Sophie Petit ausztrál ökológus egy terepkutató munka során Dél-Ausztrália Kenguru szigetén táborozott, ahol valami szokatlant tapasztalt. Cukor hangyák (Camponotus consobrinus) serege lepte meg azt a helyet, ahová néhány órával korábban odavizelt.
Még inkább meglepődött, amikor az ízeltlábúak éjszaka többször visszatértek ugyanoda és még több vizeletet kerestek. A kutató ekkor döntött úgy, hogy szorosabban megvizsgálja ennek lehetséges okait.
A rovarok szinte sóvárognak az emberek, kenguruk és más állatok vizelete után, amelyek valószínűleg abban segítenek nekik, hogy túléljék a sziget tápanyaghiányos környezetét
– mutatott rá Sophie Petit, aki egy év múlva az egyik egyetemi kollégájával együtt visszatért a szigetre, ahol leginkább a tápanyagban szegény talaj, a száraz bozótok és kiszáradt erdőterületek a jellemzőek.
A szakemberek leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy a hangyák pontosan mit keresnek a vizeletben.
Azzal tisztában voltak, hogy a vizelet fő kémiai alkotóeleme – a vízen kívül – a karbamid; egy nitrogéntartalmú vegyület, amelyet az élőlények a fehérjék és más biológiai molekulák építésére használnak.
Ezért három tesztoldatot készítettek: az első az emberi és a kenguru vizeletben található karbamid-koncentrációt (2,5%), a második legfeljebb 10% karbamidot, míg a harmadik csak cukros vizet tartalmazott. Ezeket éjszaka a homokos földre öntötték és várták a hangyák felbukkanását.
Az ökológusok egy hónapon át figyelték és elemezték a hangyák viselkedését. Azt tapasztalták, hogy minél nagyobb a karbamid koncentráció, annál több cukor hangya jelent meg a kijelölt helyeken. Sőt, az ízeltlábúak még hetekkel a homok kiszáradása után is újra meg újra bejárták azokat a területeket, ahol korábban a vizeletfoltokkal találkoztak.
A szakemberek meglepetten tapasztalták, hogy „makacsul és kitartóan kiásták és végigkutatták a vizeletfoltokat, és akár órákon át dolgoztak".
Ez volt az első alkalom, hogy a kutatók a rovarokat a saját környezetükben figyelték meg, miközben azok megpróbálnak a homokból száraz vizeletet kinyerni. A Kenguru-sziget talaja ugyanis „közismerten szegényes nitrogéntartalommal bír".
A vizelet a természet sportitala, ami pótolhatja az elveszett ásványi anyagok egy részét a szervezetben
– mondta Walter Kaspari, a normani Oklahoma Egyetem ökológusa. – A vizeletfoltok ezért különösen értékesek a hangyák számára, és ezért térnek vissza újra és újra ugyanahhoz a közeli „lelőhelyhez", amit egyfajta erőforrásként használnak fel.