„Bármily fájdalmas, bármily nyomasztó is a beismerés, nem a letagadásban rejlik ellenszere."
(Semmelweis Ignác)
Méltán hívják Semmelweis Ignácot a 19. századi orvoslás emblematikus alakjának, és - többek között - a kézmosás úttörőjének. Nevét ma már világszerte ismerik és tisztelettel adóznak munkássága előtt. Napjainkban, ahogy az új koronavírus fertőzés világjárvánnyá vált, ismét egyre több helyen jelennek meg a kézmosás és a kézfertőtlenítés fontosságát hirdető felhívások.
Az egész világ Semmelweis iránymutatását hangoztatja: „Moss kezet!"
Előtte tiszteleg a Google is, amely március 20-a óta a keresőmonitor oldalán hangsúlyozza, hogy „Semmelweis Ignác túlmutatott a saját nemzedékén, amikor közölte, hogy a kézmosás az egyik leghatékonyabb módszer a betegségek terjedésének megakadályozására".
A saját korában azonban szinte még senki sem hitt a magyar orvosnak és a társadalom figyelmen kívül hagyta az intelmeit.
Pedig Semmelweis Ignác már 1847-től alkalmazta a ma már alapvető higiéniai gyakorlatot, a rendszeres kézmosást, a fertőzések terjedésének elkerülésére.
Az 1818. július elsején született Semmelweis Ignác Fülöp Budán és Bécsben végezte egyetemi tanulmányait, ahol orvosi diplomát és szülészmesteri oklevelet szerzett, majd sebészdoktorrá avatták. A fiatal magyar orvos 1845-ben kezdett el a Bécsi Közkórház szülészeti osztályán dolgozni, ahol hamarosan felfigyelt az egyik kórterem rendkívül magas halálozási arányára, ami mélységesen nyugtalanította.
Szemet szúrt neki, hogy a szülés után sok nő belázasodott, akik hasi nyomásról panaszkodtak, és akiknél gyakran tapasztalt bűzös folyást, valamint vérzést.
Ezeket a tüneteket hányinger, gyengeség, hányás és szapora pulzus kísérte, majd néhány napon belül fellépett a halálos eredménnyel járó vérmérgezés.
Az anyák 13-30 százaléka hunyt el ebben a rejtélyes betegségben és noha az orvosok nem értették, hogy mi állhat a jelenség hátterében, nem igazán foglalkoztak az okok kiderítésével.
Kivéve az ifjú magyar orvost, aki a dolgok mélyére ásott: megvizsgálta többek között a kórtermek hőmérsékletét, a szobákban elhelyezett nők létszámát, böngészte a szakirodalmat és kereste az összefüggéseket.
Minden kérdéses volt; minden megmagyarázhatatlannak és kétségbeejtőnek tűnt ...csak az elhalálozások nagy száma volt vitathatatlan valóság"
– írta később Semmelweis az 1861-ben kiadott „A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése" című könyvében.
Semmelweis Ignác 1847-ben megdöbbentő felismerésre jutott, amihez az egyik kollégájának halála segítette hozzá. Jakob Kolletschka törvényszéki orvosprofesszor boncolás közben megvágta az egyik ujját, majd nem sokkal később, a frissen szült asszonyoknál tapaszaltakhoz hasonló tünetekkel meghalt.
Semmelweis ekkor jött rá, hogy az orvosok (köztük a barátja) csupasz kézzel boncolják a halottakat, majd ugyanezzel a szennyezett kézzel segítik világra a csecsemőket. És bár a háttérben megbújó, tudományos okokat még nem érthette tisztán, mégis, a magyar doktor nagyon közel került az igazsághoz.
Úgy vélte, hogy a boncolást végző orvosok ujjain „láthatatlan, bomló állati-szerves anyag részecskék" bújnak meg.
Azt kérte tehát az orvostársaitól, hogy bárki, aki megvizsgál egy nőt a szülőszobában, előtte mossa meg a kezét klórmész-oldatban, különösen akkor, ha megelőzően holttesteket érintett.
Amikor Semmelweis rádöbbent, hogy a boncteremből ő maga és a medikusai szállítják a halálos kórokozót a szülőszobába, bevallotta: „jóhiszeműen tettem, de gyilkoltam". Néhány hónap múlva az általa bevezetett egyszerű higiéniai protokollnak nyilvánvalóvá lett az eredménye, ami meghökkentette az orvostársadalom tagjait: az anyák halálozási aránya ugyanis a kézmosás bevezetése után 1-2 százalékra esett vissza.
A kötelező kézmosás bevezetését Semmelweis néhány kollégája és az orvosi közösség legtöbb tagja is őrültségnek tartotta. A kézfertőtlenítést az "anyák megmentőjének" idejében Semmelweis orvostársai tévútnak és értelmetlennek tekintették, amit eszük ágában sem volt betartani.
Néhány ember számára ez az apró, ma már banálisnak tűnő változtatás radikálisnak hangzott
– mutatott rá Dana Tulodziecki, a Purdue Egyetem filozófia professzora. – A betegségek terjedéséről egészen más uralkodó elképzelések léteztek, ilyen volt például a miazma-elmélet, amely szerint a bomló vagy mérgező anyagok szaga vezethet a betegségekhez vagy a járványok kitöréséhez.
Az orvosok ezért maximum a szagoktól és nem a baktériumoktól próbáltak megszabadulni, amikor éppen kezet mostak, amit időrabló és felesleges tevékenységnek minősítettek. Semmelweis Ignác a kollégái szerint egy teljesen „ésszerűtlen" megközelítésselállt elő, amely ráadásul azt sugallta, hogy maguk az orvosok a felelősek a kórházakban elhunyt szülő nők haláláért. Ez pedig senkinek sem tetszett.
A kézmosás gyakorlatának bevezetését tovább nehezítette, hogy a magyar orvos nem beszélt jól németül, ezért megállapításait nem publikálta az osztrák szakmai folyóiratokban, és megpróbálta elkerülni a felszólalásokat is az orvosi konferenciákon, ahol pedig széles körben beszélhetett volna az eredményeiről.
Magyarázat helyett arra kötelezett másokat, hogy kövessék az utasításait, amiért orvostársai inkább megvetették, vagy kinevették.
Felfedezését könnyebb volt elutasítani, mint alkalmazni.
Több mint tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Louis Pasteur egy tudományos konferencián beszámoljon a baktériumokról, amivel fényesen igazolta Semmelweis elképzelésének helyességét,
végleges választ adva a fertőzések okára. A magyar orvos időközben azonban rengeteg ellenséget szerzett magának, ami miatt kénytelen volt elhagyni a bécsi kórházat. Visszatért Magyarországra, de megkeseredett emberré vált, hamarosan elmegyógyintézetbe került és ott is halt meg, 1865. augusztus 13-án.
A gyógyítás embereinek nézetet kellett váltaniuk, de felfedezése túlélte őt
– hangsúlyozta Áder János köztársasági elnök 2018-ban, a Semmelweis-emlékév nyitórendezvényén. – Semmelweis ezzel újjáírta az egész orvostudományt, mert a kézmosás és fertőtlenítés mindenhol az orvosi beavatkozások alapjává vált.
Amellett, hogy a Google a héten Semmelweis Ignác milliók életét megmentő felfedezése előtt tiszteleg, tippeket és tanácsokat is megoszt a kézmosás helyes módjáról, ami járvány idején kiemelten fontos, hiszen az új koronavírus terjedését is megakadályozhatja.
Ne feledjük, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint az alapos tisztításhoz legalább 20 másodpercig kell súrolnunk a kezünket!