A nemzetközi szerződésre azért volt szükség, hogy biztosítsák a végtisztességet a hajóval együtt hullámsírba szállt a több mint 1500 elhunyt utas valamint a személyzet tagjai számára és hogy garantálják a történelem egyik leghíresebb óceánjárója roncsának megőrzését.
A belfasti Harland és Wolff hajógyárban a White Star Line hajózási társaság megrendelésére épített luxusgőzös első, Southamptonból New Yorkba tartó útja során
1912. április 15-én hajnalban miután jéghegynek ütközött
Új-Funlandtól csaknem 700 kilométerre délkeletre az Atlanti-óceán mélyére süllyedt.
A tragédiában 1517-en vesztették életüket.
A BBC News felidézte, hogy Nagy-Britannia már 2003-ban aláírta a hajó maradványainak védelméről szóló szerződést,
a megállapodás azonban csak most január 21-én lépett életbe
azután, hogy 2019 decemberében Mike Pompeo amerikai külügyminiszter is jóváhagyta.
A nemzetközi vizeken található roncsot eddig csak a víz alatti kulturális örökség védelméről szóló UNESCO-egyezmény védte. Nusrat Ghani brit tengerészeti államtitkár "nagy jelentőségűnek" nevezte a megállapodás hatályba lépését.
"Az óceán mélyén, két és fél tengeri mérföld (egész pontosan 3 821 méter) mélyen nyugvó Titanic tragédiája a történelem legjobban dokumentált tengeri katasztrófája. Több mint 1500 ember nyughelyéhez méltó tisztelettel és érzékenységgel kezeljük" - fogalmazott a miniszter.
Mivel a roncs nemzetközi vizeken fekszik, és a tulajdonjogot a White Star Line jogutódjától, az 1984-ben megszűnt Cunard hajózási társaságtól egy magáncég szerezte meg, az egyezménnyel, pontosabban annak végrehajtásával kapcsolatban több jogi probléma is felvethető.
Sem az amerikai, sem pedig a brit kormány nem rendelkezik tulajdonosi diszpozícióval,
a nemzetközi felségvizek pedig nem esnek a joghatóságuk alá.
Az egyezménynek sokkal inkább a hajóroncsok mint műtárgyak védelméről szóló és jóval szélesebb kört érintő nemzetközi szerződés adhat valódi jogi tartalmat.
Mint hozzáfűzte, Nagy-Britannia szorosan együttműködve dolgozik a kérdésben a többi észak-atlanti országgal, köztük Kanadával valamint Franciaországgal is a Titanic védelmén.
A Titanic roncsait 1985. szeptember elsején találta meg az a francia-amerikai kutatóexpedíció, amelyet Robert D. Ballard és Jean-Louis Michel vezetett.
A Titanic két részre tört roncsait 350 tengeri mérföldre (650 kilométerre)
Új-Fundland kanadai partjaitól, közel négy kilométeres mélységben fedezték fel a mélytengeri fenéksíkságon.
Már 1986 óta folytak tárgyalások több ország között a roncs védelméről szóló nemzetközi megállapodás megkötéséről.
Robert D. Ballard mindig is annak volt a szószólója,
hogy a hajót az eredeti, érintetlen állapotában kell hagyni,
és ellenezte azokat a leletmentési expedíciókat, amelyeket az erre jogot szerzett RMS Titanic Inc. társaság folytatott az 1990-es években.
A társaság által felszínre hozott több ezer lelet alkotja annak a vándorkiállításnak a bázisát, amely már két ízben Magyarországra is eljutott.