Hetvenöt éve vette kezdetét a halál ötven órája

Az ardenneki ellentámadáshoz összevonták a Harmadik Birodalom valamennyi páncélos tartalékát

Kereken hetvenöt éve, 1944. december 16-án hajnalban kezdődött el a nyugati fronton Adolf Hitler utolsó nagy ellenoffenzívája, az Őszi köd (Herbstnebel) hadművelet, amely az első napokban óriási zűrzavart és hatalmas pánikot okozott az angolszász szövetségesek között. Eisenhower tábornok főparancsnokságán senki sem akarta elhinni, hogy a már legyőzöttnek elkönyvelt német haderő ilyen félelmetes erejű ellentámadásra képes. A kezdeti felfordulás után a német áttörés fókuszában álló amerikaiaknak azonban sikerült összeszedniük magukat, és végzetes csapást mérniük Hitler utolsóként fellángolt reményeire. Az ardenneki ellentámadást örökítette meg Ken Anakin „Battle of the Bulge", a magyar mozikban „A halál ötven órája" címen vetített klasszikussá vált mozifilmje is.

Montgomery golfozni indul, Eisenhower karácsonyozni készül

1944. december 16-án Bernard Law Montgomerry tábornagy, a német határra felvonult 21. szövetséges hadseregcsoport parancsnoka különgépén éppen Antwerpenbe készült, hogy Nagy Britannia leghíresebb golfbajnokával játsszon egy kellemes partit.

Előző nap még felkereste Dwight D. Esienhower hadseregtábornokot

a szövetséges haderő főhadiszállásán, hogy a közeledő ünnepek alkalmából személyesen fejezze ki karácsonyi jókívánságait a főparancsnoknak.

Bernard Law Montgomery tábornagy 1944 december 16-án a különgépén golfozni indult Forrás: Wikimedia Commons

Eisenhower tréfásan figyelmeztette a Monty becenévvel illetett brit tábornagyot, hogy adósa maradt, mert elvesztette azt a fogadást, miszerint 1944 karácsonyára véget ér a háború.

Eisenhower tábornok főhadiszállásán oldott hangulat uralkodott, a tábornokok és a törzstisztek közül sokan éppen a karácsonyi szabadságukra készültek.

Eisenhower hadseregtábornok, a szövetséges erők főparancsnoka (a kép bal szélén) és Montgomery tábornagy ( a kép jobb szélén barettben) Forrás: WW II Pictures

A felfokozott hangulatot az elmúlt hónapok németek felett aratott sorozatos győzelmei szülték.

Amióta június 6-án a Normandiában sikeresen végrehajtott partraszállás után a szövetséges haderőnek július végén sikerült kitörnie a Cotentin-félszigeti hídfőállásból, úgy tűnt, hogy nincs olyan erő, amely képes lenne feltartóztatni a Franciaország szíve felé előrenyomuló angol-amerikai csapatokat.

1944. június 6-án a szövetségesek sikeresen partra szálltak Normandiában Forrás: U.S. National Archives

Augusztus 25-én felszabadult Párizs, szeptember másodikán elesett Antwerpen, a szövetségesek betörtek Belgiumba és Hollandiába, november végére pedig az angol-amerikai hadseregcsoportok északon és délen is felvonultak a német határra.

Eisenhower főhadiszállásán 1944 karácsonya előtt mindenki úgy gondolta, hogy a németeknek már végük van,

és csak egy utolsó nagy nekirugaszkodás szükséges Hitler Harmadik Birodalmának végleges szétzúzásához.

Eisenhower tábornok főhadiszállásán oldott hangulat uralkodott Forrás: U.S. Army Photo

Az 1944 végére eluralkodott eufórikus hangulaton az sem változtatott, hogy a hollandiai nagy Rajna-hidak elfoglalására szeptember 17-én indított Market Garden hadművelet – a világtörténelem legnagyobb légi deszantos vállalkozása – a szívós német védekezés miatt kudarcba fulladt, és ezzel meghiúsult a Ruhr-vidék gyors elfoglalásának reménye, mint ahogy az évvégére szemmel láthatóan megerősödött német ellenállás miatt sem aggódott senki a szövetségesek vezérkarában.

A Market Garden hadművelet túl sok tényezőtől függött, amelyből ha csak egy is másként alakult, az az egész akció kudarcával fenyegetett Forrás: WW2 in Color

Pedig 1944 decemberében, az Ardennek karácsonyi képeslapra emlékeztető vastag hólepelbe burkolódzó fenyvesei mélyén, az angolszász szövetségesek számára keserves meglepetés volt készülőben.

Hitler mindent egy lapra téve hazardírozott

Az 1944. július 20-i Hitler elleni sikertelen merénylet után egyre kiszámíthatatlanabbá váló Führer a keleti fronton katasztrofálissá vált helyzet ellenére, már szeptemberben elhatározta, hogy mindent egy lapra téve, nyugaton kísérli meg a reménye szerinti döntő fordulat kicsikarását.

Hitler egy olyan, Antwerpenig hatoló támadást vizionált,

amely kettévágja Montgomery tábornagy brit, valamint Omar Bradley hadseregtábornok amerikai seregtesteit, és megrendítő csapást mér az angolszász szövetségesek nyugati frontjára.

Hitler mindent egy lapra téve, nagy ellentámadást tervezett nyugaton Forrás: Bundesarchiv

Antwerpen elfoglalása megfosztotta volna a szövetségeseket az egyetlen birtokukban lévő mélyvízi kikötőtől, az angolszász arcvonal északi részének bekerítése és megsemmisítése pedig Hitler bizakodása szerint fegyverszüneti tárgyalásokra kényszerítette volna az angol-amerikai hadvezetést.

A Führer az ellentámadást az ellenség részéről áthatolhatatlannak hitt Ardennek-hegység térségéből akarta kibontakoztatni, csakúgy, mint 1940-ben, a Franciaország elleni diadalmas hadjárat idején.

Rundstedt vezértábornagy (a képen középen) a nyugati front főparancsnoka Forrás: Bundesarchiv

Őrült, de zseniális terv volt, egyetlen súlyos szépséghibával:

a naptár már nem 1940-et, hanem 1944-et mutatott. Az elmúlt öt év felemésztette a Harmadik Birodalom erőforrásait, 1944 nyara pedig katasztrófához vezetett keleten; a Vörös Hadsereg június 22-én kibontakoztatott hatalmas offenzívája, a Bagratyion hadművelet kiverte a Wehrmacht felmorzsolódott erőit a Szovjetunió területéről, és a harcokat a Balkán illetve Lengyelország területére vitte át.

Az 1944 június 22-én megindult Bagratyion-hadművelet kiszorította a németeket a Szovjetunió területéről Forrás: Origo

A német hadigépezet számára különösen súlyos csapást jelentett Románia 1944. augusztus 23-án történt kiugrása, ami miatt elvesztette legfontosabb üzemanyagforrását, a ploesti olajmezőket. Ezért amikor Hitler a nagy nyugati ellentámadás lázálmas tervébe beavatta tábornokait, Gerd von Rundstedt vezértábornagy, a nyugati front főparancsnoka először azt hitte, hogy rosszul hall.

Gerd von Rundstedt vezértábornagy először azt hitte, hogy rosszul hall Forrás: Bundesarchiv

Már elviselhetetlen az állandó visszavonulás!"

- vágta a Führer ordítva a kiváló páncélosparancsnok, az ardenneki ellentámadás tervét őrültségnek tartó, és szókimondásáról híres Heinz Guderain vezérezredes arcába.

Heinz Wilhelm Guderian vezérezredes nem tett laktot a szájára Forrás: Mary Evans / SZ Photo

Még a Führer feltétlen hívének számító Walther Model vezértábornagy is óvatosságra intette volna főnökét, ám Hitlert, aki nem volt hajlandó szembenézni a kézzelfogható nehézségekkel, senki és semmi sem tántoríthatta el a nyugati ellenoffenzíva tervétől.

Derék, de hülye!

A hadművelet terveit a legszigorúbb titoktartás mellett dolgozták ki, amit a nyugati fronton harcoló magasabb egységek parancsnokaival is csak az utolsó pillanatban, a támadás előtt alig egy héttel ismertették.

Hitler még szeptemberben utasítást adott egy vadonatúj harccsoport, a 6. SS-páncéloshadsereg felállítására,

amelynek élére régi harcostársát, Josef (Sepp) Dietrich Oberstgruppenführert (a Waffen-SS-ben ez a vezérezredesinek megfelelő rendfokozat volt) nevezte ki.

A Führer régi harcostársát, Josef (Sepp) Dietrich SS-Oberstgruppenführert (a kép bal szélén) nevezte ki a 6. SS páncéloshadsereg parancsnokának Forrás: Bundesarchiv

A tagbaszakadt, faragatlan modorú egykori müncheni rendőr-őrmester még a náci mozgalom első éveiben csatlakozott Hitlerhez, és hamarosan a Führer testőrparancsnoka lett.

Dietrich azon kevesek közé tartozott, akikkel Hitler tegeződött.

A régivágású, vezérkari akadémiát végzett tábornokok viszont nem sokra tartották Dietrich hadvezéri képességeit. „Derék, de hülye" –ekként jellemezte a mogorva arisztokrata porosz marsall, Von Rudstedt tábornagy a Führer hadseregparancsnokká megtett tábornokát.

Gerd von Rundstedt vezértábornagy Mussolini és Hitler társaságában Forrás: Wikimedia Commons

A tehetséges harckocsizó tábornok, Wilhelm Bittrich SS-Obergruppenführer (altábornagy) - aki Montgomery szeptemberi légideszant vállalkozását, a Market Garden hadműveletet meghiúsító II. SS páncélos-hadtest parancsnoka volt-, még nyersebben fogalmazott Dietrich képességeit illetően:

„Egyszer másfél órát töltöttem azzal, hogy egy térkép segítségével megmagyarázzak Sepp Dietrichnek egy hadműveleti helyzetet. Semmi értelme nem volt. Egy szót sem értett belőle."

Wilhelm Bittrich tábornok, a II. SS-páncéloshadtest parancsnoka Forrás: Bundesarchiv

Hermann Göring szerint Dietrichnek maximum egy hadosztály irányításához voltak meg a képességei, de egy hadseregéhez semmiféleképpen sem. Mégis, Hitler e régi harcostársa széles vállaira helyzete az először Wacht am Rhein (rajnai őrtorony) kódnevet kapott hadművelet fő terhét és felelősségét.

Hitler és Hermann Göring. Göring szerint Dietrich legfeljebb egy hadosztály elvezetésére volt képes Forrás: Bundesarchiv

A júliusi merényletkísérlet óta a szárazföldi haderő (Heer) tábornokaival végtelenül bizalmatlan Führer párthadseregének, a Waffen-SS-nek szánta a nyugati ellentámadás remélt dicsőségét, ezért az Őszi köd (Herbstnebel) kódnévre módosított haditerv szerint Dietrich 6. SS-páncéloshadseregének kellett vezetnie az áttörést.

Fölébe kerekedünk a sorsunknak, úgy bizony!

Model tábornagy, és Hasso von Manteufel vezérezredes, az 5. páncélos hadsereg parancsnoka a rendelkezésre álló erők elégtelenségét felmérve, egy óvatosabb tervvel állt elő.

Az ardenneki ellenoffenzíva frontvonala térképen Forrás: Wikimedia Commons

A két tábornok elképzelése szerint először a 15. hadsereg támadott volna Aachentől északra, a hollandiai Maastricht irányába. Sepp Dietrich páncélos csoportja ettől délre lendült volna támadásba azzal a céllal, hogy Liége környékén hídfőállást létesítsen a Maas folyón.

Walther Model vezértábornagy is túl kockázatosnak tartotta Hitler tervét Forrás: Bundesarchiv

Hasso von Manteufel vezérezredes 5. páncéloshadserege pedig az Eiffel-hegységből kiindulva az Ardenneken át, Namur irányába mért volna csapást, hogy ott építsen ki hídfőt, majd innen északra fordulva, felgöngyölje a Maas mentén elhelyezkedő szövetséges alakulatokat.

Dietrich a "régi harcostárs" a Führernél Forrás: Bundearchiv

Model csak akkor javasolta volna az Antwerpen elleni támadást, ha és amennyiben ezeket a hadászati célokat már sikerült teljesíteni.

A kiváló páncélostábornok, Hasso von Manteuffel vezérezredes (a képen jobbra) Forrás: Bundesarchiv/Bauer

Hitlerről azonban minden érv lepergett, így mint mindig, az ő elképzelése, az Ardennekből koncentráltan kiinduló, és az Antwerpenig hatoló támadási terv vált véglegessé.

Tiger-II "Királytigris" német nehézpáncélos Forrás: Origo

A Harmadik Birodalom szinte összes páncélos tartalékát összevonták az ardenneki offenzívára,

az ellentámadás végrehajtására kijelölt magasabb egységeket a félelmetes hírnevet szerzett Tigris nehézharckocsikkal, a korszerű Párduc tankokkal, önjáró és rohamlövegekkel, valamint a szövetséges páncélosok számára leküzdhetetlen legújabb Királytigris harckocsikkal szerelték fel.

Az ardenneki ellentámadáshoz összevonták a Harmadik Birodalom valamennyi páncélos tartalékát Forrás: Origo

A terv szerint északon a 6. SS-páncéloshadseregnek, tőle délre pedig Manteuffel 5. páncélos hadseregének egyszerre kellett támadásba lendülnie, a két harckocsicsoport előretörését pedig Brandenberger vezérezredes 7. tábori hadserege fedezi.

Kilőtt német páncélos amerikai katonákkal az Ardennekben. Az időjárás eleinte a németeknek kedvezett Forrás: History.com

December 12-én, az offenzívára kijelölt hadseregparancsnokok számára megtartott utolsó eligazításon Hitler a következőkkel bíztatta tábornokait:

Ha Németország képes néhány súlyos csapást mérni, ez a mesterséges szövetség mennydörgő robajjal összeomlik majd. Fölébe kerekedünk a sorsunknak, úgy bizony!"

Dietrich is jól látta, hogy Hitler lehetetlen feladattal bízta meg Forrás: WW2 in Color

A lelkesítésre szükség is volt, hiszen a tábornokok a Führerrel szemben, jól látták az elkerülhetetlen nehézségeket.

Amikor Sepp Dietrich az eligazításról visszatért a 6. SS-páncéloshadsereg főhadiszállására, és ismertette tisztikarával a hadművelet részleteit, a rendkívül tehetséges Kramer vezérőrnagy, Dietrich vezérkari főnöke így kiáltott fel:

Őrültség! Micsoda egy őrült terv!"

De nem volt mit tenni, végre kellett hajtani Hitler parancsát. Az egészségileg megroppant és korábbi önmaga roncsának tekinthető Führer vasakarata még megmaradt, a katonákra pedig átragadt a lelkesedés.

Megízlelni az ellenség menekülésének édes ízét

1944. december 16-án hajnali 5.30-kor pokoli dübörgés törte meg a ködös téli pirkadatot. A jól álcázott 2000 német löveg vakító össztüze keserves ébresztőt jelentett a frontvonal túloldalán az 1. és a 99. amerikai hadosztály mit sem sejtő újoncainak.

Hajnalban fergeteges tüzérségi zárótűzzel vette kezdetét a támadás Forrás: Getty Images

Amint a lövegek elhallgattak, talán még vészjóslóbb hangok szűrődtek ki a ködbe borult ardenneki fenyvesekből: a diadalra éhesen előrenyomuló német páncélosok lánctalpainak csörömpölése. Az időjárás most Hitlert segítette.

Tíz napja szakadt a hó, és sűrű köd ülte meg az Ardennek vidékét, ami lehetetlenné tette a felderítést, és a szövetséges légierő bevetését.

A támadó német páncéloserők a szemben álló amerikai 28. hadosztályt egyszerűen elsöpörték, és meghátrálásra kényszerítették az Omar Bradley tábornok parancsnoksága alatt álló 1. amerikai hadsereget is.

Omar Bradley hadseregtábornok Forrás: Wikimedia Commons

Hosszú-hosszú hónapok állandó visszavonulásai után a német katonák ismét megízlelhették annak édes ízét, milyen az, amikor megint előlük menekül az ellenség.

Az offenzívában résztvevő német csapatoknak kiváló volt a harci szelleme Forrás: Bundesarchiv

A szövetséges hadvezetés 1944. december 16-a után néhány napig ugyanabba a hibába esett, mint a német vezérkar a június 6-i normandiai partraszálláskor:

az offenzívát túl sokáig csupán helyi jellegű megtévesztő akciónak tartották.

Északon a 6. SS-páncéloshadsereg alakulatai törtek előre Forrás: WW2

Az Ardennek térségéből beérkező egyre hisztérikusabb üzeneteket nem vették komolyan, a vezérkari tisztek többsége a közeledő karácsonyi szabadságára készült.

Úgy rontott be Monty a főhadiszállásra mint Krisztus, amikor megtisztította a kufároktól a templomot

Csak december 19-ére ébredtek rá, hogy valójában mennyire súlyos a helyzet. Bradley ekkor parancsot adott Patton tábornoknak, a 3. amerikai hadsereg parancsnokának, hogy délről támadja oldalba a németeket, és a kritikussá vált helyzetet felmérve, leállította a Saar-vidék elleni támadás előkészületeit.

Az amerikaiakat meglepte a német ellentámadás ereje Forrás: Bundesarchiv

Eisenhower hadseregtábornok, a szövetségesek főparancsnoka először úgy megrettent a megállíthatatlannak tűnő német előrenyomulástól, hogy Verdunből sietve Versailles-ba vonta vissza főhadiszállását.

Bradley, Eisenhower, és Patton tábornokok Forrás: U.S. Army Photo

Nem sokon múlott, hogy Hodges tábornok hadseregparancsnokot és törzskarát elfogják a németek. Bradley kezéből kicsúszott az irányítás,

ezért Eisenhower leváltotta, és a becsvágyó brit parancsnokot, Montgomery tábornagyot nevezte ki a helyére,

az amerikai tisztek nem kis felzúdulására. Montgomery nagy eréllyel fogott hozzá a káosz felszámolásához.

Montgomery tábornagy lett ideiglenesen a szövetséges erők főparancsnoka Forrás: WW2

Az amerikai törzs egyik tisztje szerint

...úgy rontott be Hodges főhadiszállására, mint Krisztus, amikor megtisztította a kufároktól a templomot".

Montgomery gyorsan átlátta a helyzetet, és az erők átcsoportosításával, köztük a XVIII. amerikai légideszanthadtest bevetésével december 24-re megállította a 6. SS páncéloshadsereg előrenyomulását.

Foglyul ejtett amerikai katonák Forrás: Bundesarchiv

Ekkorra kitisztult az idő, és a hatalmas fölényben lévő szövetséges légierő – amelyet eddig földhöz szegezett a köd – felszállt, és súlyos csapást mért a légi fedezet nélküli német páncéloserőkre.

Waffen-SS rohamosztag az ardenneki csatában Forrás: WW2 in Color

Dietrich a teljes II. SS-páncéloshadtestet a Stavelot előtt bekerített Peiper-féle harccsoport felmentésére küldte, és elveszítette a kezdeményezést. 1944 karácsonyára a nagy reményekkel megindított ardenneki áttörés végelegesen elakadt.

Kifogyott a benzin a német páncélosokból

Az offenzívában részt vevő német harccsoportokat azonban nem csak a felélénkült szövetséges légierő, hanem a krónikus üzemanyaghiány is gyötörte. A támadás kezdőnapján a páncélos és gépesített alakulatok mindössze öt napra elegendő benzintartalékkal rendelkeztek, ami karácsonyra vészesen lecsappant.

Ellenlökéshez felvonuló amerikai egység az Ardennekben Forrás: U.S. Army Photo

A sors ironikus fintora, hogy a Waffen-SS egyik legtehetségesebb páncélos parancsnoka, a vakmerő vállalkozásairól elhíresült Joachim (Jochen) Peiper Obersturmbannführer (a Waffen-SS-ben ez az alezredesi rendfokozatnak felelt meg), akinek harccsoportja, a Párduc és Tigris harckocsikkal felszerelt 1. SS-páncélosezred a legmélyebben nyomult az amerikai vonalak mögé, a belgiumi Spától mindössze másfél kilométerre volt kénytelen megállni a szárazzá vált benzintartályok miatt.

Peiper (a kép jobb szélén) a harcosai között Forrás: WW2

Peiper nem tudta, hogy itt volt az amerikaiak legnagyobb nyugat-európai üzemanyagraktára, több mint 10 millió liter benzinnel. A karnyújtásnyira lévő benzinóceán ellenére Peiper és emberei az üzemanyaghiány miatt leállt tankokat felrobbantották, és a felélénkült amerikai ellenlökések közepette, gyalogosan voltak kénytelenek visszavonulni.

A német páncélosokból kifogyott az üzemanyag Forrás: WW2

Az egyik legnépszerűbb máig élő tévhit, hogy az ardenneki áttörés részsikerei a fanatikus SS-alakulatoknak voltak köszönhetők.

Német Tiger-II "Királytigris" nehézharckocsik Forrás: Bundesarchiv

Noha a 6. SS-páncéloshadseregben összevont magasabb egységek közül az 1. Leibstandarte SS Adolf Hitler, valamint a 12. SS Hitlerjugend hadosztályoknak kétségtelenül félelmetes hírnevük volt az ellenség előtt, 1944 végén ezek a veterán alakulatok már csak halvány visszfényei voltak régi önmaguknak.

Amerikai fogságba esett két kamaszkatona, a 12. SS Hitlerjugend páncéloshadosztályból Forrás: Wikimedia Commons

A keleti front poklát megjárt harcedzett veteránok többsége elesett, a frissen bevonultatott állomány újoncai pedig már csak gyorstalpalós kiképzést kaptak.

Az ardenneki áttörés legjelentősebb részsikereit nem az SS, hanem a Wehrmacht 5. páncéloshadserege harcolta ki.

Egyedül Hasso von Manteuffel vezérezredes hadserege volt képes teljesíteni a haditerv első stratégiai lépését, a Maas folyóhoz való kitörést.

Előrenyomuló amerikaiak, az előtérben egy német katona holtteste Forrás: WW2

Igaz, hogy ő sem tudott átkelni a folyón.

Ezzel szemben a 6. SS-páncéloshadsereg már az offenzíva megindítását követő harmadik napon elakadt. Az SS alakulatok közül a Hitlerjugend 17-18 évesei valóban mindenkit megdöbbentő kegyetlen fanatizmussal küzdöttek, de óriási veszteségeket elszenvedve sem voltak képesek elérni a haditerv szerinti céljaikat. Az eleve kudarcra ítélt hadművelet német részsikerei egyértelműen a Wehrmacht javára írhatók.

Hiábavalóan aratott a halál ötven órája

Miután Eisenhower főparancsnokságán világossá vált a német támadás célja, a magukhoz tért szövetségesek elkezdtek válaszlépéseket tenni: északon az ideiglenesen főparancsnoknak kinevezett Montgomery Brian Horrocks altábornagy XXX. páncélos hadtestét az 1. amerikai hadsereg megerősítésére vezényelte.

Brian Horrocks tábornok (a kép bal szélén) és Montgomery hadműveleti megbeszélésen Forrás: Pinterest

Patton tábornok 3. amerikai hadserege északnak fordult, és december 22-én elsöprő erejű támadást intézett a németek által körbezárt Bastogne ellen.

„Ezúttal a fritzek maguk dugták a fejüket a húsdarálóba. És ezúttal én tekerem meg a karját" – jegyezte meg elégedetten Patton Bastogne felmentése után.

Az extrovertált és öntörvényű amerikai tábornok, George Patton kiváló hadvezér volt Forrás: U.S. Army Archive Photo

Az üzemanyaghiány, a szövetséges légerő szűnni nem akaró pusztító támadásai, és az amerikai-brit erők összehangolt ellentámadása január közepére

az eredeti kiindulási pontjára szorította vissza

a közel százezer főt, és a támadáshoz felsorakozott 600 páncélosból több mint háromszázat vesztő német hadseregcsoportot, ezzel pedig a Harmadik Birodalom Hitler makacssága miatt elvesztette az utolsó jelentősebb páncélostartalékait.

A németek elvesztették páncélosaik zömét Forrás: WW2

A Herbstnebel hadművelet csupán arra volt jó,

hogy egy hónnappal eltolja az angolszász szövetségesek Rajnához való felvonulását.

Az Ardennek előterében füstölgő kiégett német páncélosok ugyancsak hiányoztak három hónappal később, a Berlin felé nyomuló Vörös Hadsereg ellen vívott védelmi harcokban.

A nagy reményekkel indult ellentámadás tökéletes kudarccal végződött Forrás: Wikimedia Commons

A hatalmas ember- és hadianyag-veszteség Hitler szándékával ellentétben csak siettette az elkerülhetetlen bukást. A „halál ötven órája" hiábavalóan aratott az Ardennek hóval borított lankái között.