Több mint ezer évvel ezelőtt az észak-amerikai Columbia folyó torkolata közelében éltek a nehezen kiejthető és nagyon összetett szerkezetű chinook és salish nyelvet beszélő bennszülöttek. Az őslakosok Oregon északi partján leginkább a tenger gyümölcsein éltek, de szerszámokat és fegyvereket is készítettek.
Az 1960-as és 1970-es években az archeológusok már feltárták e terület középső vidékét, ahol temetkezési és tűzrakó helyek, továbbá csaknem hétezer szerszám került elő.
A tárgyak, használati eszközök és maradványok többsége azonban azóta is feltáratlan maradt.
A kutatók egy csoportja most újra elővette a korábban még meg nem vizsgált tárgyakat, amelyek közül kilencvenet vetettek mélyebb analízis alá. Ezek többsége egy ősi fegyver, az úgynevezett „atlatl" töredékei, ami még jóval az íj és a nyíl előtt, egyfajta hajítódárdaként szolgált. Az eszköz általában bálnacsontokból készült, az egyik végén markolattal, a másikon pedig egy horoggal vagy kampóval volt ellátva.
Ez a fegyver kulcsfontosságú szerepet kapott e népcsoportok túlélésében, hiszen aki jól tudta használni, az jelentős előnyhöz juthatott
– mondta Robert Losey, az Alberta Egyetem antropológiai tanszékének docense, az Antiquity tudományos folyóiratban publikált tanulmány vezető szerzője. – Az ilyen fegyverek hatékony használata szó szerint életbevágó készséget jelentett, de elsajátítása nem volt egyszerű feladat.
Hozzátette: a gyakorlott atlatl használók valószínűleg több sikert értek el a vadászatok során, amivel jelentős társadalmi előnyökre tettek szert.
Az archeológusok megállapították, hogy a vizsgált fegyverek, különösen azok markolata, nagyban különbözik egymástól. A legnagyobb eszköz több mint másfélszer volt nagyobb, mint a legkisebb. Kiszámolták, hogy ha egy ember nemét, testtömegét és magasságát veszik alapul,
akkor ezek pont kiteszik a felnőtt és egy gyermeki tenyér méretének a különbségét.
Ebből viszont arra a következtetésre jutottak, hogy a kis fegyvereket gyermekek kiképzéséhez, harcra való neveléséhez használták.
A szerszámkészítők alapvetően lekicsinyítették az atlatlokat, hogy azok a kisebb kezekben könnyebben használhatók legyenek
– mutatott rá Robert Losey. – Ezekkel taníthatták a gyerekeket a fegyverek magabiztos használatára.
A szakember szerint a kisebb eszközök nem egyszerű játékként, hanem valódi fegyverként funkcionáltak, amelyeket egy ügyesebb harcos akár harminc méterre is el tudott dobni.