A kutatók elemezték az elkészült fordítás papírlapjait, stílusát és a kéziratban döntően fellelhető kézírást. Ezt hasonlították össze I. (Tudor) Erzsébetével, majd nyomon követték a kézirat történetét a Tudor-kori udvartól kezdve a Lambeth-palota könyvtáráig, majd Thomas Tenison érsek tizenhetedik századi könyvgyűjteményéig. Utóbbi
élénken érdeklődött mind a Tudorok öröksége, mind Francis Bacon iránt, ezért házi könyvtárát a kor egyik legnagyobb gyűjteményévé tette.
A kutatók meggyőző hasonlóságokat találtak a Lambeth-kézirat egyedi stílusa és a királynő jellegzetes kézírásával jegyzett számos, más irományok, dokumentumok között. Különösen feltűnő az uralkodó vízszintes „m" betűje, a felső részen megvastagított „e", valamint a száránál megtört „d" betű.
A kutatók emellett azonosították a papírt is, amit Cornelius Tacitus római történetíró egyik művének fordításához használt, aki a történetek leírásakor gyakran használt költői szavakat a drámai hatás elérése érdekében.
Ez is a Tudor udvarral áll összefüggésben, mert a papíron fellelték egy ágaskodó, vad oroszlán vízjelét és a „G.B." kezdőbetűket, amelyek az 1590-es években különösen népszerűnek bizonyultak az uralkodói körökben. Nevezeten, Tudor Erzsébet ugyanilyen vízjelekkel ellátott papírt használt a személyes levelezéséhez.
A fordítás hangvétele és stílusa is megegyezik I. Erzsébet korábbi, ismert munkáival. Az úgynevezett Lambeth kézirat megtartotta a Tacitus tollából származó művek rövidségét és tömörségét, miközben szigorúan követi a latin szintaxis körvonalait az angol nyelvi értelmezhetőség érdekében. Ehhez a stílushoz Tudor Erzsébet más írásai is illeszkednek, amelyeket ennek megfelelően hasonlítottak össze a fellelt Tacitus fordítással.
A királynő kézírása enyhén szólva is sajátos volt, és a Lambeth-kéziratot ugyanazok a megkülönböztető jellemzők tarkítják, amelyek a késői kézírását jellemzik
– írják a nyelvészek a Review of English Studies tudományos folyóiratban cikkben.
Hozzátették, hogy amikor az uralkodónőnek több lett a feladata, a kézírása jelentősen felgyorsult. Ennek eredményeként az olyan betűk, mint az „m" és az „n", szinte vízszintes vonásokká váltak, míg mások, például az „e" és a „d" betűk, megtörtek.
Ezek a megkülönböztető jellemzők alapvetően segítenek felismerni és azonosítani a királynő munkáját.
Valószínűleg ez volt I. Erzsébet első, jelentős fordítói munkája, amely fontos információkat tartalmaz a Tudor-kori udvar politikájának és kultúrájának megértéséhez.