Régóta tart a vita arról, hogy a dél-indiai Dekkán-fennsíkon zajló vulkáni tevékenység lehetett-e a fő oka a tömeges kihalásnak. A Science című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a tűzhányók tevékenysége időben nem esett egybe a fajpusztulással.
A Dekkán-fensík vulkáni gázainak legalább a fele lényegesen korábban került a légkörbe,
mint amikor a tömeges kihalás volt - mondta André Bornemann, a német Földtudományok és Nyersanyagok Szövetségi Intézetének (BGR) geológusa, a tanulmány egyik szerzője.
A nemzetközi kutatócsoport az Atlanti-óceán északi és déli részein, valamint a Csendes-óceánban végzett mélytengeri fúrásmintákat vizsgálta meg, a kréta és a paleogén földtörténeti időszakok közötti, 66 millió évvel ezelőtti határszakaszt vették szemügyre, amikor az állatfajok mintegy 75 százaléka kihalt.
A tudósok többek között a korszak rekonstruált időjárási változásait, a kövületeket és a szénkörforgás modelljeit vizsgálták meg.
"A késő kréta időszak vulkanikus tevékenysége
mintegy 2 Celsius-fokos globális felmelegedést idézett elő, de nem tömeges kihalást.
Számos faj az Északi- és a Déli-sark felé vándorolt, de vissza is tért még az aszteroida becsapódása előtt" - mondta Michael Henehan, a Yale egyeteme egykori kutatója, aki a hőmérsékleti változások tanulmányozta.
A Dekkán-fennsíki vulkáni tevékenység a nagy kihalás előtt 200 ezer évvel egy rövid felmelegedést okozhatott, ennek azonban nem voltak hosszú távú hatásai az élővilágra és a klímára - mondta Bornemann.
A 66 millió évvel ezelőtti Yucatán-félszigeti aszteroida-becsapódáskor keletkezett mintegy 200 kilométer átmérőjű kráter ma is látható.
A kráter mérete és formája alapján elvégzett kinematikai modellezés szerint
az égitest minetgy 12-15 kilométer átmérőjű lehetett,
és lapos szögben, délkeleti irányból érkezve csapódott be a korabeli parti övhöz tartozó sekély tengeraljzatba.
Az ütközés nyomán mintegy 1000 méter magas hullámfal, szökőár csapott ki a szárazföldre,
kiterjedt bozóttüzek keletkezhettek, és óriási mennyiségű kén szabadult fel. A légkörbe jutott por és aeroszolok miatt körülbelül hat hónapig homályba borult a föld, sok területen leállt a növényi fotoszintézis, és átmenetileg összeomlott a tápláléklánc.
A kréta időszak legvégén, és a földtörténeti újkor, a tercier határán lezajlódott K-T esemény vezetett többek között a dinoszauruszok rendkívül gyors kihalásához. Az aszteroida okozta kihalás hipotézisét nemrég amerikai tudósok is megerősítették, akik a kráterből vett mintákat elemezték.
(Forrás: MTI/dpa)