Gyakorlatilag nem telik el idő a kölykök megszületése és az újabb vemhesség között a mocsári kenguruk (Wallabia bicolor) esetében. Az erszényesnek ugyanis két méhük van, mindegyik külön petevezetékkel és méhnyakkal. Ez azt jelenti, hogy a vemhes kenguruk még ebben az állapotban is képesek újra megfoganni, mert így a fejlődő embrió mellett akad hely egy másiknak is.
A Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos lapban publikált tanulmány szerint
a mocsári kengurunőstények nagy része folyamatosan vemhes, ami egyfajta „bombabiztos" szaporodási stratégiát biztosít számukra.
A közepes méretű mocsári kenguru vagy más néven mocsári wallabia Ausztrália keleti és délkeleti részén él, de nevével ellentétben leginkább az erdők és a füves területek lakója. Mint minden kenguru fajnál, itt is megtalálható a hosszú, erős farok, az erőteljes hátsó lábak és a rövid mellső lábak.
A körülbelül 70 centiméter testhosszú emlősök 15 hónapos korukban válnak ivaréretté, és az ausztráliai Melbourne Egyetem és a berlini Állatkert és Vadvilág Kutató Intézetének kutatói szerint 33-38 napnyi vemhesség után többnyire egy utódot hoznak a világra.
A nőstény azonban az ellés után néhány nappal már újra készen áll a párosodásra.
A mocsári kenguru képes arra, hogy vemhessé váljon újra úgy, hogy közben már egy másik utódot nevel a hasában. Hogy hogyan? A szakemberek szerint az ausztrál emlősnél a párzási időszak egész évben tart és miután az embrió beágyazódott a méhbe, a fejlődése abbamarad és csak azután indul újra fejlődésnek, ha az előző kölyök már elhagyta az erszényt és önállóvá vált, vagy esetleg elpusztult.