Védőangyalnak tartották a rézágyúkat öntő forradalmi hőst

A híres ágyúöntő nevét a mai napig óriási tiszelet övezi

Kereste és meg is találta a cselekvési lehetőségeket, tehetségét számos területen kamatoztatta és készen állt arra, hogy életét áldozza a forradalom ügyéért. A katonai szolgálat mellett asztalosmesterként biztosította megélhetését, és bár 1848-ban többször felvetette az ágyúöntés lehetőségét, szavai sokáig nem találtak meghallgatásra. Tüzéreket képzett ki, Kossuth Lajos pedig a székelyföldi hadi gyárak igazgatójának nevezte ki, miközben fejlesztette a hadiüzemeket. Pontosan 205 éve született Gábor Áron, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ágyúöntője és tüzértisztje.

„Ha a haza mindenekfelett, akkor néhány mesterember se emelje magát a haza fölé. Hanem legyen jelszava: a hazáért mindent a legjutányosabban."
(Gábor Áron cikke a Honvédben, 1849. május 5-én)

Katonai szellemben nevelkedett

A magyar nemzeti hős Lemhányi Gábor Áron néven született egy székely határőrcsaládba, 1814. november 27-én a háromszéki Berecken. Katonai gyökerei, a hazaszeretetre való nevelés is innen származik: apja, Gábor István nem csak főjegyzőként dolgozott, hanem a gyalog határőrkatonák rendjéhez is tartozott, a 15. határőrezred állományában szolgálva. A családi tradícióra figyelemmel a család férfitagjainak – így Áronnak, valamint Imre és Dénes öccseinek – 18 és 50 éves koruk között katonai szolgálatot kellett teljesíteniük.

Gábor Áronról készült metszet, 1881 Forrás: Wikimedia Commons

Ez azt is jelentette, hogy a határőrezredek családjainak mindennapi életét átszőtték a katonai törvények, és ugyanez vonatkozott a gyerekeik iskoláztatására és neveltetésére.

Gábor Áron ebben a szellemben nevelkedett, és a gimnázium elvégzése után a háromszéki határőr ezredbe vonult be.

Kézdivásárhelyen és Gyulán szolgált, ahol tüzérségi, valamint „pattantyús" ágyúkezelői kiképzést és káplári sarzsit kapott.

Gábor Áron szülőföldje, Bereck látképe Forrás: Wikimedia Commons

Fokozott érdeklődést mutatott az ágyúk iránt, ezért gondosan kitanulta az ágyúkezelői ismereteket, alaposan megismerte a lövegek szerkezetét. Hamarosan tüzértizedessé léptették elő. Itt érezte először azt, hogy végre megtalálta élete hivatását.

Többször visszautasították az előléptetését

Bár szeretett volna még feljebb jutni, Gábor Áron további szolgálati kérelmét azonban elutasították, ami miatt leszerelt. Nem adta fel az álmait, ezért 1842-ben az egyik öccse helyett újra bevonult, de néhány év múlva rájött, hogy már semmi esélye sincs arra, hogy továbbképezzék. Megélhetését mindeközben asztalosmesterként biztosította, épületeket és szárazmalmot tervezett, vagy kiváló technikai érzékenek köszönhetően alkalomadtán aratógépet készített.

Hazafiként másként élte meg a forradalom hírét Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

Nem, sohasem fogja Magyarországon a katonát elé vinni az ész, jellem és derékség – hanem a németség, a servilismus és a protectio

– mondta Gábor Áron 1845-ben, kissé megbántva és sértetten, amiért visszautasították az előléptetését.

Ám amikor 1845-46-ban ismét leszerelték eldöntötte, hogy más módon fogja elérni céljait.

Műszaki előadásokra járt Budára és Bécsbe, német szakkönyveket szerzett be, és igyekezett minél hathatósabban megismerni az ágyúöntés fortélyait.

Moldvába költözött, ahol megismerte leendő hitvesét, Velcsuj Jusztinát, aki később szintén kivette részét a szabadságharcból.

A gyakorlati megoldásokat pártolta

Gábor Áront Moldvában érte a magyar forradalom kitörésének híre. Azonnal összepakolt és a lehető leghamarabb hazaindult. A császári csapatok rövidesen elfoglalták Erdély nagy részét, Székelyföld azonban tartotta magát, de eközben lassan a polgárháború szélére sodródott.

A forradalom és szabadságharc híre magával sodorta Gábor Áront is Forrás: Wikimedia Commons

Gábor Áron tagja lett az úgynevezett Kiskomiténak, amely szembeszállt azokkal, akik egyedüli reális esélyként álltak ki a behódolás előtt. A férfi, mint született katonaember, hazafi és a gyakorlati megoldások pároltója, már ekkor, az 1848. október 16-án tartott székely nemzeti gyűlésen felvetette az ágyúöntés lehetőségét.

Ötletét azonban nem vették komolyan, és széleskörű elutasítás fogadta.

Ám fordult a kocka, amikor néhány héttel később Puchner Antal császári tábornok feltétel nélküli megadásra szólította fel Háromszék városait.

Az ágyúöntés lehetőségét először határozottan visszautasították Forrás: Wikipedia

Lőszer, fegyver és ágyúk hiányában a településeknek esélye sem volt a harcra a jól felszerelt császári csapatokkal szemben. Sepsiszentgyörgyi központtal több honvédelmi bizottmányi és népgyűlést tartottak, ahol Gábor Áron ismét szólásra emelkedett.

Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs muníció, nincs ágyú. Lesz ágyú, amennyi kell

– harsogta Gábor Áron, ígéretet téve arra, hogy két héten belül felállít hat darab ágyút a város piacán, ha ahhoz felhatalmazást és alapanyagot kap.

Még azt is hozzátette, hogy ha ezekkel a próbalövések során nem talál célba, ő maga áll az ágyúk elé céltáblának. Szavai óriási lelkesedést váltottak ki, és az emberek elhatározták: fegyverrel védik meg szabadságukat.

Mindenki elámult az első ágyúi láttán

Az önvédelem minél teljesebb körű biztosítása végett a mai Erdővidéken található Bodvajba utazott, ahol nekilátott az ágyúöntés előkészületeinek. Itt gyártották az első fegyvereket, amelyek később kitűnően helyt álltak a császári csapatok hasonló eszközeivel szemben.

A technikai adottságok miatt azonban a korábban tanultak itt nem működtek: a csöveket ezért fekvő állapotban kellett önteni (a kedvezőbb állva öntés nem jöhetett szóba), ráadásul a csőfúrás helyett új technológiát kellett kidolgozni.

A szkeptikus vélemények ellenére jól vizsgáztak az első ágyúk Forrás: Wikimedia Commons

Bár sokan voltak ellene, mégis hamarosan elkészült az első két ágyú.

Ezeket 1848. november 28-án mutatták be Sepsiszentgyörgy főterén, és a réten sikeres lövéseket is végrehajtottak velük. Gábor Áron első, hatfontos bronzágyúit a hídvégi ütközetnél vetették be, amelyek komoly szerepet játszottak a székelyek győzelmében. Gábor Áront további ágyúk öntésével, illetve a tüzérség megszervezésével és kiképzésével bízták meg.

Az egyetlen fennmaradt rézágyúról készült replika a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban Forrás: Wikimedia Commons

Sepsiszentgyörgyön tovább folytatódott a munka, ahol további négy ágyú készült el; ezúttal azonban nem vasból hanem beolvasztott harangokból. A mindenki által ismert, híres rézágyúkat csak ezután, decemberben kezdték el gyártani Kézdivásárhelyen, aminek Gábor Áron egy hűséges bajtársa, Thuróczi Mózes rézműves műhelye adott helyet. 1848. november és 1849. június 20. között összesen hetven ágyút öntöttek itt.

Jól vizsgáztak Gábor Áron ágyúi a csatatéren

Háromszéken egy iskolát is létesítettek a tüzérek kiképzésére, amelyben eleinte elsősorban a helyi diákok vettek részt. Gábor Áron rendíthetetlen elhivatottságát jelzi az is, hogy ebben az időben önkéntes pénzadománnyal segítette a helyi harcokat.

Állhatatosan képezte a fiatalokat, ágyúkat készített, de a harcokból is kivette a részét. Nem véletlen, hogy kortársai szerint óriási szerepe volt Erdély felszabadításában és az ellenállás megerősítésében.

Néhány ágyút harangokból öntöttek Forrás: Wikimedia Commons

Tehetségét és önként vállalt misszióját a katonai vezetés is elismerte, mert először honvéd főhadnaggyá, majd századossá, végül tüzér őrnaggyá léptették elő.

A nép ez embert úgy nézi, mint védangyalát, ki a veszély perceiben mindenütt ott vala, hol szükség

– írta róla Németh László kormánybiztos egyik levelében.

Egyre több munkát és feladatot bíztak rá Forrás: Wikimedia Commons

1849 márciusában már maga Kossuth Lajos kérte fel, hogy igazgassa a székelyföldi hadi gyárakat és közbenjárására érkezett kormányzati segítség a térségbe. Hamarosan szinte az ország teljes hadiiparának és az ágyúgyártásnak a megszervezése, valamint a tüzérség utánpótlásának biztosítása egy kézben, Gábor Áronéban futott össze.

Jól vizsgázott a hét ágyúval felszerelt tüzérsége akkor is, amikor 1849 júniusában az osztrákokat megsegítő orosz haderő benyomult Erdélybe.

A július 2-i ütközetben azonban nem tudta elkerülni a végzetét. Miközben az egyik ütegtől a másikig lovagolva irányította a tüzéreket, eltalálta egy ágyúgolyó.

A híres ágyúöntő nevét a mai napig óriási tiszelet övezi Forrás: Wikimedia Commons

Gábor Áron a forradalom ügyéért áldozta életét, ám előtte még győzelemre vitte a csatát. Életében összesen 93 ágyút öntött, bár a számokat illetően nem egyeznek meg a korabeli források. Noha a szabadságharc alatt kiemelkedő hírnévre tett szert, de mindhalálig szerény maradt, és minden kitüntetést visszautasított.