A macskák gyakran használnak non-verbális jeleket, például testbeszédet vagy mimikát arra, hogy információkat közvetítsenek felénk. Ám ezek a célzott viselkedések és grimaszok általában annyira finomak és rejtettek, hogy a legtöbb ember észre sem veszi őket.
Az új kutatások szerint néhány ember viszont nagyon is jól megérti ezeket a jeleket; ezt a csoportot a Guelphi Egyetem kutatói csapata „macska suttogóknak" nevezi. Ahogy rámutattak, a nők és az állatorvosi tapasztalattal rendelkezők jobban fel tudják ismerni a macskák non-verbális megnyilvánulásait, még azok is, akik nem éreznek túl erős kötődést a cicákhoz.
Az állatok arckifejezéseinek olvasási képessége kritikus fontosságú az egészségük és a jólétük szempontjából
– mondta Lee Niel, az egyetem állati jólétet kutató központjának professzora, a kutatás egyik vezetője. – Néhány ember kiemelkedően jó a finom jelzések olvasásában, amiből arra következtethetünk, hogy ez egy olyan készség, amelyet több ember is megtanulhat.
A kutatók elmagyarázták, hogy a témával kapcsolatos korábbi kutatások csak a fájdalom kifejezésére fókuszáltak, és nem a félelemre, a frusztrációra vagy épp a pozitív érzelmekre.
A vizsgálat során a kutatók 85 ország több mint 6300 résztvevőjével dolgoztak, akiket felkértek arra, hogy nézzenek meg húsz darab, rövid macskás videót online, majd töltsenek ki egy ezzel kapcsolatos kérdőívet.
Ezekben a videókban a macskák mind pozitív, mind negatív érzelmi állapotokat tükröztek,
de egyikük sem mutatott a tipikus, félelemmel kapcsolatos jelzést, mint például a hátra simított fülek vagy a fogak mutogatása.
A kutatók semmiképpen nem akartak olyan egyértelmű helyzetet bemutatni, amelyet az emberek már széles körben ismernek. A videók ezért a macska arcára (szemekre, orra és szájra) összpontosítottak.
A kutatás résztvevőit megkérték, hogy jelölje meg azt, hogy a látott állat pozitív vagy negatív állapotban van-e.
A legtöbb visszajelzés szerint a teszt kihívást jelentett, és az eredmények ezt tükrözik: húsz szituációból átlagban csak tizenkettőben ismerték fel helyesen a macskák érzelmi állapotát. Akadtak azonban olyanok is, akik csupán öt esetben tévedtek, a kutatók őket nevezték el „macska suttogóknak". Hamarosan kiderült, hogy ez utóbbiak között rengeteg a női résztvevő és az állatorvos.
Nem meglepő az a tény, hogy a nők általában magasabb pontszámot kaptak, mint a férfiak
– mutatott rá Mason. – Ez ugyanis összhangban áll a korábbi kutatásokkal, amelyek kimutatták, hogy a nők jobban tudják dekódolni a nem verbális érzelmek mind az embereknél, mind a kutyáknál.
Ráadásul a macskákhoz való kötődés egyáltalán nem befolyásolta a pontozás eredményességét. A csoport szerint az eredmények arra is utalnak, hogy nagyon is lehetséges embereket arra trenírozni, hogy jobban tudják olvasni a macskák arckifejezéseit.