"A macskák utálják a bezárt ajtókat... függetlenül attól, melyik oldalon vannak."
(Lilian Jackson Braun)
Egy sokemeletes társasház és egy abban található lakás valószínűleg nem ideális a legtöbb háziállat számára, mivel felelősen gondolkodó gazdaként nehezen tudjuk biztosítani a biztonságos kültéri mozgást és a lakás egyes helyiségben igen korlátozott és szűkös hely áll rendelkezésükre.
A beltéri életmód jellegzetességei különösen a macskák esetében akadályozhatják vagy korlátozhatják azt, hogy háziállatunk a megszokott, átlagos cica módjára viselkedjen.
Hogy miért? Több okból. Például, mert mint az afrikai vadmacska háziasított leszármazottainak, a macskák számára elengedhetetlenül fontos a húsalapú étrend.
Ami természetüknél fogva természetesen vadászatot igényel. Egy amerikai tanulmány kimutatta, hogy a kedvtelésből tartott macskák évente akár négy milliárd madarat és akár 21 milliárd kisemlőst is levadászhatnak. Első hallásra drasztikus szám!
A cicák tehát nem igazán tudják a háttérbe szorítani a vadászösztönüket.
És bár nagyon sok ember fogad az otthonába macskát, mégis viszonylag keveset tudunk arról, hogy hogyan viselkednek zárt környezetben. De ezek után hogyan tudják biztosítani a gazdák, hogy házikedvencük a lakásban vagy más beltérben is boldogan éljenek? Sajnos a tudomány nehezen tud egzakt választ adni erre a kérdésre, ám a kutatók most mégis kísérletet tettek rá. Lássuk!
Azt már jól tudjuk, hogy egyes macskák jobban alkalmazkodnak a beltéri, zártabb körülményekhez, mint mások. A tudomány szerint fontos azonban, hogy ebben az esetben véletlenül se essünk az általánosítás hibájába.
Minden macskának egyedi igényei, személyisége és preferenciái vannak.
Léteznek nagy energiával rendelkező és hiperaktív macskák, menekülő típusok, kevés „beltéri tapasztalattal" rendelkezők, vagy azok, amelyek nem túlzottan barátságosak az emberekkel. Nos, ők nem bizonyulnak túl jó választásnak a teljesen beltéri életvitelre szánt macskatartás szempontjából, például a városban egy lakásban.
Sokan úgy gondolják, hogy ebben az esetben érdemesebb talán egy idősebb cicát választani, mert ők már lassabbak és többet pihennek, nem vágynak az aktív életmódra. Szintén jó választásnak tűnik olyan állatra voksolni, amely korábban is lakásban élt, így könnyebben alkalmazkodhat egy új beltéri otthonhoz.
A kutatók szerint érdemes szem előtt tartani, hogy egyes házimacskák hajlamosabbak az elhízásra,
és ha sok időt úgymond „inaktívan" töltenek, az mind fizikai, mind mentális szempontból ártalmas lehet számukra.
A biztonságos szabadtéri hely biztosítása azonban jótékony hatással van rájuk: például egy kialakított kiskert, ahonnan nem tudnak elmenekülni, de biztosíthatja azt, hogy ellenőrzött módon, de mégis élvezhessék a szabadtéri előnyöket.
Mivel a macskákat több tudományos kutatás csak félig tekinti „szociálisnak" , ezért a lakásban tartás környezete számos olyan helyzetet idézhet elő, amelyeket a háziállatok általában lehetőség szerint elkerülnek. Ez valójában bármit takarhat: a túl sok figyelemtől és babusgatástól kezdve a váratlan vendégeken át a kisgyermekek és másik állatok felbukkanásáig.
A macskák számára ugyanis kiemelten fontos a kölcsönös tisztelet és a személyes tér fogalma.
A kutatók szerint ebben segíthetnek a dobozok, amikben elrejtőzhetnek, valamint a magas területek, ahová felmászhatnak.
Ilyen például az úgynevezett „macskafa", bár egy jól elérhető polc vagy a szekrény teteje szintén jól működhet. Nem árt, ha az állatok el tudjanak valahol rejtőzni, ahol védelmet találhatnak a stresszes helyzetektől.
Ez az etológusok szerint azért is kulcsfontosságú, mert ha a macska az ideje nagy részét rejtőzködve tölti, akkor a házunk kevésbé lehet macskabarát, mint azt gondoltuk.
Ráadásul a kedvencünk életében jelenlévő, ellenőrizetlen stressz olyan betegségekhez vezethet, mint például idiopathic cystitis, azaz egy, a macskákat érintő, alsó húgyúti kór.
De nagy kérdés, hogy mi lesz a már emlegetett vadászösztönnel? Ennek megengedése és elősegítése – bármennyire is furcsának hat első hallásra – a legújabb kutatások szerint elengedhetetlen a macskák életében. Ez magában foglalja azt is, hogy házikedvenceink képesek legyenek élelmet keresni, megtalálni és alkalom adtán azt megenni.
Az élelem keresése általában rövid aktivitással járó sorozatos tevékenységet és hosszú várakozási időt jelent számukra, miközben a macska eldöntheti, hogyan és mit és hol tud a legjobban becserkészni, elfogni és elfogyasztani. Ennek újrateremtése érdekében az etológusok azt javasolják, hogy szórjuk szét az ételeket a padlón, vagy rejtsük el azokat egy úgynevezett puzzle-adagolóban.
Érdemes azt is váltogatni, hogy hol etetjük a macskát, mert ezzel is ösztönözhetjük a tárgyak, élelemforrások felkutatásában.
Ezzel plusz előnyként még az elhízás kockázatát is csökkenthetjük. A vadászatot utánozva egyfajta játékba is bonyolódhatunk velük, ahol ösztönözzük mind az üldözést, mind a zsákmányszerzést.
A kutatók azt tanácsolják, hogy elsősorban olyan játékokat használjunk, amelyek utánozzák az élő zsákmány alakját, textúráját és mozgását. Lényeges azonban, hogy ezek a játékok, közös tevékenységek mindig pozitív végkifejlettel záruljanak.
Nem csak az élmény, hanem a boldogság érzete miatt is.
Mert bár a tudomány biztos recepttel még mindig nem tud szolgálni, néhány aprósággal jelentősen hozzájárulhatunk háziállataink jólétéhez.