Ilyen hatása van annak, hogy teljesítik a haldoklók utolsó kívánságait

Amerikában és Kanadában terjed az a szokás, hogy az intenzív osztályokon haldokló betegek utolsó kívánságait megpróbálják teljesíteni. Rég nem látott családtagok, kedvenc háziállatok látogathatnak be beteghez, vagy kedvenc ételeit-italait fogyaszthatja szerettei körében.

A kanadai McMaster University kutatói által végzett tanulmány megerősítette, hogy az a program, amely az életük végéhez közeledő betegek utolsó kívánságainak teljesítését tűzi ki célul, a legtöbb esetben kivitelezhető és fenntartható, és erőt ad a haldoklónak és hozzátartozóinak egyaránt.

A Három Kívánság Projektet eredetileg hat évvel ezelőtt indította el a St. Joseph's Healthcare Hamilton kanadai kórház azzal, hogy a kórházi személyzet arról kérdezte a betegeket és családtagjaikat: miként segíthetnék az intenzív osztályon haldoklókat abban, hogy utolsó napjaikat tiszteletben és méltósággal töltsék. A kórház dolgozói aztán minden tőlük telhetőt megtettek, hogy az elhangzó kívánságokat teljesítsék.

A mostani tanulmány ideje alatt már három másik kórház intenzív osztályán – a kanadai Torontóban és Vancouverben, illetve a kaliforniai Los Angelesben – is meghonosodott ez a kezdeményezés, és

a kutatók örömmel nyugtázták, hogy a projektet mindenütt sikerként könyvelik el az érintettek.

Az összegyűlt tapasztalatokról az Annals of Internal Medicine belgyógyászati szakfolyóirat hasábjain számolnak be a McMaster University munkatársai.

Utolsó kívánság

A távozók kívánságai sokfélék: van, aki személyes tárgyait, fényképeit hozatja be otthonról az intenzív osztályra, mások kedvenc zenéiket szeretnék hallgatni, de sokan igényelnek lelki támogatást, és akad, aki rég nem látott családtagjaival szeretne utoljára találkozni. Ilyenkor a kórházba látogathatnak a háziállatok, és a betegek gyakran szeretteikkel együtt alkotnak, barkácsolnak emléktárgyakat, vagy éppen együtt ünnepelnek – akár lagzit is.

Voltak családok, akik dédelgetett hagyományaikat elevenítették fel, például együtt nézték a hokimeccset egy pohár ital mellett. Párok még randevúztak is úgy, hogy egy közeli étteremből hozattak ételt a gyertyafényes vacsorához.

„Általában egyszerű kívánságokról van szó, amelyek a távozó beteg személyes preferenciáit tükrözik. A családok számára vigaszt nyújt az intézmény együttérző hozzáállása, ami erősíti a kapcsot a személyzet és a hozzátartozók között.

A multidiszciplináris orvosi személyzet tagjai pedig úgy érzik, hogy ez a fajta empatikus gondozás az, ami értelmet ad a munkájuknak"

– mondta el Deborah Cook, a cikk rangidós szerzője, aki a St. Joseph's Healthcare Hamilton intenzív osztályán végzett munkája mellett a McMaster University orvosi és egészségtudományi karainak tanára.

Forrás: Pixabay

Kutatás is vizsgálta a hatékonyságát

A tanulmány a négy résztvevő kórházból – a St. Joseph's mellett a torontói St. Michael's Hospital-ből, a vancouveri General Hospital-ből, illetve a Los Angeles-i Ronald Reagan UCLA Medical Center-ből – 730 beteg összesen 3407 kívánságát tekinti át. A programot az egészségügyben dolgozó legkülönbözőbb szakemberek indították: nemcsak orvosok és nővérek, de lelkészek és szociális munkások is részt vettek benne a kezdetektől, és időközben olyan lelkesek lettek, hogy megtalálták a módját, miként folytathatnák a projektet a kutatás hivatalos lezárulta után is.

A családtagok egyöntetűen arról számoltak be, hogy a projekt pozitívan járult hozzá az ápolással kapcsolatos tapasztalataikhoz, és enyhítette a közelgő vég fölött érzett gyászukat oly módon, hogy a kívánságok tematizálásával a betegségről a haldokló személyes identitására terelte a figyelmet"

– ismertette Meredith Vanstone, a cikk írója és a McMaster családorvostan tanára, hozzátéve: ahogy a program egyre inkább gyökeret vert, úgy mutatott egyre több vezető orvos hajlandóságot a Három Kívánság Projekt független elindítására.

Forrás: Pixabay

A negatív élmény átfordul pozitívba

A tanulmányban egyebek között az egyik haldokló beteg lányát idézik, aki így nyilatkozott: „A vég közeledtével [a program] a negatív élményt inkább pozitívba fordította. Sikerült inkább arra koncentrálnunk, hogy kicsoda az apukám, mint hogy mi történik vele."

A program költségei elenyészőek: kívánságonként mintegy 5 dollárra rúgnak

– hangsúlyozták a szerzők –, hiszen a kívánságok teljesítése jellemzően olyankor történik, amikor a személyzet úgyis a munkaidejét tölti, az orvosi időráfordítás pedig minimális. Valamennyi résztvevő kórház kezdetben beruházott valamennyit többször használható anyagokba, de a szükséges tárgyak egy részét adományként ajánlották fel. A betegek többségének több mint három kívánságát teljesítették, és az összes kívánság több mint háromnegyede egyáltalán nem került semmibe.

Őszintén, ha a projekt értékét nézem a befektetett erőforrásokhoz viszonyítva, akkor a megtérülés óriási.

Nemcsak a személyzet szemszögéből, de a betegek nézőpontjából és a családközpontúság szempontjából is" – vallotta egy a cikkben idézett kórházi alkalmazott.

A szerzők összegzése szerint a projekt „ösztönzi az együttérző ápolást azáltal, hogy elismeri a haldokló betegek elidegeníthetetlen méltóságát, és erősíti a kapcsolatot a páciensek, az orvosok és a családtagok között. A programot minden résztvevő intézmény a helyi érdekekhez, igényekhez és erőforrásokhoz igazította, ami segített abban, hogy minden csoport a sajátjának érezze a kezdeményezést. Ha a betegágynál álló orvosok felkarolják, a Három Kívánság Projekt átvihető, anyagilag elérhető és fenntartható program, amely értéket ad az élet utolsó szakaszában."