A nő mellett ékszerekre, aranyozott bronz brossokra, gyöngy nyakláncokra, textilipari kézműves eszközökre, étel tárolására alkalmas kerámia edényekre és egy tehén fejére bukkantak a megdöbbent régészek. A holttestet valamikor a 9. században egy újonnan épített, hosszú csónakba fektették, ám egy új sír helyett egy száz évvel korábban eltemetett férfi hajójára helyezték rá.
Felmerült azonban néhány fontos kérdés az esettek kapcsolatban: ki volt ez az ember és ki lehetett a nő? Milyen módon kapcsolódtak egymáshoz? Miért temették el őket együtt?
Arról már hallottunk korábban, hogy több személyt temettek el egyetlen hajósírban, ám eddig soha nem akadt példája annak, hogy több embert, több hajóban helyeztek örök nyugalomra a vikingek
– mondta Raymond Sauvage, a norvég Tudományos és Technológiai Egyetem (NTNU) Egyetemi Múzeumának régésze. – A Vestfold norvég megye déli részén felbukkant különös temetkezési gyakorlat így lényegében egy ismeretlen jelenség számunkra.
A dupla hajósírra a régészek egy autópálya építéssel kapcsolatos régészeti feltárás során bukkantak, akik azonnal megkezdték a terület teljes feltárását. Ahogy mondták, a leletek rendkívül rossz állapotban voltak, mindkét csónak fája szinte teljesen rothadt és a holttestek csontjait is alig tudták azonosítani.
A kisebb csónak tőkesúlya épen a helyén maradt, pont úgy, mint a hajók építéséhez használt fémcsavarok. A régészek így rekonstruálni tudták azt a helyet és pozíciót, ahol a hajósírok egykor fekhettek. A fémből készült eszközöket a történelem évezredei szintén viszonylagos épségben megőrizték, ahogy csodálatos módon a nő koponyadarabjait is.
A kutatók ezzel pedig el tudják végezni például a csontok izotóp-elemzését, amelyek részleteket fedhetnek fel a nő életéről és étkezési szokásairól.
A DNS-elemzés további információkkal is szolgálhat, például a hölgy kinézetéről, a származásáról, az életkoráról, a haláláról és az egészségi állapotáról. A régészek szerint a síremlékek közül különösen érdekesnek számít egy kereszt alakú bross, aminek az alakja és mintája arra utal, hogy egykor Írországban készült és egy lóhám része lehetett.
Ez pedig arról árulkodik, hogy a nő nagy valószínűséggel egy olyan családhoz tartozott, amely részt vett a tengereken és óceánokon átívelő támadásokban, tehát a viking kultúra fontos aspektusát képviselte.
A vikingek között gyakori volt az egyes díszes lószerszámok feldarabolása és ékszerként való újrafelhasználása
– magyarázta Aina Heen Pettersen, az NTNU történésze. – A bross hátulján található számos bevésés is olvasható, és a hozzá rögzített bőrheveder biztosította az ékszer felcsatolását.
A mintegy száz évvel korábban eltemetett férfiről azonban a régészek kevés nyomra bukkantak. Mellette „csupán" egy kard, egy pajzs és egy lándzsa hevert a csónakban. A kutatók úgy gondolják, hogy a két embernek valamivel kapcsolódniuk kellett egymáshoz, ám mind a hajók, mind az eszközök más korból származnak és más stílust képviselnek.
Azt sem tudták megállapítani, hogy ki lehetett ez a férfi, de valószínűsítik, hogy a két ember rokonságban állt egymással.
A család ugyanis igen fontos szerepet játszott a vikingek életében, nemcsak státusz miatt, hanem jogi okokból is.
A vikingek korában a birtokjogokról szóló első törvény szerint be kellett bizonyítani, hogy egy adott család öt generáció óta birtokolja a földet
– mutatott rá Sauvage. – Ha bármilyen kétség merült fel a tulajdonjoggal kapcsolatban, akkor vissza kellett tudni követni a család nemzetségét, és ezt úgy tudták megtenni, ha bemutatták a temetkezési helyeket.
Hozzátette, hogy ennek tudatában ésszerűnek tűnik két generációt együtt eltemetni, hogy
ezzel is jelezni tudják a család jogos tulajdonát egy területre vagy gazdaságra
egy olyan társadalomban, amely az írásos feljegyzések hiányában ez a jogszabály másként nem nagyon tudott volna működni.