Néhány éve két fiatal nő érkezett a londoni Heathrow repülőtérre, akik eredendően Düsseldorfba tartottak, ám a poggyászuk felkeltette a vámtisztviselők érdeklődését. Amikor belenéztek a bőröndökbe megdöbbenve azt tapasztalták, hogy abban tizenhárom, zokniba rejtett leguán lapul, amiből egy híján mind szerencsésen túlélte a transzatlanti utazást a Bahama-szigetekről.
Ezekből az állatokból ma már csak körülbelül 600 egyed él a vadonban
– mutatott rá Grant Miller, a veszélyeztetett faj megmentésével foglalkozó Border Force munkatársa a The Guardian lapnak. – A bőröndökbe rejtett állatokat valószínűleg valamelyik németországi magángyűjtő megrendelésére hozták Európába. Hihetetlen, hogy közülük tizenkettőt élve vissza tudtunk juttatni az élőhelyére, a hazájába.
Ez azonban csak egyetlen kiragadott példa a számos közül arra, hogy az illegális állatkereskedők hogyan szegik meg a törvényt azért, hogy
veszélyeztetett állatokat szállítsanak magángyűjteményekbe, egzotikus ételként adják el őket, vagy testrészeket vásároljanak állítólagos orvosi tulajdonságaik miatt.
Nem véletlen, hogy a kábítószer, a fegyver és az emberkereskedelem után a vadon élő állatok kereskedelme a világ negyedik legjövedelmezőbb illegális üzleti területe.
Az illegális állatkereskedelem mértéke évről-évre drámai módon növekszik. A közelmúltban például egy kedvelt reggeli étkezési gabonapehely dobozában a vámosok egy kínai óriás szalamandrára bukkantak, de gyakran foglalnak le tobzoska húst és pikkelyeket is.
Nem meglepő, hogy az előbbi állatfaj az elmúlt három évben a kritikusan veszélyeztetett kategóriába került. A természetvédelmi szakemberek több, az illegális feketpaic számára "kurrens" faj miatt is komolyan aggódnak: ide tartoznak a tobzoskák és leguánok mellett például az elefántok, az orrszarvúk, az európai angolnák, a csikóhalak és több cápafaj is. A londoni Zoológiai Társaság legutóbbi ülésén kétségbeejtőnek nevezték ezt a világszerte terjedő problémát.
A vadon élő állatok illegális kereskedelmének egyik leginkább aggasztó megnyilvánulása a cápák, különösen a szürke szirtcápa és a rókacápafélék pusztulása
– mondta Tom Letessier, a konferencia szervezője. – Ezeknek az állatoknak óriási méreteket öltött a vadászata az Indiai-óceánon.
A vadászok levágják a cápák uszonyát, majd a még élő állatokat visszadobják a tengerbe, hogy ott pusztuljanak el. Az uszonyokat a délkelet-ázsiai országokban a gazdagok nagy előszeretettel fogyasztják levesként, így a cápák szép lassan a kihalás szélére sodródnak.
A probléma jelentőségére való tekintettel a szakemberek évek óta dolgoznak olyan technológiai megoldásokon, amelyek visszaszoríthatják az illegális állatkereskedelmet. A Zoológiai Társaság ülésén elhangzott egyik ötlet például speciális, kisméretű drónokat vetne be, amelyek a hajók felett elrepülve rögzítenék azt, amikor az orvvadászok megcsonkítják a cápákat, lehetővé téve az alkövetők lefülelést és megbüntetését.
Az egyre pontosabb eszközök kifejlesztése lehetővé tenné a hatóságok számára az illegális halászat valós időben történő nyomon követését
– magyarázta Letessier.
A helyzet ugyanakkor nem mindig egyértelm. A Zoológiai Társaság szerint a vadon élő állatok és növények illegális kereskedelmének visszaszorításánál nem szabad figyelmen kívül hagyni bizonyos társadalmi és gazdasági tényezőket sem.
A dolgot tovább nehezíti, hogy a vadon élő állatok kereskedelme igen gyakran összekapcsolódik a szervezett bűnözéssel. A zoológusok szerint ezért összehangolt és körültekintő intézkedéseket szükséges meghonosítani, mert ahogy megfogalmazták, „ez mind egy folyamatban lévő harc része".