A múlt hétvégén még napsütésben élveztük ki a tavasz szépségeit. Számos gyümölcsfa borult virágba, madárhang töltötte meg környezetünket, és kora tavaszi virágszőnyeg borította be az erdők alját. Kedden reggel azonban 15-18 fokos hőmérséklet csökkenés és hóesés köszöntötte a Dél-Dunántúl lakóit, ami a mai napig tartja magát.
A problémát elsősorban az okozta, hogy a fák, növények már lombosak vagy virágosak voltak,
így sokkal több hó tudott rajtuk megtapadni, a nagyobb súly pedig könnyebben törte le az ágakat, vagy akár az egész növényt.
Az ilyen időjárási anomáliák a történelem során nem voltak szokatlanok, bár vitathatatlan, hogy sokszor károkat okoztak
– tudtuk meg Varga Zsolttól, a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) őrszolgálat-vezetőjétől.
A szakember szerint a természet is produkálhat „extra változásokat", de a növény- és állatvilág rendkívül gyorsan és ügyesen alkalmazkodik az olyan, változó körülményekhez, mint amit most is tapasztalhatunk.
Hazánkban már a 11. századból találunk az időjárás megfigyelése vonatkozó adatokat, amiket elsősorban hadijelentésekben, adóbegyűjtési jelentésekben, kolostori jegyzetekben, személyes naplókban rögzítettek. Varga Zsolt szerint bár ezeket az írásokat még nem hasonlíthatjuk össze a rendszeres műszeres mérésekkel, mégis nagyon sok érdekes és izgalmas információt tartalmaznak a régmúlt időjárásáról. Hozzátette azt is, hogy
a mérések kezdetét az idén 150 éve létrejött (1870. április 8.) Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet alapításától számíthatjuk.
Akkoriban már negyven állomás működött, melyek közül tizennégy a mai Magyarország területén.
Az elmúlt közel ezer év időjárásával kapcsolatban több évtizedes levéltári kutatómunkával egyedülálló anyagot gyűjtött össze Réthly Antal, aki 1931-től az igazgató-helyettese, majd 1935-től az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet igazgatója.
Időjárási anomáliák az elmúlt közel ezer évből
- 1143-1144-ben „Igen hideg és hosszú a tél, a nyara is olly hideg, hogy az aratás egy hónappal később esnék, mint egyébkor, igen kevés a bor, az is olly savanyú, hogy inni nem lehetett"A kutatási anyag (lásd a keretet) számos, izgalmas eseményt rögzített, többek között hosszú és hideg teleket, ami miatt az aratás is egy hónapot késett; olyan karácsonyi esetet, amikor érett az eper vagy virágzott az ibolya; vagy épp azt a Márton-napot, amikor cseresznyét lehetett szedni.