A territoriális madárfajokra leginkább az a jellemző, hogy az élőhelyük egy részét kizárólag egy-egy pár használja, ahonnan minden más fajtársukat igyekeznek elűzni a költőhely, illetve a táplálékuk védelme érdekében. Őket elsősorban a hangjuk alapján tudják beazonosítani a szakemberek és így határozzák meg a territóriumok helyét.
Hangoskodnak, kiáltoznak, egyesek énekelnek, mások dobolnak.
A harkályokat szép énekhang helyett jó hangszeres tudással áldotta meg őket a természet. Március elejétől a harkályfélék már a területfoglalással foglalatoskodnak, és a hímek a kiválasztott territórium határait többek között hangos dobolással jelölik ki.
Egy erre alkalmas száraz ágcsonkra gyors egymás utáni csapásokat mérnek a csőrükkel, ami így messze hangzó, pergő dobolásként hallatszik
– mondta Völgyi Sándor, a Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársa az Origónak. – Emellett hangosan kiabálnak is, így a vájt fülű madarász anélkül be tudja azonosítani a harkályokat, hogy megpillantaná őket.
Hozzátette: a természetvédelmi munkában is fontos ez az időszak, hiszen
a harkályok feltűnő viselkedése lehetővé teszi a könnyű adatgyűjtést és a velük kapcsolatos monitoring tevékenység ilyenkor könnyen elvégezhető.
A nemzeti park munkatársa elárulta azt is, hogy ilyen faj például a hamvas küllő (Picus canus), amely közösségi jelentőségű fajként szerepet játszott a Mecsek NATURA 2000 terület kijelölésekor. Ilyenkor a hímek már hallatják kicsit bánatosan csengő, szép hangjukat, és finom dobolásuk is gyakran hallatszik.