30 éve szabadult a börtönből Nelson Mandela

Mandela 1994-ben szavazott

Eltökélten és elkötelezetten várt a börtönben, miközben közel harminc év alatt soha nem engedett az alku kísértésének. A legvégén még egy hetet kért, hogy rendezhesse a gondolatait, és átgondolja addigi életét, amelyben helyet kaptak tüntetések, a kormány hatalmának erőszakos megdöntése, a bosszúvágy, vagy épp a saját földalatti szervezete által megszervezett szabotázsakciók. Nelson Mandela szabadulása után azonnal munkába állt, és tevékenységével nagyban hozzájárult a hazájában a következő években bekövetkező politikai és társadalmi változásokhoz. Ma pontosan harminc éve annak, hogy 1990. február 11-én, 27 évnyi fogság után kiszabadult a börtönből Nelson Mandela.

„...mély meggyőződésemmé vált, hogy csak akkor vagyok képes túlélni ezt a poklot, ha tudatosan megőrzöm az önbecsülésem, ha soha nem hagyom, hogy elvegyék a méltóságomat, egyetlen tulajdonomat, amim maradt, bármi is történjen."
(Részlet Nelson Mandela: A szabadság útján című könyvből)

Tüntetéseket szervezett a feketéket ért diszkrimináció ellen

Nelson Mandela 1918. július 18-án született Dél-Afrika keleti partvidékén, Mvezóben. A kis falu Transkei területén helyezkedik el, ahol a xhoszi törzs fennhatósága alatt a bantu nyelvek egy csoportját beszélik. Bár a partvidéken Mandela ősei uralkodtak, a fiú mégsem számíthatott sem rangra, sem címekre.

Mandela szülőfaluja, Mvezo Forrás: Wikimedia Commons

Édesapja, Hendry Mphakanyiswa a thembu törzsnek volt a főnöke, ám Mandela csupán a törzsfőnök harmadik feleségének a gyermekeként látta meg a napvilágot. A családban összesen kilenc lány és négy fiú született.

Mandela nevét a nagyapjától örökölte, ehhez a Rolihlahla keresztnevet kapta - ezt magyarra úgy fordíthatnánk le, mint a „bajkeverő".

A törzsfőnök 1927-es halála után Jongintaba Dalindyebo, az egyik thembu uralkodó fogadta örökbe, aki elkezdte taníttatni. Mandela családjában elsőként kapott formális oktatást, és a helyi, a metodista misszió által létesített iskolában végezte alapfokú tanulmányait.

Az ifjú Nelson Mandela Forrás: Wikimedia Commons

A Nelson nevet is itt kapta az egyik tanítónőjétől, aki azt a gyakorlatot követte, amiben afrikai hallgatóknak angol neveket adtak.

A fiú ezután a Clarkebury Bentlakásos Intézetbe járt középiskolába, ahol megismerkedett a boksz sportjával. Mandela 1939-től a Fort Hare-ban az egyetlen, feketék számára létrehozott, nyugati stílusú egyetem bölcsészkarán tanult.

Mandela igen fiatalon felszólalt a feketék diszkriminációja ellen Forrás: Getty Images

A következő években őt és több más hallgató társát – köztük barátját és későbbi polgárjogi harcostársát, Oliver Tambót – távozásra szólították fel, miután tüntetéseket szerveztek a feketéket ért diszkrimináció ellen.

Ingyen vállalta az érintett feketék védelmét

Az egyetem után Mandela Johannesburgba menekült, ahol először éjjeli őrként, majd ügyvédként dolgozott, miközben alapképzését levelező oktatáson fejezte be. A Witwatersrand Egyetemen folytatott jogi tanulmányokat, ahol részt vett a faji megkülönböztetés elleni mozgalomban, miközben kulcsfontosságú kapcsolatokat létesített az aktivistákkal.

Mandela 1944-ben megnősült Forrás: Wikimedia Commons

Mandela 1944-ben csatlakozott az Afrikai Nemzeti Kongresszushoz (ANC), és létrehozta az „ifjúsági tagozatot" (ANCYL).

Ugyanebben az évben ismerte meg, majd hamarosan feleségül vette Evelyn Ntoko Maset, akitől később négy gyermeke született (életében háromszor nősült meg). Közben tovább erősödött politikai és az ANC iránt érzett elkötelezettsége, amikor az 1948-as választások után a fehér kisebbség által létrehozott Egyesült Párt (Dél-Afrikai Párt és Nemzeti Párt koalíciója) került hatalomra, amely az apartheidet megvalósító diszkriminatív törvényeket foganatosított meg.

Egyre szigorúbb szabályozások vonatkoztak a feketékre Forrás: Getty Images

A helyzet ezután tovább romlott: a rendszer kettéválasztotta a fekete és a fehér népességet, előbbieknek összehasonlíthatatlanul rosszabb életkörülményeket teremtett, akikre már jóval szigorúbb törvények is vonatkoztak.

Az ötvenes évekre az Afrikai Nemzeti Kongresszus leginkább a bojkottokban, sztrájkokban, tüntetésekben, polgári engedetlenségben és más, néha erőszakossá váló módszerekben látta a kiutat a kilátástalannak tűnő helyzetből.

Oliver Tambó és Mandela vállalták a jogi képviseletet Forrás: http://proxy.handle.net/10648/ad068898-d0b4-102d-bcf8-003048976d84/Rob C. Croes / Anefo

Az eseményekre reagálva nyitotta meg Mandela 1952-ben Dél-Afrika első fekete ügyvédi irodáját,

ahol Oliver Tambóval ingyen vagy jelképes összegért vállalták az apartheid-jogszabályok által érintett feketék védelmét.

Három évvel később, a már titkárként tevékenykedő Mandela előmozdította a Szabadság Charta, egy, a faji különbségeket elutasító és egyenlő jogokat biztosító alkotmány létrehozását is.

Fegyvert fogott az erőszakkal szemben

Mandela tevékenysége és kirívó gondolkodása miatt hamarosan a hatóságok célkeresztjébe került: 1956. december 5-én őt és 155 aktivistatársát letartóztatták, majd hazaárulás vádjával bíróság elé állították. Akkor még szerencsésen megmenekült a börtöntől, ám ezután már komoly megfigyelés alatt tartották.

Ahogy növekedett az ellenállás, úgy vált egyre erőszakosabbá az apartheid állam brutalitása.

A következő évben a rendőrség tüzet nyitott Sharpeville városában a békés fekete tüntetőkre, amely 89 áldozattal járt.

Egyre több tüntetés fulladt végül erőszakba Forrás: Getty Images

A mészárlás miatt országszerte pánikhangulat alakult ki, amit harag és még több zavargás követett. Miután az ANC-t törvényen kívül helyezték, Mandela a föld alá kényszerült, és álruhákat viselt. Úgy érezte, eljött egy radikálisabb fellépés ideje.

„Nem lenne helyes és reális a béke és erőszakmentesség abban az időben, amikor a kormány erővel tiporja békés igényeinket. Csak akkor döntöttünk a politikai küzdelem erőszakos formájáról, amikor már minden más kudarcot vallott, és amikor a békés tiltakozás minden csatornáját megakadályozták számunkra" – mondta később.

Sokan éltek borzalmas körülmények között Forrás: Getty Images

Mandela a Nemzet Lándzsája néven létrehozott egy földalatti szervezetet, amely szabotázsakciókkal és esetenként fegyveres eszközökkel is küzdött az apartheid ellen.

A következő években „szabotázskampányt" indított a kormány ellen,

majd illegalitásban külföldre utazott, hogy részt vegyen az afrikai nacionalista vezetők konferenciáján Etiópiában (támogatást szerezve a rendszer megdöntésére), meglátogassa a száműzött Oliver Tambót Londonban, és hogy elvégezzen egy gerilla kiképzést Algériában.

A dél-afrikai hatóságok azonban elfogták, majd újra bíróság elé állították, és börtönbüntetésre ítélték. A vád: szabotázs, árulás és erőszakos összeesküvés.

Életfogytiglan

Mandelát és társait végül 1964-ben életfogytiglani börtönre ítélték. A politikus büntetésének első 18 évét a hírhedt Robben-szigeten töltötte, ahol ágy és vízvezeték nélküli, apró cellába tették, és naponta kemény munkára kényszerítették. Fekete politikai fogolyként kevesebb ételt és rosszabb bánásmódot kapott, mint más fogvatartottak, miközben minden apró kihágásért borzalmas büntetéseket kapott.

Társaival együtt bebörtönözték Forrás: Getty Images

„Egész életemben az afrikai nép szabadságát szolgáltam, elköteleztem magam a szabadságharc ügye mellett, amiben hiszek. Egy olyan demokratikus és szabad társadalom kiépítését szeretném szolgálni, amelyben minden ember harmóniában él együtt, és egyenlő kötelezettségeik, egyenlő lehetőségeik vannak. Ez a remény, és ez a hit szövi át az életem, és ad erőt a megaláztatások ellenére. Ha kell, ezért a célért kész vagyok az életemet is adni." – írja A szabadság útján című könyvében, amely a szabadulása után öt évvel jelent meg.

Mandela cellája Forrás: Picasa

A korlátozások és a nehéz körülmények ellenére levelező képzésen elvégezte a Londoni Egyetem jogi szakát, és az ellenállás szimbolikus vezetőjeként mentorként segítette rabtársait. A gyengülő apartheid rendszer 1985-ben megpróbált kiegyezni vele, ő azonban kategorikusan elutasította a megalkuvásnak tűnő feltételeket.

Megválasztották az ország első fekete elnökének

Az apartheid rendszerre Willem de Klerk mérte a végső csapást, akit 1989-ben választottak meg a Dél-afrikai Köztársaság új elnökévé. Első intézkedései között kezdte meg a diszkriminatív törvények hatályon kívül helyezését, és 1990. február 11-én elrendelte Mandela szabadon bocsátását, amit a világ televíziótársaságai élőben közvetítettek.

Berlini tiltakozók 1986-ban Mandela szabadon bocsátását követelték Forrás: Bundesarchiv/Senft, Gabriele

Mély meggyőződésemmé vált, hogy csak akkor vagyok képes túlélni ezt a poklot, ha tudatosan megőrzöm az önbecsülésem, ha soha nem hagyom, hogy elvegyék a méltóságomat, egyetlen tulajdonomat, amim maradt, bármi is történjen

– mondta később a többpárti tárgyalásokat kezdeményező Mandela, amelyért 1993-ban megkapta a Béke-Nobel-díjat.

Végül 27 évnyi börtön után szabadult Forrás: Wikimedia Commons

A következő évi választásokon, 1994. április 27-én Nelson Mandelát az ANC 62 százalékos többsége mellett választották meg az ország első fekete elnökének. Ezúttal több mint 22 millió dél-afrikai ment el voksolni a történelem első többnemzetiségi parlamenti választásán.

Mandela május 10-én tette le elnöki esküjét, majd öt évig, 1999 júniusáig irányította a dél-afrikai országot.

Mandela 1994-ben szavazott Forrás: Wikimedia Commons

Bár mindvégig demokratikus célokért kampányolt, jó barátságban volt Fidel Castro kubai diktátorral, emiatt sokan bírálták.

Többek között bevezetett számos társadalmi és gazdasági programot a széleskörű társadalmi megbékélést célul tűzve, miközben megtiltotta a kisebbségek (köztük a fehérek) hátrányos megkülönböztetését.