A Kőzettani és Geokémiai Tanszék vezetője, Harangi Szabolcs professzor és munkatársainak napokban megjelent szakcikke a csomádi kitörések hamurétegét, annak jellegzetességeit, egyfajta ujjlenyomatát vizsgálja.
A mai indonéziai vagy fülöp-szigeteki vulkánok által produkáltakhoz nagyon hasonló kitörések során nagy mennyiségű törmelék és finom hamu került a levegőbe, amelyet aztán a szél a vulkántól több száz vagy akár ezer kilométer távolságra is elszállíthatott.
A Csomád azonban nemcsak a geológiai közelmúlt kitörési miatt érdekes számunka – magyarázza Harangi Szabolcs professzor – vizsgáljuk ugyanis a vulkán alatti magmatároló állapotát és tulajdonságait is.
Ennek alapján pedig a Csomád nem tekinthető végleg kialudt vulkánnak.
A folyamatos figyelem igencsak fontos, mert a kutatók számításai szerint akár hónapok alatt bekövetkezhetnek olyan változások a magmatároló állapotában, amelyek kitöréshez közeli állapotot is eredményezhetnek. A Csomád legutóbbi kitörései pedig nem tartoztak épp a barátságos fajtába:
izzófelhők nyomait lehet megtalálni a hegy lejtőin, és ha Pompeji itt lett volna akkor, bizony hasonló sorsra jutott volna, mint a valódi település a Vezúv lábánál.
Bár a lehetőség megvan a vulkáni folytatásra, fontos hangsúlyozni, hogy jelenleg nincsenek jelek arra, hogy a vulkán aktivizálódna.