Az óegyiptomi művészet a fáraókat és főembereiket, valamint a királyi család tagjait szertartásosan merev és erősen idealizált felfogásban ábrázolta, ez a stílus pedig nem engedett meg semmiféle egyéniesítést.
Ebben az évezredes művészeti hagyományban az óegyiptomi történelem egyik legszínesebb egyénisége, és vitathatatlanul legkülöncebb fáraója, Ehnaton 17 évig tartó uralkodása jelentette az első nagy áttörést.
Az újbirodalmi 18. dinasztia idején eredetileg IV. Amenhotep néven trónra lépett uralkodó egyetlen tollvonással megszüntette a hagyományos sokistenhitű óegyiptomi vallást, és e helyett bevezette az egyistenhitű Aton-kultuszt,
amelynek középpontjában a napkorong imádata állt.
Ehnaton reformjai azonban nemcsak a vallást, hanem a művészi ábrázolást is forradalmasították.
Az „eretnek fáraó" idejében jelentek meg azok az első és a korábbiakhoz képest sokkal kevésbé idealizált uralkodóportrék, amelyek a fáraó kevésbé előnyös vonásait is megörökítették. A mai Tell-el Amarna területén Ehnaton új fővárost építtetett, ennek romjai közül került elő Ehnaton főfelesége,
Nefertiti királyné világhíres fejportréja, amely az Amarna-kor felfogásában, valósághűen ábrázolja a királyi hitvest.
Nefertiti még mai szemmel nézve is rendkívül vonzó és csinos hölgy lehetett, amint azt a hiteles portréja alapján elkészített modernizált portréja is mutatja.
VII. Kleopátra Philopator - közkeletűbb nevén egyszerűen csak Kleopátra - a Ptolemaiosz-dinasztia és az ókori Egyiptom utolsó fáraója az egyiptomi történelem egyik messze leghíresebb alakja. Szépségéről, műveltségéről és briliáns intelligenciájáról már a saját korában is legendák keringtek.
Amikor Róma nagyhatalmú ura, Caius Julius Caesar i.e. 48-ban légiói élén átkelt Egyiptomba, hogy barátja, Gnaeus Pompeius meggyilkolása miatt bosszút álljon, itt, Alexandriában ismerkedett meg XIII. Ptolemaiosz fáraó nővérével, Kleopátrával.
A fiatal nő a szépségével és okosságával teljesen elbűvölte Caesart, akit rávett, hogy őt támogassa az öccsével szemben folytatott hatalmi harcban. Kleopátra Caesar légióinak jóvoltából szerezte meg a trónt, így lett Egyiptom utolsó fáraója. Caesartól született egy fiúgyermeke, Caserion,
de ez a rokoni kapcsolat sem védte meg később Caesar fogadott fia, Octavianus bosszújától.
Kleopátra Egyiptom függetlenségét egy másik magába bolondított római, Antonius segítségével akarta megőrizni.
A királynőbe teljesen belehabarodott Antonius a felügyelete alatt álló keleti provinciákat Egyiptomnak akarta adományozni, amivel kivívta a szenátus haragját. Miután Octavianus hadai i.e. 31-ben Actium előtt megsemmisítő vereséget mértek Antoniusra,
Kleopátra az egyiptomi flottával Alexandriába menekült.
Amikor hírét vette, hogy Octavianus a légióival átkelt Egyiptomba, és tönkre verte Antonius megmaradt seregét, i.e. 30-ban öngyilkos lett. A digitális technikának köszönhetően feltámasztott királynő valószínűleg mai is férfiak százait bolondítaná magába.
Caius Julius Caesar a római történelem egyik legsokoldalúbb és legnagyobb hatású államférfija volt. Felismerte, hogy a magát hatalmas birodalommá kinövő
Róma a köztársaság városállamra szabott intézményeivel nem tartható egyben,
csak egy erősen központosított hatalom az, ami hosszú távon is képes fenntartani az impériumot.
Caesar a világtörténelem egyik legtehetségesebb hadvezéreként meghódította Galliát, kiterjesztette a római sas fennhatóságát a Rajna vidékére, de légiói élén átkelt Britanniába is.
Diktatórikus törekvései azonban mély ellenérzést váltottak ki a köztársaságpárti szenátorokból,
akik miután élethosszig tartó dictatorrá választtatta meg magát, Brutus és Cassius vezetésével i.e. 44. március 15-én meggyilkolták.
Caesar meggyilkolása sem teremtett békét, hívei, Octavianus, Marcus Antonius és Lepidus a halála után kitört polgárháborúban végleges vereséget mértek a köztársaságpártiakra. Caesar elképzeléseit végül fogadott fia, Octavianus váltotta valóra. A rendkívül művelt és széles látókörű Caesar nem csak politikusnak és hadvezérnek volt kiváló.
Közvetlen és kellemes modorának köszönhetően rendkívül népszerű volt
a plebejusok körében, a markáns, jóképű és sármos férfi varázsának pedig még Egyiptom királynője, Kleopátra sem tudott ellenállni.
A 18 éves Caius Octavianust Julius Caesar még közvetlenül a halála előtt fogadta a fiává a végrendeletében. A kiváló taktikai érzékkel megáldott fiatalember március idusa után így a Caesar-párt egyik vezéregyéniségeként szállt szembe a köztársaságpárti szenátorok, Brutus és Cassius híveivel.
Ekkor még Antoniusszal szövetségben, i.e. 42-ben Philippinél súlyos vereséget mért a köztársaságiak seregére, és elérte, hogy fiatal kora ellenére a szenátus konzulnak válassza.
Lépésről lépésre haladva valósította meg a Caesar által elképzelt rendszert, és sorra leszámolt az ellenfeleivel, köztük korábbi harcostársával, Antoniusszal is. Caesar példájából okulva az egyeduralmat azonban a köztársasági államforma látszatának fenntartásával valósította meg.
I.e. 27-ben „lemondott" a dictatori jogairól,
és ettől kezdve formálisan a szenátus egyszerű tagjaként mint „primus inter pares" tartotta kezében a hatalmat.
A polgárháború évtizedei után a tartós békét megteremtő Octavianusnak a szenátus az augustus (felséges) és a pater patriae (a haza atyja) címeket adományozta.
Az általa megteremtett egyeduralmi rendszer, a principátus csaknem két és fél évszázadig tartott ki,
és ő volt az első század császárinak, a Julius-Claudius dinasztiának a magalapítója is. A harmincas éveiben járó igen jóképű Octavianus valószínű, hogy a mai hölgyek szívét is megdobogtatná.
Az angol történelem egyik leghíresebb, kiszámíthatatlan természetéről és vérpadra küldött feleségei miatt híres-hírhedt uralkodója, a Tudor-házbeli VIII. Henrik excentrikus és öntörvényű viselkedése ellenére, kiváló képességekkel megáldott király volt. Az ő uralkodása alatt szakított Anglia a Vatikánnal, VIII. Henrik új egyházat alapított, aminek saját magát tette meg a fejévé, a kolostorokat pedig bezáratta.
Hatszor nősült, feleségei közül Boleyn Annát valamint Howard Katalint lefejeztette,
ezért egyáltalán nem volt életbiztosítás Henrik arájának lenni. Élete legnagyobb álmát, a francia trón megszerzését azonban nem tudta elérni.
Talán ironikusan hangzik, hogy az uralkodása alatt hat feleséget „elfogyasztó" Henriket az apja, VII. Henrik király eredetileg papnak szánta, pedig a szebbik nem iránt beható érdeklődést tanúsító ifjú hercegtől semmi sem állt olyan távol, mint a cölibátus, illetve a szüzesség.
Aragóniai Katalintól született leányai közül I. Mária, illetve a későbbi I. Erzsébet is trónra került.
Utóbbi uralkodásához kapcsolódik az „aranykor" Anglia nagyhatalommá válása, és a későbbi brit gyarmatbirodalom megalapozása. Apjával ellentétben I. Erzsébet a „szűz királynő" sohasem ment férjhez, így 1603-ban bekövetkezett halálával kihalt a nagy múltú Tudor-ház is.
Henrik fiatal korában kifejezetten jóképű és vonzó férfi volt.
Idősen vizenyő és köszvény kínozta az elhízott uralkodót, aki azonban még valamit megtartott a régi vonzerejéből. Ha most szmokingba bújva jelenne meg valamelyik elegáns farsangi bálon, mindenkinek tiszteletet parancsoló ám megnyerő úriembernek tűnhetne.
A francia történelem legszínesebb egyénisége, a pompa iránti vonzalma miatt Napkirályként is emlegetett XIV. Lajos a Bourbon-dinasztia egyik legjelentősebb uralkodója. Elképesztő hosszú ideig, 1642 és 1715 között ült a trónon, és uralma Franciaország egyik nagy virágkorának számít.
A rendkívül ambiciózus Lajos mert nagyot álmodni;
hosszú uralkodását egyetlen célnak, a rivális nagyhatalom, a Habsburg-dinasztia háttérbe szorításának rendelte alá, hogy Franciaországot tegye meg Európa elsőszámú vezető nagyhatalmának.
E törekvésében ugyan nem sikerült mindent elérnie, de kétségtelen tény, hogy uralma alatt Franciaország erős és megkerülhetetlen európai nagyhatalommá vált. XIV. Lajosnak azonban a politikához képest
még ennél is sokkal nagyobb sikerei voltak a hölgyek körében.
A fiatalon rendkívül jóképű, igazi macsó tulajdonságokkal felvértezett király élt-halt a szebbik nemért, valósággal rajongott a hölgyekért.
Olyan sokra tartotta a női nemet, hogy amikor a Louvre-ban vagy később a versailles-i palotájában sétálva szembetalálkozott a személyzet valamelyik hölgytagjával,
még a takarítónők előtt is mélyen meghajlott, lekapva fejéről tollas kalapját, pár udvarias szóval bókolt nekik.
Ha a harmincas-negyvenes éveiben járó Lajos most toppanna be valamelyik bálba, a mediterrán macsó típust kedvelő hölgyek körében bizonyos, hogy ma is osztatlan sikereket aratna.