A mikroszkópi méretű fonalférget 2008-ban fedezte fel Gaetan Borgonie, a Ghenti Egyetem (Belgium) munkatársa, valamint Tullis Onstott, a Princetoni Egyetem geológusa, miközben föld alatti baktériumközösségek után kutattak Dél-Afrika aktív aranybányáiban. Borgonie-t és munkatársait teljesen lenyűgözte, hogy egy komplex, többsejtű állat képes olyan viszonyok közepette élni, amelyeket eddig legfeljebb baktériumok számára gondoltunk elviselhetőnek.
A tikkasztó hőség az oxigénhiánnyal és magas metánkoncentrációval párosulva olyan halálos elegyet alkot, amely – hittük legalábbis korábban – nem összeegyeztethető a többsejtű léttel.
Felfedezői a középkori német Faust-legenda alvilági karaktere után Halicephalobolus mephisto-nak nevezték el a démoni képességű kőzetlakót.
Most az American University (AU) kutatói arról számolnak be a Nature Communications hasábjain, hogy elkészítették és kielemezték az ördögféreg teljes genomi szekvenciáját. A tudósok azt remélik, hogy a genomból kinyerhető információ választ ad arra, hogyan lehetséges ilyen pokoli életkörülményekhez alkalmazkodni.
Az ördögféreg az első földmélyi állat, amelynek a teljes genomszekvenciáját meghatározták. A szekvenálási projekt vezetője, John Bracht biológus szerint a féreg genomja elárulja majd, hogyan létezhet komplex élet a földfelszín alatt. A szekvencia elemzéséből kiderült például, hogy
az ördögféreg genomja szokatlanul sok példányban tartalmazza a Hsp70 nevű hősokkfehérjék génjeit, ami azért furcsa, mert az állat legközelebbi rokonainak, a felszínen élő fonalférgeknek a genomjában nincs különösebben sok Hsp70 gén.
A Hsp70 egyébként egy alaposan tanulmányozott fehérjecsalád, amelynek képviselői minden földi létformában előfordulnak, és a hőhatás nyomán fellépő károsodástól óvják meg a sejteket.
Az ördögféreg genomjában talált Hsp70 gének ugyanazon ősi gén lényegében azonos másolatai. Feltűnően nagy kópiaszámban hordozza továbbá a féreg az AIG1 gén példányait is, amelyről tudjuk, hogy a növényektől az állatokig mindenütt a sejtek túléléséért felelős. Bár további kutatásokat tart szükségesnek, Bracht úgy vélekedik, hogy e számfeletti génmásolatok valamiképpen a féreg evolúciós alkalmazkodásának lenyomatai.
Az ördögféreg nem tud hová elfutni; be van zárva a föld mélyébe – magyarázza a tudós. – S mivel megszökni nem tud, vagy megszokik, vagy elpusztul. Felvetésünk szerint ha egy állatfajnak nincs módja elkerülni az intenzív hőhatást, evolúciós léptékben elkezdi duplikálni ezeket a géneket, hogy valahogy túléljen."
Egyéb genomokat végigböngészve Brachtnak feltűnt, hogy akadnak más olyan élőlények is, amelyek génállományában felsokszorozódtak ugyanezen két géncsalád, a Hsp70 és az AIG1 tagjai. Az így azonosított élőlények történetesen kagylók, de a lényeg az, hogy ugyanúgy a magas hőmérséklethez kellett alkalmazkodniuk, ezért úgy tűnik, ez a fajta génsokszorozódási mintázat általános lehet a forróságot elviselni kénytelen élőlények körében.
Brachtnak még a Princetoni Egyetem posztdoktoraként nyílt alkalma a különös féreg genomját megszekvenálni, majd amikor 2014-ben elfoglalta mostani pozícióját az AU biológiai fakultásán, magával hozta a projektet. Itt a kutatás folytatásában és a Nature Communications-cikk megírásában két doktorandusza, Deborah Weinstein és Sarah Allen segédkezett.
Bő évtizeddel ezelőtt még senki sem tudott az ördögféreg létezéséről; a bizarr lény ismeretlenül éldegélt a föld gyomrában, a dél-afrikai aranybányák forró vízereiben lubickolva. Most pedig ugyanez a szerény küllemű, de annál különlegesebb képességekkel megáldott férgecske a tudományos érdeklődés homlokterébe került. Bracht úgy emlékszik, amikor az őket tenyésztő dél-afrikai laborból először hozta át az ördögférgeket az AU-ra, úgy konferálta őket fel a hallgatóinak, hogy földönkívüliek érkeztek az egyetemre. Ez egyébként nem is akkora túlzás:
az ördögféreggel kapcsolatos kutatásokat a NASA is támogatja, pontosan azért, mert a belőlük levont tanulságok segíthetik a kutatókat a földön kívüli létformák keresésében.
„A munka egy része az úgynevezett 'bioujjlenyomatok', az élőlények által hátrahagyott stabil kémiai nyomok kutatására irányul – ismertette Bracht. – A mi csoportunk a földi szerves élet legáltalánosabb bioujjlenyomatával, a genomi DNS-sel foglalkozik, méghozzá egy olyan állatból kinyert DNS-sel, amely a komplex élet számára korábban lakhatatlannak vélt élőhelyet népesít be.
Ennek nyomán felmerül a gondolat, hogy érdemes lehet a földön kívüli élet utáni keresést a lakhatatlannak ítélt exobolygók mélyen a felszín alatt rejtőző régióira kiterjesztenünk."
A fonalférgek egyébként különösen alkalmasak az evolúciós alkalmazkodás tanulmányozására – tette hozzá Bracht. Fajaik a legváltozatosabb környezeti feltételekhez alkalmazkodtak, és a föld legnagyobb számban előforduló állatai közé tartoznak. Az ördögféreggel kapcsolatos további kutatás során Bracht és munkatársai a Hsp70 pontos funkcióját fogják firtatni egyebek között úgy, hogy megvizsgálják, hogyan változik a féreg hősokkra adott válasza a fehérje inaktiválásának hatására. További felmerülő lehetőség a gén átvitele a hőt rosszul tűrő Coenorhabditis elegans közönséges fonalféregbe annak kiderítésére, hogy vajon ez ellenállóvá teszi-e a magas hőmérséklettel szemben.