A világon még soha senki nem alkalmazott olyan műtéti technikákat fejüknél összenőtt sziámi ikrek szétválasztásánál, mint a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány magyar orvoscsoportja. Jól tudták, hogy Rabeya és Rukaya operációja nem csupán plasztikai és helyreállító sebészeti feladat, hanem komoly idegsebészeti kihívás is.
Az összenőtt ikrek 40-60 százaléka halva születik, mindössze 25 százalékuk él egy napnál hosszabb ideig. Eddig ismeretlen okok miatt a legtöbb összenőtt ikerpár Indiában vagy Afrikában lát napvilágot;
átlagosan minden hetvenezredik születésre jut egy ilyen eset.
A koponyánál való összenövés még a minden 5-6 milliomodik élve szülésnél előforduló sziámi ikrek között is igen ritka: az összes eset mindössze 2-6 százaléka. A statisztikák szerint a sziámi ikerpárok 70 százaléka Rabeyához és Rukayához hasonlóan lány. De mi történik ilyenkor a terhesség során?
Gyakori formák az előfordulásuk százalékával:
- Thoracopagus és omphalopagus (28%): Mellkasi és/vagy hasi összenövés, a szív, a máj, és az emésztőszervek különböző mértékű osztozásával.Bár a magzati fejlődés során az embriókezdemény megkezdi egypetéjű ikrekké való szétválását, ez valamilyen okból mégsem válik teljessé, tehát csak a részlegesen szétvált sejtcsoport fejlődik tovább.
Az úgynevezett tökéletlen kettéosztódás leggyakoribb oka,
hogy a megtermékenyített petesejt környezeti vagy genetikai okok miatt túlságosan későn (általában több mint két héttel a megtermékenyítés után) válik szét.
Sziámi ikrek szétválasztására először 1957-ben vállalkoztak az orvosok és tény, hogy mind a mai napig akkor a legkockázatosabb a beavatkozás, ha az ikrek a fejüknél nőttek össze.
Minden eset speciális és a többitől eltérő kihívásokat hordoz.
Az ezeket a műtéteket végző orvoscsoportok komoly mérlegelést követően vállalkoznak egy-egy ilyen beavatkozásra. Jelen esetben a rendkívül bonyolult anatómiai szituáció és a magas műtéti kockázat miatt az ikrek szétválasztását kezdetben nem vállalta egyetlen orvoscsoport sem. Az operáció halálozási aránya ugyanis 60-80 százalék között mozog.
A Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány vezetőjét, Pataki Gergely doktort 2017 novemberében – 15 évnyi közhasznú hazai egészségügyi minőségjavító és 7 évnyi bangladesi missziós tevékenység után – kérték fel a szülők és a bangladesi kollégáik az akkor másfél éves Rabeya és Rukaya szétválasztására.
Hosszú hónapokon keresztül készültek a nehéz és kockázatos beavatkozásra. Már a több szakaszból álló, több orvos-szakmai területen innovatív megközelítést kívánó műtétsorozat („Operation Freedom") első fázisa is tudományos áttörést jelentett, amikor dr. Hudák István, az idegsebészeti endovaszkuláris eljárások specialistája 2018-ban katéteres eljárással megszüntette a műtéti vérzés szempontjából legveszélyesebb közös agyi vénákban a keringést, anélkül, hogy az a kis betegeknek bármilyen agyi működészavart okozott volna.
Az ikrek szétválasztásához hozzájáruló magyar kórházak
- Semmelweis Egyetem
- Honvédkórház
- Szent János Kórház
- Heim Pál Gyermekkórház
- Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központja
- Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet és Baleseti Központ
- Premium Plasztikai Sebészet
Az összenőtt ikrek 2019 januárjában Magyarországra érkeztek a plasztikai sebészi beavatkozások elvégzésére.
Pataki Gergely és csapata egy speciális, magyar tervezésű expander implantátum rendszert ültettek be a fejbőr és a lágyrészek tágítására,
hogy a nyárra tervezett végső szétválasztás során saját szövetekkel lehessen majd pótolni az akkor keletkező kiterjedt szövethiányt.
A szövettágítási folyamat olyan mértékben sikeresnek bizonyult, amelyre eddig sem hazánkban, sem külföldön nem volt példa. Hiszen fél éven keresztül két pici, egymáshoz nőtt gyermeken 44 plasztikai sebészeti beavatkozást végezték el Budapesten fertőzések és egyéb szövődmények nélkül.
A harmadik fázis maga a végső szétválasztó műtét volt a koponyák és az agyak szétválasztásával,
amelynek idegsebészeti része Dr. Csókay András idegsebész vezetésével történt tavaly augusztusban.
A 33 órás maratoni beavatkozás során végig szoros együttműködésre volt szükség az idegsebészeti, a plasztikai sebészeti, illetve az aneszteziológiai és intenzív terápiás team között. A civil szervezet erre
35 fős magyar missziós csapattal készült, amely 19 orvosból, továbbá 16 fő műtős, asszisztensi és dokumentációs személyzetből állt.
A projekthez – amelyet maroknyi magyar orvos indított a két bangladesi kislány megmentéséért – végül is majdnem száz orvos és egészségügyi szakdolgozó csatlakozott önkéntesként.
Dr. Ezer Erzsébet és dr. Szenohradszki Katalin a Pécsi Tudományegyetem aneszteziológusai már ezt megelőzően is dolgoztak együtt Dr. Csókay Andrással az idegsebész korábbi, nigériai misszióján. Ez a közös munka alapozta meg azt a bizalmat, melynek alapján Csókay doktor meghívta aneszteziológus kollégáit a bangladesi műtéthez.
Bár meglepett bennünket a kérés, némi gondolkodás után igent mondtunk, és öt hónap alatt megpróbáltunk felkészülni a „lehetetlenre"
– mondta az Origo kérdésére dr. Ezer Erzsébet, a PTE KK Idegsebészeti Klinika Intenzív Osztályának vezetője, klinikai főorvos. – Erre ugyanis nincs szakirodalom, nem találhatunk „biztos módszert" a nemzetközi tudományos szakkönyvekben, csak annyit, hogy végül sikerült a műtét vagy sem.
A kiutazásra készülve szoros kapcsolatban álltak a bangladesi kollégákkal, akik előzetes egyeztetést követően minden igényelt felszerelést, köztük a legkorszerűbb technológiát szerezték meg. A legnagyobb problémát a speciális vérkeresés jelentette, ám szerencsére ezt is sikerült időben megoldani.
Nem tudtuk pontosan, hogy hová megyünk, és nemcsak az eset volt újszerű, hanem az ország is, ahol a műtét zajlott
– tette hozzá dr. Szenohradszki Katalin klinikai főorvos. – Csak halvány sejtésünk volt róla, hogy milyen felkészültségű egészségügyi centrumba megyünk, de a kiutazást megelőző levélváltások megnyugtatóak voltak, hogy a helyszín és a technikai felszereltség megfelelő lesz.
Az augusztusi misszióra a teljes orvoscsoport végül több mint egytonnányi poggyásszal, száz felpakolt dobozzal, sebészi eszközökkel és kötszerekkel, és úgynevezett „biztonsági tartalékkal" érkezett a bangladesi katonai kórházba.
A magyar missziós csapat pontosan tudta, hogy mint minden ilyen jellegű műtét, így a bangladesi lányok operációja is egyedi, speciális jellegű. Az aneszteziológusok ezért szó szerint minden felmerülhető lehetőséget számba vettek, amelyekre megpróbáltak preoperatív felkészülni.
A végső szétválasztó műtétet megelőző három napban több, a kinti kollégákkal közös megbeszéléseken mindent részletesen egyeztettünk, és folyamatosan az ikrek speciális anatómiája alapján készült gyakorló bábun modelleztük a különböző műtéti szituációkat
– mesélte dr. Ezer Erzsébet, hozzátéve, hogy abszolút kedves, nyitott és támogató légkör, valamint minden tekintetben hihetetlen maximalizmus fogadta őket Bangladesben. – Pont úgy éreztük magunkat, mint ahogy az Apollo–11 legénysége készülhetett a holdra szállásra; bár megpróbáltunk mindenre felkészülni, mégsem tudhattuk pontosan, hogy mire számíthatunk.
Az operáció napján a szakemberek éjfélkor már a három nap alatt teljesen a speciális feladatra alakított műtőben voltak. A Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány a szakmák szerinti különböző színű, személyre szabott műtői munkaruhát biztosított, melyben könnyen felismerhető volt, hogy ki milyen funkciót lát el.
Az immáron hároméves Rabeyát és Rukayát helyi idő szerint hajnali kettőkor tolták be a beavatkozásra.
A műtét alatt folyamatosan kontrollálni kellett a gyermekek élettani paramétereit, a behelyezett eszközöket, kanülök működését, a műtéti vérzés fokát, és az anyagcsere állapotát.
Összesen 36 órán át teljesítettünk szolgálatot a műtőben, minimális pihenőidőkkel, mert nem mertünk távol maradni a gyerekektől
– mutatott rá dr. Szenohradszki Katalin. – Az egész műtét alatt kétszer egy-két órát töltöttünk a szomszéd pihenő szobában.
Hozzátette: korábban nem gondolták volna, hogy ilyen kevés pihenéssel végig tudnak dolgozni 48 órát, amibe a műtét előtti felkészülési és a műtét utáni időszak is beleszámít. Munkájukat természetesen egy képzett bangladesi aneszteziológus csapat távollétükben is folyamatosan segítette.
A három magyar aneszteziológus az embert próbáló, maratoni műtét során és a posztoperativ intenzív kezelés alatt végig a gyermekek mellett maradt. Többször fordult elő instabil, életveszélyes állapot, amelynél igyekeztek mindent megtenni, hogy a kis páciensek állapotán javítsanak.
A szétválasztást követően, mivel megszűnt a közös keringés, a laboratóriumi értékek eltérően alakultak.
Fantasztikus pillanat volt, amikor megtörtént a teljes szeparáció, ám megdöbbentett minket, hogy a lányoknál a szétválasztás után is egy darabig hasonló szívfrekvenciát és vérnyomást észleltünk
– emelte ki dr. Szenohradszki Katalin. – Bár tapasztaltuk, hogy éber állapotban két teljesen különböző személyiségű gyermekről van szó, lassan altatásban is elkezdtek a másiktól eltérő módon reagálni.
A magyar aneszteziológusok a posztoperatív szak első hetében is éjjel-nappal a gyermekek mellett maradtak és a kórház egyik üres kórtermében laktak, hogy az itthoni idegsebészeti intenzív osztályon szerzett tapasztalataikkal támogassák a bangladesi szakemberek munkáját.
Egyfajta „karmesterként" fogták össze az egyes konzíliumokat, és megállás nélkül dolgoztak. A műtétek után mindkét lány állapota stabilizálódott, ám addig még számos komplikációt kellett orvosolnia a szakembereknek.
Nagyon megható volt látni, hogy a gyermekek szülei is lassan feloldódnak a sok izgalom és feszültség után, szokták az új helyzetet, és jelét adták bizalmuknak
– mesélte meghatva dr. Ezer Erzsébet is.
A világon még soha senki nem alkalmazott olyan műtéti úttörő technikákat fejüknél összenőtt sziámi ikrek szétválasztóműtét-sorozatánál, mint a magyar orvoscsoport.
Ráadásul a 33 órás maratoni végső szétválasztó műtéthez hasonló operációt most először végeztek fejlődő országban.