Borzalmas képet nyújt a lepra tüneteiről a digitális arcrekonstrukció

A digitális arcrekonstrukció megmutatta, hogyan deformálta el a lepra a negyvenes nő arcát

Bár a rettegett középkori kór, a lepra több mint ötszáz évvel ezelőtt megcsonkította a 16. században élt skót asszony testét, a digitális arcrekonstrukció segítségével a kutatók most megmutatták, hogyan nézhetett ki a halála előtt.

Több mint száz emberi maradványra bukkantak

Egy új projektben a kutatók a skót Edinburgh-i St. Giles-i székesegyház temetőjében talált koponyákat vizsgálták. Összesen 12 arcot rekonstruáltak digitális technikával, beleértve ebbe egy leprában szenvedő nőt, illetve egy ugyancsak leprás fiatal férfit is.

A gótikus stílusú St Giles (Szt. Egyed) katedrális: ebben az épületben ült össze Stuart Mária első parlamentje Forrás: Wikimedia Commons

Számos olyan, régi esetet vizsgálunk meg, amelyek lenyomatokat adnak az utókornak az elmúlt időkről

– mondta John Lawson, az Edinburgh-i Városi Tanács Régészeti Szolgálatának régésze. – A kutatások során szívesen helyezzük a hangsúlyt az emberi arcokra, amelyek közül néhány története egészen a 12. századig nyúlik vissza, amikor a St. Giles székesegyházat építették.

A szakemberek a székesegyház középkori temetőit eredetileg az 1980-as és 1990-es években tárták fel, egy rekonstrukciós projekt és a későbbi régészeti kutatások előtt. Akkor összesen több mint száz emberi maradványra bukkantak, amelyek leginkább a 12. századtól a 16. század közepéig datálhatók. Ezeket archiválták jövőbeli tanulmányozás céljából, aminek most jött el az ideje.

Számos embernek lehetett csontproblémája

A feltárt emberi maradványokon azonban csak részben maradt fenn szinte teljes épségben a koponya, ami jelentősen megnehezítette az antropológusok dolgát.

A digitális arcrekonstrukció megmutatta, hogyan deformálta el a lepra a negyvenes nő arcát Forrás: The City of Edinburgh Council

A 12. századból származó koponyák szinte teljesen szétestek, ezért a fő kihívást az jelentette a munkánkban, hogy a csontdarabokat óvatosan egymáshoz rögzítsük

– magyarázta Karen Fleming, a projekten dolgozó két antropológus egyike a LiveScience tudományos online portálnak. – Sok embert temettek el csontproblémákkal, például egykori tályogok nyomaival, illetve egy asszony a lepra feltűnő tüneteit mutatta.

A fertőző betegségben szenvedő nőt a székesegyházban a Szent Anna oltár mellé temették el, ami magas társadalmi státuszra utal.

Valószínűleg 35 és 40 év között lehetett, amikor a 15. század közepe és 16. század eleje között meghalt.

A lepra által okozott sérülései azt mutatják, hogy felnőttkorban fertőződhetett meg. Fleming és társai a jobb szem alatt például olyan komoly sérülésnyomokat találtak, amelyek valószínűleg látásvesztést okoztak.

Rekonstruálni tudták a teljes arcképet

A digitális rekonstrukció megmutatta egy 12. századi férfi egykori arcát is, aki a tudósok szerint földműveléssel foglalkozhatott.

A férfi a képen csuklyát visel, a kor jellemző ruhadarabját Forrás: The City of Edinburgh Council

A férfi koponyájából hiányzott az alsó állkapocs, ezért az arc e részét szakállal fedtük le

– mutatott rá Lucrezia Rodella, antropológus kutató. – A digitális technika segítségével adtunk rá egy csuklyát is, ami ebben a korban igen jellemző viseletnek számított.

A digitális rekonstrukciók készítéséhez Fleming és Rodella fényképeket készített a koponyákról, majd ezeket a fotókat töltötte fel a számítógépes programba. Ezután úgynevezett „jelölőket" kerestek a koponyákon, amelyek segítettek nekik a pontos méretek meghatározásában. Aztán ezeket a markereket adták meg a koponya különböző pontjaira vonatkoztatva, amivel

megkapták a teljes arc képét, többek között az orr méretével, az arc szimmetriájával vagy aszimmetriájával.

És bár a haj- illetve a szemszín ezzel a technológiával nem jósolható meg, ezért inkább azokra az ismeretekre hagyatkoztak a rekonstrukció során, hogy milyenek voltak az emberek általános külső jegyei abban az időszakban.

A 12 rekonstruált arcot megtekinthetjük Fleming személyes oldalán ide kattintva.