A farkasok élőhelyeinek eltűnése és az emberi jelenlét terjeszkedése miatt csökken az állatok élettere, miközben egyre többet találkoznak olyan kutyákkal, amelyek gyakran szabadon barangolják, fedezik fel a lakóhelyük környékét. Ennek eredményeképpen
egyre nagyobb számban találkoznak és párosodnak egymással, és a kutatók szerint az ebből születő egyedek hibridizációja már a farkasok „genetikai identitásának" a fenyegetését jelenti.
A Frontiers in Ecology and Evolution tudományos folyóiratban most publikált tanulmány több mint 40 kutató megállapításait vetette össze. Arra figyelmeztetett, hogy elkötelezettségre és megállapodásra van szükség azzal kapcsolatban, hogy
hogyan akadályozhatják meg a farkasok és a kutyák további hibridizációját.
És bár a legtöbben egyetértettek a probléma természetével, de megosztottak abban, hogyan kellene azt kezelni.
Még azelőtt meg kell oldanunk ezt a problémát, mielőtt a farkas populációk teljesen elvesznének, mert a vadon élő egyedek megőrzése ezután sajnos már nem lehet kivitelezhető
– mondta Valerio Donfrancesco, az Exeteri Egyetem Ökológiai és Természetvédelmi Központjának kutatója, a tanulmány vezető szerzője. – A tudományos megállapodás azonban döntő fontosságú ahhoz, hogy bátorítsuk a döntéshozókat, és hogy a társadalom is jobban megismerje ezt az igen fontos, természetvédelmi kérdést.
Az ügyet tovább bonyolítja a farkas-kutya keverékeket érintő kutatások hiánya: a szakemberek egyelőre igen keveset tudnak ezek ökológiájáról, viselkedéséről és társadalmi elfogadottságáról. A kérdés ezért ad aggodalomra ad okot.
Valerio Donfrancesco szerint a hibridizáció „mélyen befolyásolhatja a faj genetikai felépítését, hosszú távú túlélési esélyeit és a fejlődését".
Ráadásul a farkasok és a kutyák keverékei több módon is fenyegetik a farkas populációkat: egyrészt jóval több a kutya, mint a farkas, ami miatt a genetikai változás igencsak felgyorsulhat, másrészt pedig a háziasítás miatt az ebek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek a vadonban hátrányosak lehetnek.
A tanulmány lehetővé tette azt is, hogy a kutatók anonim módon oszthassák meg a véleményüket. Megállapodtak abban, hogy az embereket teljes körű információval kell ellátni a kóbor kutyák rövid- és hosszú távú hatásairól, de kormányzati intézkedésekre is szükség van a farkas-kutya hibridek eltávolításához a vadon élő farkasok populációiból. A kutatók azonban továbbra is megosztottak több kérdésben, mint például a hibridek és a szabadon élő kutyák megfékezése, de abban sem tudtak megegyezni, hogy érdemes-e őket fogságban tartani, vagy inkább sterilizálják, esetleg altassák-e el őket.
A nézeteltérések többek között az ökológusok és a genetikusok közötti, eltérő etikai értékekből származnak, de hiányosak a különböző beavatkozások hatékonyságára vonatkozó adatok is
– magyarázta Donfrancesco. – Néhány kutató aggódik amiatt, hogy hogyan tudják a gyakorlatban is megvalósítani a hibrid egyedek kiszűrését és a jogszabályi keretrendszer is meglehetősen ellentmondásos.
Paolo Ciucci, a Római Sapienza Egyetem kutatója szerint azonban a hibridek és a farkas-kutyák hibridizációjának kezelése nem lehet tabu téma, különösen a tudományos közösségen belül. A becslések szerint jelenleg 17 000 farkas él Európában.