják számon Forrás: Wikimedia Commons

Később Roosevelt elnök kérésére elvállalta az Antarktiszi Szolgálat parancsnokságát. Az Antarktisz egyik legnagyobb felfedezője haláláig a hazáját szolgálta. Nem sokkal utolsó expedícióját követően, 1957. március 12-én halt meg.