Több mint háromszáz millió éves gyík mutat példát az utódgondozásban

A Dendromaia unamakiensis illusztrációja

Több mint 300 millió évvel ezelőtt, a karbon földtörténeti időszakában a kanadai Új-Skócia mocsárvidékét egy ősi moha-szerű növény, a korpafű borította. Ezek egyikében rendezte be fészkét egy gyíkhoz hasonló állat, amely egészen addig nevelte itt utódait, amíg azt el nem pusztította egy áradás. A viharral érkező tengeri üledék feltöltötte a területet, ami elpusztította az állatokat, ám fosszíliájukat tökéletes állapotban megőrizte az utókornak.

Az utódgondozás eddig ismert, legkoraibb bizonyítékára még 2017-ben bukkant egy lelkes, helyi ősmaradvány gyűjtő. Brian Hebert ezután kapcsolatba lépett Hillary Madinnal, a kanadai Carleton Egyetem adjunktusával.

Az elmúlt két évben végzett vizsgálatok eredményeit csak most publikálták a paleontológusok, akik a Dendromaia unamakiensis névet adták az újonnan felfedezett állatnak a ókori görög nyelvben használt „fa" és „anya" görög szavak ötvözéséből.

A felnőtt és a fiatal Dendromaia unamakiensis kövülete; utóbbi jobb oldalt Forrás: Maddin et al

A kutatók szerint a faj egy úgynevezett „varanopid", ami a négylábú gerincesek egy csoportjához, a magzatburkosokhoz (ahová az emlősszerűeket és a hüllőszerűeket sorolják) közé tartozik.

A kifejlett Dendromaia hossza az orra hegyétől a farka végéig nem lehetett több mint húsz centiméter

– írták a szakemberek a Nature Ecology & Evolution tudományos folyóiratban közzétett cikkben. – A fosszilizált koponyák arra utalnak, hogy a felnőtt példány hátsó lábai között, a farkával védelmezte az utódait, amikor a hirtelen érkező tengeri törmelék miatt mindannyian elpusztultak.

A Dendromaia unamakiensis illusztrációja Forrás: Henry Sharpe

A paleontológusok ebből arra következtettek, hogy

ez a 309 millió éves őslelet lehet a szülői gondoskodás eddigi legrégebbi bizonyítéka.

Ez viszont körülbelül 40 millió évvel megelőzi az eddig rögzített, legkorábbi adatokat.

Ez a „fosszilizált páros" arra utal, hogy a több száz millió évvel ezelőtt élt lények több dologban hasonlóképpen viselkedhettek, mint a ma élő, modern állatok

– mutatott rá Hillary Madin. – Ez azt jelenti, hogy már a dinoszauruszok korát megelőző állatok is jelentős időt és erőforrásokat fordíthattak az utódok védelmére, ápolására és nevelésére.

Noha a kutatók szerint a fosszilis adatokból szinte lehetetlen teljesen egyértelmű következtetéseket levonni egy ennyire összetett viselkedésről, ám a bizonyítékok elég erősek ahhoz, hogy alátámasszák a felnőtt és utódjának szoros kapcsolatát.