Kínai kutatók kihaltnak nyilvánították a kardorrú tokot a Science of the Total Environment tudományos kiadványban publikált tanulmányukban.
Az egyik legnagyobb édesvízi hal a Kína területén található Jangce és a Sárga-folyó,
illetve azok mellékfolyóinak lakója volt, amelynek hossza elérte akár a hat métert is.
A kardorrú tok nevét a nagy, kiálló orráról kapta. Az állat egykor a zavaros víz fenekén és annak iszapjában keresgélt apró, élő rákokat, valamint egyéb plankton méretű szervezeteket.
Az állatokat gyakran a „Jangce pandájának" is nevezték.
A szakemberek szerint az 1970-es évektől kezdve előszeretettel halászták le őket, ezért kipusztulásuk elsődleges okaként a túlhalászást és az élőhelyek elvesztését nevezhetjük meg.
A tudósok vizsgálataik során felülvizsgálták az elmúlt évek fogási nyilvántartásait, de helyszíni vizsgálatokat is végeztek a 2017-es és 2018-es évben, amelyek során kitértek a halászhálók jelenlétére és az eladott példányok nyomon követésére is. Sajnos ebben a két évben nem találtak egyetlen bizonyítékot sem a kardorrú tok jelenlétére.
A faj utolsó ismert, élő példányát még 2003-ban látták a folyóban,
míg az utolsó elhullott halra 2007-ben bukkantak a környéken.
Ráadásul fogságban sem tartották őket, illetve a szöveti mintáikat sem tárolták, így klónozással sincs esély a faj újjáélesztésére.
A Jangce, mint Ázsia legnagyobb folyója a tibeti fennsík keleti részén ered és 6 300 kilométer múlva nyugatra kanyarodik, majd végül Sanghajban ömlik bele a Kelet-kínai-tengerbe.
A kardorrú tokot évszázadokon át megtalálhattuk a folyórendszer számos részén, amit rendszeresen halásztak.
A dolgok akkor változtak meg drasztikusan, amikor 1981-ben elkezdték építeni a Gezhouba gátat, ami kettéosztotta a halak populációit és megakadályozta a faj ívását. Emiatt 1995-re már egyre kevesebb példányt láttak a folyóban.
A kutatók szerint a kardorrú tok elvesztése igen tanúságos, hiszen a faj megmentésére irányuló erőfeszítések csak akkor kezdődtek meg, amikor a hal már kihalt.
Úgy gondolják, a jövőben több felmérésre van szükség ahhoz, hogy az illetékesek nyomon tudják követni a vízi fajok populációit.