75 éve ért véget Budapest ostroma

Az utolsó ellenállási gócokat csak február 13-án számolták fel

Hetvenöt éve, 1945. február 13-án ért véget a magyar főváros elfoglalásáért vívott 102 napig tomboló hadművelet, a budapesti csata. A főváros területén kereken 51 napig dúló pusztító helységharc romhalmazzá változtatta Budapestet, az ostrom hevessége csak a Sztálingrádért és Berlinért folytatott harcokhoz hasonlítható. Budapest értelmetlen pusztulása 38 ezer civil, 48 ezer német és magyar, illetve 70 ezer szovjet katona halálával járt együtt. A magyar főváros elsősorban Adolf Hitler eszelős, a hadászati realitásokat teljesen figyelmen kívül hagyó és az utolsó töltényig való ellenállást elrendelő parancsa miatt vált füstölgő romhalmazzá.

Így kezdődött a halálos végjáték

1944. augusztus 23.-án Bukarestben Mihály király letartóztatta Hitler kedvenc kelet-európai szövetségesét, a németek oldalán fanatikusan kitartani akaró Ion Antonescu tábornagyot, két nappal később, augusztus 25-én Románia pedig szembefordult a náci Németországgal immár a Vörös Hadsereg oldalán.

Ion Antonescu németbarát kormányát Mihály király megbuktatta, Románia 1944 augusztus 23-án kiugrott a német szövetségből Forrás: Wikipedia Commons

A román kiugrás alapvető, a németek számára végzetes fordulatot hozott a keleti front hadászati helyzetében, amelynek eredményeként a szovjet haderő első egységei

már szeptember 22-én átlépték Magyarország trianoni határait,

és ezzel az ország területe hadszíntérré vált.

Horthy kormányzó a romló hadihelyzet miatt cselekvésre szánta el magát Forrás: Fortepan

A Wehrmacht számára katasztrofálisra fordult hadi helyzet cselekvésre sarkallta az 1944. március 19-i német megszállás után háttérbe szorított Horthy Miklós kormányzót, aki miután Edmund Veesenmayer követ, a Harmadik Birodalom magyarországi helytartójának előzetes tájékoztatása nélkül

puccsszerűen elcsapta a németeket száz százalékban kiszolgáló kollaboráns Sztójay-kormányt,

augusztus 29-én megbízható hívét, Lakatos Géza vezérezredest nevezte ki miniszterelnöknek azzal a titkos megbízatással, hogy vezesse ki az országot a háborúból.

Lakatos Géza vezérezredes, aki Horthy híveként 1944 augusztus 29-én vette át a kormányfői teendőket a menesztett Sztójaytól, azt a feladatot kapta a kormányzótól, hogy vezesse ki az országot a háborúból Forrás: Origo

A magyar és a szovjet kormány képviselői – Faragho Gábor vezérezredes, valamint Vjacseszlav Molotov külügyi népbiztos – 1944. október 11-én Moszkvában aláírták a két ország közti ideiglenes fegyverszüneti megállapodást, amelyről Horthy kormányzó október 15-én elhangzott rádiószózatában tájékoztatta az országot.

Miután Horthy kormányzó 1944. október 15-i kiugrási kísérlete kudarcba fulladt,a nyilasok vették át a hatalmat Forrás: Wikimedia Commons

A rossz szervezés és belső árulás miatt azonban a kiugrási kísérlet kudarcba fulladt,

október 16-án pedig - német szuronyokra támaszkodva - Szálasi Ferenc és a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom vette át a hatalmat.

Eleinte még Szálasi is Budapest nyílt várossá tételén gondolkodott

A Szálasi-kormány megalakulása idején a Hortobágy térségében zajló alföldi - vagy ismertebb nevén debreceni - páncélos csata éppen a végkifejletéhez közeledett, a Vörös Hadsereg alakulatai délen pedig már Kecskemét határában, a fővárostól alig száz kilométerre álltak. Mindez különös súllyal vetette fel a magyar főváros sorsának kérdését.

Az 1944 október 15-i kiugrási kísérlet a szervezetlenség és belső árulás miatt bukott el, még aznap német támogatással a nyilasok vették át a hatalmat Forrás: Bundesarchiv/Faupel

Szálasi Ferenc, aki a kétségbeejtő hadászati helyzet ellenére is fanatikusan hitt a náci Németország „végső" győzelmében, eleinte maga sem tartotta szükségesnek Budapest védelmét,

és a magyar fővárost Rómához illetve Athénhez hasonlóan nyílt várossá akarta nyilvánítani.

Német Királytigris nehézharckocsi Budapesten, a kiugrási kísérlet összeomlása idején Forrás: Bundesarchiv

Szálasi kijelentette: „Budapest tartását csak abból a szempontból tartanám szükségesnek, ha erről a területről offenzív hadműveletek fognak kiindulni. Ha ezt nem akarják, akkor Budapest kiürítését feltétlen végre kell hajtani..." 1944. október közepén azonban nem csak a nyilas kormány, hanem a szovjet hadvezetés sem tartotta még szükségesnek Budapest ostromát.

A sikertelen kiugrás után Szálasi vette át a hatalmat, a német szuronyokra támaszkodva Forrás: Bundesarchiv

A térségben operáló két szovjet hadseregcsoport, a 2. és a 3. ukrán front parancsnokai, Malinovszkij marsall és Petrov vezérezredes egyaránt úgy vélték,

hogy sokkal fontosabb a Dunántúl mielőbbi elfoglalása,

és a hadműveleteknek az Ostmark, vagyis Ausztria területére való áthelyezése Budapest ostrománál, a várhatóan jelentős ember-, anyagi-, valamint időveszteséggel járó helységharcba bocsátkozásnál.

Rogyion Malinovszkij marsall, a 2. ukrán front parancsnoka Forrás: Wikimedia Commons

A két szovjet tábornok helyzetértékelése megegyezett a moszkvai főparancsnokság, a Sztavka Budapest ostromával kapcsolatos álláspontjával.

Sztálin, a Sztavka feje az október 11-i fegyverszüneti egyezmény meghiúsulása ellenére ekkor még elsősorban politikai megoldásban gondolkodott.

Sztálin eleinte politikai megoldásban gondolkodott, és nem akart hosszan elhúzódó helységharcba bocsátkozni Forrás: Ria/Novosti/Archive

Sztálin, a két parancsnokához hasonlóan, semmiféleképpen sem akart elhúzódó helységharcba bocsátkozni, mert számára Ausztria és a délnémet területek mielőbbi,

még az angolszász szövetségesek megérkezése előtti megszállása jelentette a legfőbb prioritást.

1944 októberében ezért egyáltalán nem tűnt szükségszerűnek a magyar főváros pusztulását okozó ostrom.

A Führer elrendeli a főváros „tégláról téglára" való védelmét

A szovjet hadvezetéssel szemben a német szárazföldi véderő főparancsnoksága, az OKH (Oberkommando des Heeres) viszont fontosnak tartotta magyar főváros védelmét, elsősorban a dunai védővonal miatt.

A náci Németország számára életbevágó lett volna a Dunántúl megtartása,

mert Románia kiugrása után a Harmadik Birodalom számára csak a Nagykanizsa környéki olajmezők maradtak meg egyetlen számottevő kőolajforrásként.

Heinz Guderian vezérezredes, az OKH vezérkari főnöke a szovjetek Dunántúlra történt betörése után már értelmetlennek tartotta Budapest védelmét Forrás: Bundesarchiv

Amikor azonban a Vörös Hadsereg egységeinek Ercsinél sikerült átkelniük a Dunán, és megvetni lábukat a Dunántúlon, az OKH stratégái belátták, hogy a magyar főváros öncélú védelme az amúgy is szűkös erőforrások felesleges és semmiféle eredménnyel sem kecsegtető eltékozlásával járna,

ezért ekkor már Budapest mielőbbi kiürítését tartották a legcélszerűbb lépésnek.

De ebben a kérdésben most sem a tábornokok, hanem Hitler mondta ki a végső szót.

A végső szót mint mindig, most is Hitler mondta ki Forrás: Bundesarchiv

Az elmúlt évek sorozatos kudarcai és az 1944. július 20-i sikertelen merényletkísérlet után Hitler szemmel láthatóan egyre erősebben leépült, kiszámíthatatlan viselkedését, dühkitöréseit, valamint

a realitásokat teljesen figyelmen kívül hagyó eszelős döntéseit egyre nehezebben viselték el a józanságukat megtartó tábornokok.

Hitlernek 1942 óta valóságos mániájává vált minden talpalatnyi terület megtartása még olyan esetekben is, amikor pedig előre látható volt a katasztrofális veszteségeket okozó kudarc.

Német hadifoglyok Sztálingrád ostroma után. Hitler nem tanult a súlyos vereségből Forrás: Origo

A Führer hallani sem akart Budapest kiürítéséről vagy nyílt várossá nyilvánításáról, hanem megparancsolta a magyar főváros „ha kell, tégláról téglára való" védelmét.

Szálasi már mint "nemzetvezető" 1944 december 4-én Hitlernél tett látogatása alkalmával Forrás: Europress/Getty

Amikor Szálasi 1944. december 4-én hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett, és a nyilasvezér ismét felvetette Budapest kiürítésének kérdését,

Hitler fölényes magabiztossággal elutasította a város feladásának lehetőségét,

megígérve Szálasinak, hogy Budapest megtartásán kívül a tavaszra tervezett offenzívával a Kárpátokon túlra fogja visszaszorítani az oroszokat.

Sztálin meggondolja magát, és mégis beleegyezik az ostromba

Október 24-én Moszkvában is eldőlt, hogy az eredeti elképzelésekkel szemben mégsem kerülik meg a magyar fővárost, hanem megpróbálják menetből bevenni Budapestet. E döntés hátterében továbbra is az a feltevés állt, hogy Budapest gyors elfoglalása a Sztálin által szorgalmazott gyors politikai megoldást fogja elősegíteni.

Churchill és Sztálin a brit miniszterelnök 1944 októberi moszkvai látogatásán Forrás: Wikimedia Commons

A szovjet diktátornak ugyanis az volt a határozott meggyőződése, hogy ha a Vörös Hadsereg megszállja a fővárost, a Szálasira felesküdött magyar egységek leteszik a fegyvert,

és ezzel az október 11-én megkötött ideiglenes fegyverszüneti egyezmény mégiscsak megvalósíthatóvá válik.

Sztálin semmiféleképpen sem akart egy hosszú hetekig vagy hónapokig elhúzódó városostromba bocsátkozni.

Német Királytigris nehézpáncélos a budai várban Forrás: Bundesarchiv/Faupel

Mivel a Sztavka stratégái Malinovszkij marsall 2. ukrán frontjának előretörése miatt úgy értékelték, hogy a magyar főváros menetből való bevételének nincsen semmilyen komolyabb hadászati akadálya, Sztálin október 29-én hozzájárult ahhoz, hogy Malinovszkij vegye be Budapestet.

Sztálin október 29-én adott parancsot Budapest "menetből való" elfoglalására Forrás: Ria/Novosti

A szovjet hadvezetés azzal számolt, hogy erre néhány nap is elegendő lesz. A Sztavka optimizmusát látszott alátámasztani, hogy Malinovszkij marsall első egységei november 2-án elérték Budapest külső kerületeit.

Malinovszkij marsall ( a kép jobb szélén) egységei november másodikán érték el Budapest déli határát Forrás: Ria/Novosti

A Kreml öröme azonban korainak bizonyult,

mert a főváros védelmét ellátó német-magyar erők innen gyorsan kiverték, és visszavonulásra kényszerítették a szovjet csapatokat. Ezzel pedig elkerülhetetlenné vált a magyar főváros módszeres ostroma, mert Sztálin ekkor már presztízskérdést csinált Budapest elfoglalásából.

Adolf Hitler halálra ítéli Budapestet

Adolf Hitler 1944. december elsején, még Szálasi és a nyilas kormánydelegáció Berlinbe érkezése előtt kiadta a 11-es számú hadműveleti utasítását, amellyel a magyar fővárost az utolsó töltényig védendő „erőddé" (Festung) nyilvánította.

Hitler "erőddé"nyilvánította a magyar fővárost, végleg megpecsételve ezzel Budapest pusztulását Forrás: Bundesarchiv

A Führer „Budapest Erőd" védelmének irányítására Heinrich Himmler, a Reichsführer-SS javaslatára Karl-Pffefer von Wildenbruch SS-Obergruppenführert (altábornagyot) nevezte ki, alárendeltségébe helyezve a IX. SS hegyi-hadtestet, valamint a már a fővárosban állomásozó összes német és magyar csapattestet.

Heinrich Himmler SS-főnök, a "hűséges Heinrich" ahogyan Hitler emlegette a Führer társaságában Forrás: Bundesarchiv

A német hadvezetésnek az a reménye, hogy a főváros déli kerületei előtt kialakított megerősített védelmi állásokból álló Attila-vonal feltartóztatja az oroszokat, hamarosan szertefoszlott.

A Vörös Hadsereg támadó egységei heves harcok árán áttörték az Attila-vonalat, és december 4-én Ercsinél átkeltek a Dunán.

Karl-Pfeffer von Wildenbruch SS-altábornagy, az ostromlott csapatok parancsnoka Forrás: Bundesarchiv

Még november végén Sztálin utasítására Belgrád térségéből Magyarországra vezényelték Fjodor Tolbuhin marsall 3. ukrán frontját, hogy megerősítsék Malinovszkij Budapest ostromára készülő alakulatait.

Fjodor Tolbuhin marsall, a 3. ukrán front parancsnoka Forrás: Алексеев Ю.А.

Tolbuhin magasabb egységei Székesfehérvár irányába támadva, a budai oldalról kerítették be a fővárost, Malinovszkij 2. ukrán frontjának alakulatai pedig északról karolták át Budapestet.

Tolbuhin egységei december 24-én elfoglalták Bicskét, ahonnan Zsámbékig és Budakeszi határáig törtek előre.

Karácsony másnapján, december 26-án a 2. ukrán front csapatai elfoglalták Esztergomot, ezzel pedig bezárult az ostromgyűrű Budapest körül.

Hans Friessner vezérezredes december 19-én Budapest kiürítését javasolta Hitlernek Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A szovjet bekerítő hadmozdulatokat látva Hans Friessner vezérezredes, a német Déli Hadseregcsoport parancsnoka december 19-én azt javasolta Hitlernek,

hogy haladéktalanul vonják ki a fővárosban állomásozó alakulatokat,

mielőtt még bezárulna az ostromgyűrű, és megismétlődne a sztálingrádi katasztrófa. Hitler válasza a tábornok leváltása volt.

A szovjet nehéztüzérség lőtte a várost, a nyilas pártszolgálatosok eközben raboltak és gyilkoltak

Miután Malinovszkij és Tolbuhin december 29-i megadásra felszólító ultimátuma eredménytelen maradt, az Ivan Afonyin altábornagy parancsnoksága alá rendelt szovjet rohamosztagok utasítást kaptak a pesti városrész elfoglalására. Szálasi és a nyilas kormány még az ostromgyűrű bezáródása előtt elmenekült Budapestről.

A Szálasi-kormány, 1944. október 16-án. A "nemzetvezető" és a nyilas vezetők még az ostromgyűrű bezáródása előtt elmenekültek Budapestről Forrás: Wikimedia Commons

A „nemzetvezető" a távozása előtt a városban maradt magyar csapatok élére a kiugrási kísérlet meghiúsításában dicstelen szerepet játszott Hindy Iván altábornagyot nevezte ki.

Hindy Iván vezérezredes, a budapesti magyar védőerők Szálasi által kinevezett parancsnoka Forrás: Pinterest

December 30-án a szovjetek ezer nehézlöveg bevetésével kezdték el a pesti kerületek három napig tartó pusztító ágyúzását. Naponta 7-10 órán át folyamatosan lőtték a várost, a szakadatlanul dübörgő tüzérségi pergőtűz rettenetes károkat okozott.

Öldöklő közelharc bontakozott ki a rommá lőtt házak között Forrás: AFP/RIA NOVOSTI/RIA NOVOSTI

A civil lakosság a pincékbe menekült az ágyúzás elől, az áram és a vízellátás megszűnt, a folyamatosan becsapódó gránátok robbanása pedig számos, az élelemszerzés miatt az utcákra kimerészkedő emberrel végzett.

Szovjet nehéztüzérség lövi Budapest belső kerületeit Forrás: RIA NOVOSTI/RIA NOVOSTI/F. LEVSHIN

A fővárosban hátrahagyott nyilas pártszolgálatosok az ostrom okozta zűrzavart sorozatos rablásra, és a gettóba zárt zsidó lakosság ellen elkövetett tömeges gyilkosságokra, atrocitásokra használta fel. A Vörös Hadsereg alakulatainak számos nehézséggel kellett szembenéznie az ostrom során.

Páncéltörő löveg tüzelőállásban Budapest ostroma idején Forrás: Bundesarchiv/Faupel

A szovjetek a keskeny utcákon és a házak romjai között nem tudták kihasználni páncélosaik fölényét, a szívós ellenállás miatt pedig szinte minden egyes háztömböt gyilkos kézitusában kellett elfoglalni.

Egy Waffen-SS katona páncélököllel a vállán a budapesti utcán Forrás: Bundesarchiv/Fritsch, F.

A német illetve a magyar csapatok híján voltak a lőszernek és az élelmiszernek, és nem is remélhettek jelentősebb utánpótlást.

Súlyos harcok után a szovjet egységek január 15-én érték el a Dunát, és ezzel Pest elesett.

Az utolsó német egységek a Lánchídon és az Erzsébet-hídon vonultak vissza Budára, majd – utolsóként a budapesti Duna-hidak közül - ezeket is felrobbantották.

Minden felmentési kísérlet gyászos kudarcba fulladt

A zajló jég átmenetileg megakasztotta a szovjet csapatok átkelését a budai oldalra, de a németeknek ennek ellenére sem maradt elég idejük a védelmi állások kiépítésére.

A felrobbantott Erzsébet-híd Forrás: Fortepan

A német hadvezetés ugyanis nem számított arra, hogy a szovjetek ilyen gyorsan áttörik a Dunántúl védelmére szolgáló Margit-vonalat. Miután a szovjet rohamalakulatok átkeltek a Dunán, Budán öldöklő harcok bontakoztak ki a stratégiai jelentőségű Sas-hegy és Gellért-hegy, valamint a bel-budai kerületek elfoglalásáért.

A szovjet egységek január 15-re elfoglalták a pesti oldalt Forrás: Ria/Novosti

A Pfeffer-Wildenbruch parancsnoksága alatt álló német és magyar erők január végén a Várhegyre szorultak vissza.

Ostrom utáni látkép Budapesten Forrás: Fortepan

Amikor január 30-án a szovjet alakulatok elérték a Vérmezőt, és ezzel az utolsó utánpótlási vonalat jelentő szükségrepülőtér is elesett, a védők napjai végleg meg lettek számlálva. Hitler utasítást adott, hogy a lengyel hadszíntérről vezényeljék Magyarországra a Herbert Otto Gille SS-Obergruppenführer (altábornagy) parancsnoksága alatt álló IV. SS-páncéloshadtestet.

Herbert Otto Gille tábornok, a IV. SS-páncéloshadtest parancsnoka Forrás: Bundesarchiv

Az SS-tábornok azt feladatot kapta, hogy törje át a szovjet ostromgyűrűt, és nyisson folyosót a Budán harcoló német csapatokhoz, valamint hogy juttasson be számukra erősítést. A IV. SS-páncéloshadtest elit alakulatai kétszer is megkísérelték az ostromzár feltörését.

A Vérmező az ostrom után Forrás: Fortepan

A Konrad-I. illetve a Konrad-II. fedőnevű hadművelet során a hadtest Komárom és Esztergom térségéből kibontakoztatott felmentési kísérletei, - annak ellenére, hogy első alkalommal Bicskéig, majd másodszorra egészen Pomáz vonaláig jutottak – végül heves harcok után kudarcba fulladtak.

Nekünk tíz Budapest nem ér meg egy Bécset!

A teljesen reménytelenné vált helyzetben Pfeffer-Wildenbruch és törzse február 10-én délelőtt elhatározta, hogy Hitler tilalma ellenére, másnap megkísérlik a kitörést.

A tervet február 11-én délelőtt ismertették a német hadosztályparancsnokokkal, az ezredparancsnokok, valamint a németekkel harcoló I. magyar hadtest parancsnoka, Hindy Iván altábornagy csak délután 16 órakor lettek beavatva a terv részleteibe.

A várdomb az ostrom után Forrás: Fortepan

Pfeffer-Wildenbruch a kitörés kezdete előtt negyedórával 19 óra 45-kor rádión értesítette a felettesét, Hermann Balck vezérezredest, a 6. hadsereg parancsnokát arról, hogy kitörnek,

majd összetörette a rádiókészülékeket, nehogy ellenkező utasítást kapjanak.

A Várba szorult védők este nyolckor kezdték meg a kitörési kísérletet, három egymást követő hullámban.

A felrobbantott Lánchíd Forrás: Fortepan

A szovjetek – máig nem tudni, hogy milyen forrásból – de ismerhették a kitörés tervét, mert annak fő vonalaiban, így többek között a Szilágyi Erzsébet fasor és a Budakeszi út térségében jelentős erősítést vontak össze.

Az Ostrom utca felől a Széna és a Széll Kálmán tér irányába kitörő német-magyar oszlopokat pusztító pergőtűz fogadta.

SS-katonák a budai várban Forrás: Origo

A heves szovjet tüzérségi és akna, valamint géppuskatűzben a kitörés véres mészárlássá vált;

másnap temetetlen halottak ezrei borították a Fasort és a Budakeszi illetve a Zugligeti út környékét. A kitörésben részt vett 24 ezer főből mindössze 785-en érték el a Bicske térségében húzódó német vonalakat.

Az utolsó ellenállási gócokat csak február 13-án sikerült felszámolni, és ezzel fejeződött be Budapest 51 napig tartó, iszonyatos pusztítással és viszontagságokkal terhes ostroma.

Az utolsó ellenállási gócokat csak február 13-án számolták fel Forrás: Ria/Novosti

Nekünk tíz Budapest nem ér meg egy Bécset! „

- így kommentálta Joseph Goebbels a magyar főváros végzetét. Az ostrom alatt 38 000 civil, köztük 15 000 zsidó vesztette életét, az akkori 40 000 lakás negyede teljesen, helyrehozhatatlanul megsemmisült, és egész kerületek, köztük a budai vár romhalmazzá váltak.

A német megszállókat a szovjetek követték Forrás: Ria/Novosti

Budapest ezzel az 51 napig tomboló helységharccal a második világháború európai hadszínterén a legtöbbet szenvedett európai nagyvárosok szomorú listájára került fel.