A Topics in Companion Animal Medicine című folyóiratban publikált tanulmányukban a szakemberek három munkakutya - egy vadász-, egy kereső- és egy rendőrkutya - esetét ismertetik.
Az egyik állatnál maradandó halláskárosodást állapítottak meg,
a másik reagált a kezelésre, a harmadik nem tért vissza kezelésre az intézménybe, ahol eredetileg a halláskárosodást diagnosztizálták.
Kari Foss, az egyetem állatorvosa szerint az erős zaj nem csupán az emberek, hanem a kutyák közép- és belső fülének finom szerkezetét is képes károsítani.
A szakember szerint a hallásvesztést egyebek között onnan lehet felismerni a kutyáknál, hogy nem reagálnak, amikor hívják őket, végigalusszák a hangokat, amelyek normális esetben felkeltenék őket,
vagy meglepődnek az olyan erős zajoktól, amelyeket korábban nem találtak zavarónak,
valamint kitartóan ugatnak vagy szokatlan hangokat adnak ki.
A fél fülükre süket kutyák reagálhatnak a parancsokra, de nehézséget jelenthet számukra egy hang forrásának a lokalizálása. A csökkent hallású vagy süket kutyáknál fennáll az esélye, hogy nem észlelik a környezetükben lévő fenyegetéseket, ugyanakkor a halláskárosodás a jelek szerint nincs hatással az állatok életminőségére.
"A veleszületett halláskárosodással élő kutyák úgy nőnek fel, hogy fogalmuk sincs arról, hogy különböznek a társaiktól" - magyarázta Foss. Hozzátette: "azok a kutyák, amelyek az életük során vesztik el a hallásukat,
valószínűleg nagyon is tisztában vannak az állapotukkal,
de meglehetősen jól alkalmazkodnak a megváltozott helyzethez.
Egy kutya esetében a szaglás képességének elvesztése sokkal nagyobb hatással lenne az életére, mint a hallás elvesztése".
A szakember szerint a gazdák szemkontaktus, arckifejezések és kézjelek révén tudnak kommunikálni halláskárosodott háziállataikkal.
"Jutalomfalatokkal, játékokkal és a szeretet kimutatásával továbbra is fenn lehet tartani a kutya érdeklődését a feladatok iránt" - jegyezte meg Foss, hozzátéve, hogy a behívást illetően pedig megoldás lehet a jelzőfények használata.
(Forrás: MTI/Hszinhua)