Vajon hogyan tekintettek elődjeink a világűrre és milyen felvetéseket, mítoszokat szőttek köré? És mi szolgált alapjául a mai csillagászatnak, továbbá miként változtak a tudományos nézetek az évszázadok során? A múlt széleskörű bemutatására hivatott Viasat History háromrészes dokumentumfilmmel járja körül a témát, amelyet 2020. április 19-től vasárnap esténként 21:00-tól tár a csillagászat iránt érdeklődők elé. Az Ősi égbolt a modern számítógépes grafikát, a CGI technikát (Computer-Generted Imagery: számítógépen létrehozott kép) felhasználva, de ősi leletek mentén kelti életre a történelmet. Nézzünk néhány mérföldkövet a múltból!
• Az egyik legősibb elképzelés 4000 éves, és az ókori Babilonban született. Ez a világmindenséget felső és alsó részre osztja:
felül vannak a csillagok, alul pedig a lapos, korong alakú Föld,
amely egy óceán közepén lebeg – ez az univerzum középpontja, körülötte forog az ég és benne minden.
• Az ókori Mezopotámiában élők úgy vélték, hogy az égbolt egy hatalmas kőtábla,
amire az istenek a csillagok és a bolygók segítségével üzeneteket véstek.
Ezeket az üzeneteket próbálták megfejteni az égen látható égitestek helyzetének vizsgálatával – tulajdonképpen ebből a korból ered a mai, csillagászatnak nevezett tudomány.
• A Mezopotámiából érkező ismereteket elemezve az i.e. 6. században élt
Thalész görög filozófus volt az első, aki megkérdőjelezte az égi események természetfeletti mivoltát,
és kijelentette, hogy a földi eseményekhez hasonlóan az égbolton látható dolgoknak is tudományos magyarázata kell, hogy legyen – magyarán ő fektette le a modern csillagászat alapjait.
• Ez a tudományos megközelítés hozta el azt a felismerést is az emberekben, hogy a Föld nem lapos, hanem gömbölyű. Az i.sz. I. évszázadban élt Ptolemaiosz szerint viszont az égbolt is egy gömb, amelynek középpontjában áll a Föld, ami körül az éggömb forog..
Úgy gondolta azonban, hogy nem minden eleme statikus:
voltak égitestek, amelyek maguk is körkörös mozgást végeztek – a majd kétezer évvel ezelőtt élt filozófus és csillagász így, bár akaratlanul, de feltárta a Naprendszer számos bolygóját és azoknak az "állócsillagoktól" eltérő mozgását.
• A reneszánsz idején élt Kopernikusz is Ptolemaiosz modelljét vette alapul, azonban számításai kimutatták, hogy nem a Föld a világmindenség középpontja, nem körülötte kering minden, hanem a többi bolygóval együtt az kering a Nap körül.
Az ő modelljét azonban egészen addig nem fogadták el, amíg az 1600-as években fel nem találták az asztronómia egyik legfontosabb eszközét, a teleszkópot, a mai csillagászat elengedhetetlen eszközét.
(Forrás: SchisCom)