A régészek és történészek már évtizedek óta tudtak Mahendraparvata létezéséről, ám ennek a városnak a fennmaradt régészeti bizonyítékai eddig kevésnek bizonyultak. A Khmer Birodalom egyik leginkább elfeledett öröksége sokáig a khmerek fővárosa volt,
a birodalom gazdagságának és hatalmának és változó vallásának jegyeit viselve.
Az Antiquity tudományos folyóiratban most publikált cikk egy ambiciózus, évekig tartó kutatás eredményeit foglalta össze, amelyben egy nemzetközi csapat lézeralapú távérzékeléssel, a LIDAR technológia segítségével azonosították a város pontos helyét.
Mindezt földi felméréssel egészítették ki, amivel egy kiterjedt városi hálózatot térképeztek fel, amely szerintük a 9. századból származik, és amely Angkor városának északkeleti részén, a Phnom Kulen fennsíkon található.
Phnom Kulen hegyvidéki régiója eddig feltűnően kevés figyelmet kapott
– magyarázta Jean-Baptiste Chevance, a tanulmány első szerzője, az angliai Archaeology and Development Foundation kutatója. – Szinte teljes egészében hiányzik a régészeti térképekről, kivéve néhány pontot, amelyek néhány téglából épült templom maradványát jelölik.
A kutatásokat a régészek még 2012-ben kezdték el és a következő öt évben a Lidar technológia segítségével felderítették a teljes régiót, majd kiterjedt térképet készítettek azokról az újonnan felfedezett régészeti jellemzőkről, amelyeket már korábban a földön is észrevettek.
Az ókori khmerek módosították a tájat, tavakat, tározókat, csatornákat, utakat, templomokat, rizsföldeket alakítottak ki ott
– mondta Chevance a Newsweeknek. – Ugyanakkor a sűrű erdő óriási akadályt jelentett a kutatásunk előtt, amely gyakran el takarta a számunkra érdekes részeket.
A légi felmérésnek köszönhetően a kutatók azonban le tudtak ásni a Mahendraparvatát elrejtő növényzet és szennyeződés rétegei alá, feltárva egy komplex városi hálózatot, amely lineáris tengelyek rácsszerű mintázatában épült, összesen 50 négyzetkilométeren át.
Az antropogén táj számos más eleme is kapcsolódik ehhez a szélesebb hálózathoz, ami egy általános városi terv kidolgozását sugallja
– tette hozzá a kutató. – A gátak, a víztározók és a templomok és még a királyi palota is zárt falak között kapott helyet.
Az elveszett város azonban a jól fejlett, kifinomult tervezése ellenére nem tudott sokáig fennmaradni, ám a hely kulturális és vallási jelentősége a mai napig megmaradt.
A korszakból csak kőbe vésett írásos feljegyzések maradtak fenn.
A birodalmat a 14. századtól egyre erősödő támadások érték az Ajutthaja Királyságtól, majd 1431-ben elesett.